A+ A-

A korrepetálás 2. rész

- Tegnap este felhívtam Istvánt a koleszból, holnap délutánra a Marika néni megszervezett egy Diákköri megbeszélést, kötelező ott lennem, mert vezetőségi tag vagyok - mondta Éva.
- Akkor ugrott a buli? - kérdezte Edit.
- Nem. István azt mondta, kijön és megvár suli után. Úgyis el kell mennie a szülei hétvégi házába. Előtte viszont kocsival elugrunk a közelbe és teszünk egy-két illetlen dolgot.
- A suli előtt akar megvárni? Ez ciki még befújja valaki Józsefnek, hogy idegen pasik autóiba szállok be. Ez nem hiányzik, most nagyon jó vele. Olyan aranyos. -mondta Edit.
- Sejted, hogy nem rendeltem ide a tér közepére. Kétutcányira vár minket 13:3O-kor.
- Na és hová megyünk? Neked 16:30-ra vissza kell érned a koleszba. - aggódott Edit.
- Ne aggódj már ennyit! Tudok egy helyet nem messze, egy régebbi pasimmal jártunk oda, ebben az időben nem jár arra senki. De külön jó, hogy szoknya van rajtad.
- Sziasztok. - vágódott be csodálkozva a hátsó ülésre Edit.
Béla és Árpád is ott vigyorogtak a kocsiban. Éva is a hátsó ülésre ült Béla mellé.
- Ti mindig ilyen elválaszthatatlanok vagytok? - kérdezte Edit.
- Mostanában igen. Nagyon vonzók vagytok és összetartotok bennünket. - válaszolta Árpád.
- Túlzásba ne vidd a hízelgést! Éva mondjad merre! - türelmetlenkedett István.
Éva lelkesen magyarázni kezdte az utat és közben bájos természetességgel rávágott Béla kezére, aki tapogatni kezdte őt. Negyed óra múlva megérkeztek a közeli hegy oldalára, ahol lekanyarodtak egy földútra és 1OO méter után megálltak. A helyet ritkán álló fák és bokrok vették körül némi kilátást biztosítva a város felé.
- Kifelé banyák! Gyertek fiúk, mutassuk meg nekik mink van! - erélyeskedett István.
Azzal felsorakoztak a kocsi oldalához és elővették a farkukat. A lányok annyira mulatságosnak találták a letolt nadrágban, lógó farokkal ácsorgó fiúkat, hogy nevetni kezdtek. Edit hajladozott a nevetéstől és Évába kapaszkodott. A fiúk kezdeti magabiztossága eltűnt és szorongva álltak, farkuk mintha összehúzódott volna.
- Na elég a röhögésből! Nem szórakoztatni jöttünk benneteket. Gyertek és markoljátok el a farkunkat.
- Markolni?! - lihegte nevetés közben Éva.
- Maximum csippenteni lehetne, két ujjal! - nevetett Edit.
- Látsz te itt farkakat Edit?
- Farkakat?! Pöcsöket, kis fütyiket, fütyikéket látok. - nyerítette Edit.
- Markoljátok el magatoknak, és mutassátok meg, hogyan szoktatok matyizni! - mondta nevetve Éva.
- Mi nem szoktunk rejszolni - önérzeteskedtek a fiúk.
- Na jó. De hogy vernétek, ha "szoknátok"? Na, mutassátok! - kérte Edit.
- Kérd meg rá a vőlegényedet! - felelte István.
- Őt már láttam faszverés közben. Most ti mutassátok meg!
- Csak úgy verte neked a farkát? - kérdezte Béla.
- Nem. Én is masztiztam közben.
- Ez egész izgalmas. Csináljuk mi is! Mutassátok ti is a puncitok. - szuszogta izgatottan Béla.
A lányok egymásra néztek és összenevettek, aztán Éva gombolgatni kezdte a nadrágját. Edit pedig a szoknyája alá nyúlva levette a bugyiját, aztán lassan felhúzta bő szoknyáját és szabad kezével végig simított a bozontján. Éva is kilépett a ruháiból és terpeszbe állt. A lányok megint egymásra néztek de tekintetükből már tűnőben volt a gúny és vidámság.
A fiúk kissé bátortalanul kezdtek hozzá, de rövidesen nagy szakértelemmel verni kezdték a farkukat. Szemüket mohón a lányok karcsú ujjaira szegezték, amelyek lassú mozdulatokkal gondozgatták a puncijukat.
A farkak már meredten szegeződtek a lányokra, és mind két tábor furcsábban vette a levegőt.
- Dugjátok be az ujjatokat! - lihegte az egyébként hallgatag Árpád.
A lányok már nem néztek egymásra, hanem engedelmeskedtek. Rafinált lassúsággal dugták fel először az egyik, aztán a fiúk rekedt sóhajtásaira, a másik, sőt Edit a többi ujját is.
- Húú. Mekkora lyukad van. Talán még két farok is beleférne - recsegte száraz torokkal István.
- Biztosan. A vőlegényemmel mostanában dugunk úgy, hogy egy vastagabb gyertyát rak még a farka mellé - válaszolta Edit.
- Próbáljuk ki két fasszal! - sürgette a dolgot Béla.
- Felőlem - játszotta a magabiztos profit Edit.
István az izgalomtól kapkodva emelt ki két takarót a csomagtartóból. Sietve egymás mellé terítette őket és Editet a takarókra állítva vadul nyalni kezdett neki. A többiek is a takaróra ültek, és Évát simogatták.
- Egy vastagabb és egy vékonyabb farok kell. Elsőnek én és Árpád fogjuk megkúrni Editet.
- Árpi te feküdj hanyatt. Edit te ülj rá háttal és dugd föl magadnak a lőcsét. Úgy, most dőlj hátra és nyújtsd ki előre a lábaidat! Így, most terpesztés, és jövök én - mondta István.
István a behatolás előtt odakínálta Évának a faszát. Éva mosolyogva szippantotta be és buzgón fölkeményítette. Néhány mesteri nyalás és szopó trükk bemutatása után a farok sziklakeményen állt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.9 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 04. 26. kedd 16:30
Ez az írássem lessz folytatva!
#4 A57L 2013. 09. 13. péntek 04:44
Nem rossz.
#3 papi 2013. 07. 27. szombat 08:27
Alakul,a következő talán mégjobb lessz.
#2 Petya 2009. 03. 31. kedd 13:40
ez nagyon jó volt,ez,és az elsö a legjobb,még..még...még :D
#1 Törté-Net 2003. 10. 31. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?