Az osztályfőnök

Franciska az osztály közepén ült, és ábrándozva nézte tanárnőjét, miközben az beszélt. Az év eleje óta bele volt zúgva tanárnőjébe, Évi nénibe. Évi néni igazán gyönyörű volt, telt idomokkal. Franciska  a fenekére szegezte a tekintetét, ahogy Évi magasra nyúlt a tábla előtt, hogy írjon rá valamit. Aztán megszólalt a csengő, ami visszahozta Franciskát a valóságba.
– Franciska, beszélni szeretnék veled – mondta a tanárnő, miközben felé fordult, a többi diák pedig elhagyta a termet.
„A fenébe, bajban vagyok” – gondolta Franciska, mert tudta, hogy az algebra nem az erőssége. Idegesen sétált a tanárnő asztalához, és belepillantott annak mosolygós, gyönyörű arcába. A tanárnő hangja nem tűnt dühösnek, amikor megszólalt.
– Úgy látszik, nem vagy elég motivált az óráimon – mondta.
– Mi a baj? Beszélj velem – tette hozzá édes hangon, miközben meleg kezét Franciskáéra fektette.
A fiatal nő érezte, ahogy a szíve a torkában dobog, és észrevette, hogy a tanárnője kivágása aznap kicsit mélyebb volt a szokásosnál. Szemei a dekoltázsára tévedtek, és elpirult, amikor rájött, mit csinál.
– Nem vagyok valami jó matekból – mondta végül.
– Semmi baj – válaszolta a tanárnő enyhe pírral az arcán, miután észrevette, hogy Franciska  őt méregeti.
Évi fogott egy papírt, és igazolást írt Franciska  következő órájára, valamint egy üzenetet a szüleinek, amelyben felajánlotta, hogy minden nap iskola után két óra korrepetálást tart, amíg a jegyei nem javulnak. Franciska  megköszönte, és elhagyta a termet. A fiatal nő egyszerre volt izgatott és ideges; azon tűnődött, képes lesz-e uralkodni magán két órát kettesben a tanárnőjével. Miután hazaért, aláhamisította anyja aláírását, mivel az két napra elutazott, Franciska  pedig nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy kettesben legyen kiszemeltjével.
Másnap Franciska  egy sötét melltartót vett fel, ami megemelte a melleit, hozzá illő tangával. A felsőtestét egy szűk blúzzal fedte el, és egy rövid, pliszírozott szoknyát vett fel, ami sokat mutatott a combjaiból. Rövid barna haját begöndörítette, és kedvenc szemceruzáját, valamint szempillaspirált használt, hogy tekintete hangsúlyosabb legyen.
Az iskolába érve a szemeivel a tanárnőt kereste, de nem járt sikerrel. Nem tudta leállítani a gondolatait, folyton azon járt az esze, mit csinálhatnának együtt egy üres tanteremben. A nap folyamán a puncija már nedvesedett a vágytól.