Szüzességem elvesztése - Fekete szerető 3. rész

Reggel ugyancsak 7-re állítottam az órát. Szerda van, életem harmadik munkanapja. Kiszaladtam wc-re, mert már nagyon kellett pisilni. Közben megnyugodtam, hogy odabent látszólag minden rendben van, nem fájt sem a hasam, sem a fenekem, sem pedig a puncim, bár amikor utána beálltam a zuhany alá éreztem, hogy a fenekem kicsit még érzékeny a tegnapi első anális kalandom miatt. Kijöttem a fürdőszobából, elkezdtem öltözködni. A mai napra megint nagyon meleg időt jósoltak, így ma is csak egy, a tegnapihoz hasonló még nem túl rövid sárga ruhát vettem fel, amihez nem muszáj melltartót venni, mert eléggé rám simul annyira, hogy ne lásson be senki (hacsak én nem akarom), bugyit ma sem vettem fel, rutinosan csak bedobtam a táskámba. Anya a konyhában reggelit csinált, láthatóan jó kedve volt. Ittam egy kávét és ettem néhány falatot. Anya megjegyezte, hogy csinos vagyok. Azt hittem, hogy be fog szólni, amiért nincs rajtam melltartó, de nem mondott semmit ezzel kapcsolatban. Közben figyeltem arra, hogy hogyan ülök az asztalnál, mert ha véletlen kiszúrja, hogy bugyi sincs rajtam, akkor viszont biztos hatalmas balhét csinált volna. Kicsit beszélgettünk, hogy mit tervez mára meg ilyesmi. Mondta, hogy semmi különös, pár dolgot vásárolnia kell, aztán itthon pakolászik. Azt is mondta, hogy nyugis napja lesz, mert az öcsém délután átmegy egy barátjához és ott is fog aludni, mert xbox partit akarnak tartani. Helyeslően bólogattam, majd meghallottam, hogy csörög a telefonom, ami a szobámban volt még töltőn. Feri volt az, a főnököm. Felvettem és nagyon meglepődtem azon amit mondott. Mondta, hogy tegnap este beszélgetett Johnal és arra gondoltak, hogy munka után tartanának egy kis bográcsozást ott a házuknál az udvaron ahol az iroda és a raktár is van. A csütörtök meg így szabadnap lenne, ha a mai napon összekészítünk Johnal minden csomagot, amit csütörtökön kell feladni. Mondtam, hogy rendben, érezzék jól magukat. Feri kedvesen nevetett a telefonba és mondta, hogy igazából szeretnék, ha én is mennék és anyát is szívesen meghívnák. (Korábban meséltem Ferinek, hogy anyával élek). Hírtelen nem is tudtam mit mondjak, annyiban maradtunk, hogy nem tudom anyának mi a mai programja (tudtam, mivel pár perce beszéltem meg vele), de megkérdezem tőle, hogy lenne e kedve eljönni és visszahívom. Visszamentem a konyhába, anya látta rajtam, hogy kicsit meglepett arcot vágok.

– Minden rendben kislányom?