A Császár kertje 6. fejezet

Szavazás átlaga: 6.26 pont (120 szavazat)
Megjelenés: 2003. augusztus 15.
Hossz: 13 572 karakter
Elolvasva: 5 941 alkalommal
Az udvari porcelánkészítő felesége, Tang Lin lett a császárné legjobb barátnője. Gyakran elment az erdei palotába is, és ilyenkor a két asszony hosszan beszélgetett a női dolgokról. Jü Sziangh – Liu csak ekkor döbbent rá, mennyire is hiányoztak neki ezek a meghitt órák, egy asszony társaságában.

Virágokat ültettek a szigetre, kipletykálták az udvari hölgyeket, és urakat, azon kívül, Tang Lin beszerezte a császárnénak a legújabb, és legszebb dolgokat. A legszebben bekötött kalendáriumot, könyveket, selymet, kézzel festett faliszőnyeget, apró hímzett papucsokat.

Egy reggel, egy kisebb szekérrel érkezett meg Tang Lin. A császárné érdeklődve kezdte el kicsomagolni a benne lévő ládákat, miután az őrség megvizsgálta, hogy nem bújtak-e el benne orvgyilkosok. Finom, szalma közé csomagolt porcelánok voltak bennük. Apró, fületlen csészék, tálak, kanalak, teás készletek, hústálaló tálak, vázák, melyekre kézzel gyönyörű tájakat, pagodákat, állatokat és embereket festettek.

– Ezek egyszerűen lélegzet elállítóak! – kiáltott fel a császárné, és boldogan ölelte át barátnőjét.

– Úgy gondoltuk a férjemmel, hogy nálad a helye. Mi nem használtuk, nem viszünk ekkora háztartást. Még a férjem dédnagyapja készítette őket, az előző dinasztia utolsó császárának, de valahogy nála maradt.

– Hát mégis létezik a Niu Csi készlet... – mondta félhangosan a császárné.

– Mit mondtál asszonyom? – kérdezte Tang Lin.

– Ó, semmi, semmi – felelt a császárné, és nem tudta eldönteni, hogy elmondja-e barátnőjének a készlet történetét. Aztán, mégis úgy döntött, hogy először a császárnak meséli el.

A készletet az ebédlőbe vitték, Kiürítettek egy üveges szekrényt, és abba rakták.

Gyorsan eltelt a délelőtt, és Tang Linnek mennie kellett. A császárné kikísérte a falig, hosszan, mély meghajlásokkal búcsúzott tőle, aztán mikor becsukódott utána a kapu, rohant vissza a palotába.

Teát főzött, és sűrű húslevest. Süttetett két fácánt, hozzá zöldségeket, meg rizst. Arcát pirosra festette az igyekezet, szeme izgatottan csillogott.

Kisietett a kertbe, és virágot szedett, aztán a vacsora asztalra csodálatos csokrot kötött a legnagyobb Niu Csi vázába. Megterített a gyönyörű porcelánnal, majd fürdőt vett, és felöltöztette magát a legszebb selymébe. A császárt, már így fogadta, a szigetre vezető hidacskánál.

– Milyen gyönyörű vagy ma – csókolta meg forrón a császár. – Láttam, barátnőd ismét ajándékot hozott neked.

– Igen, és milyet!

– Egészen kivirultál tőle – nevetett felesége lelkesedésén a férfi, azzal felkapta, és a hálóba vitte. Levette gyönyörű ruháját, és két kezébe fogta melleit. Csókolgatta, becézgette a két egyforma almácskát. Közéfúrta fejét és beszívta asszonya illatát. Lenyúlt, és simogatni kezdte a combjai, a szemérem ajkait, majd megkereste gyönyörrügyecskéjét, és gyöngéden becézgetni kezdte. Az asszony egyre szaggatottabban vette a levegőt, majd barlangjából pár csepp a férfi csuklójára cseppent. Az most nászágyukra feküdt, hanyatt, és a császárné jáderúdját vette kezelésbe. Kezével lágyan simogatta, aztán marokra fogva húzogatni kezdte a bőrt. Mikor megkeményedett, az asszony féloldalt beleült, és kellemes, lassú ringatózásba kezdett. A férfi gyönyörködött kedvese ringó melleiben. A szerelem gyöngyöző hullámai csaptak át fölöttük, aztán elindult testükben a kéj tüzes lávája. A férfi megfogta kedvese csípőjét, és remegő ujjakkal irányította mozgását. Egyre hevesebben, szenvedélyesebben kívánták egymást. Szerelmes szavakkal cirógatták egymás lelkét, aztán már csak az önfeledt nyögések, sikolyok hallatszottak ki a zárt ajtó mögül.

Mikor eszmélni kezdtek a kishalálból, a császár mosolyogva hajolt kedvese fölé.

– Milyen kellemes illatok lepik be a házat. A kedvemért, vagy az új ajándék kedvéért főztél ilyen finomat? – az asszony elpirult, és csöndesen válaszolt:

– Miattad, az ajándék miatt, és a hatodik mese miatt. Gyere hát, és együnk – nyomott pajkos kis csókot férje orrára. Selyem köntöst vettek, és átmentek az étkezőbe. A császár leült a párnákra, és megcsodálta a porcelánt.

– Gyönyörű, de túl drága. Lekötelezettje lettünk, a porcelánkészítőnek.

– Nem, kedvesem. Majd meglátod, hogy nincs igazad, ha meghallgatod a mesémet. Csak jogos tulajdonunkat kaptuk meg. Holnap elmesélem Tang Link mindenki előtt, és akkor helyre kerülnek a dolgok.

A császár megmosta a kezét a készlethez tartozó kis medencében, a császárné megrázta a kis porcelán csengettyűt, és a szolgálók behozták a levest.

Vu Ven – Sziung dicsérte a fogásokat, aztán a vacsora végeztével kivett egy virágot az asztalon álló csokorból, és elismerése jeléül a kontyába tűzte. Az asszony apró meghajlással köszönte meg a gesztust, aztán még egyszer megrázta a csengőt. Teát hozatott, meg édes
b
alf
or
alf
t
, férje lábához kuporodott, és hozzá fogott a meséléshez:

Hatodik mese:

A porcelánkészítőről és a festőnőről

Niu Csi – Jüan még az előző dinasztia végén élt. Az akkori császárnak hiába volt fiatal felesége, és több tucat ágyasa, nem tudott utódot nemzeni. Ha
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
nélkül marad, trónjára gyűlölt unokatestvére, Vu Hsziang – Hsziang került volna, aki saját tartományában rémuralmat tartott, közismert volt kegyetlenkedéseiről.

A jósok azt javasolták a császárnak, hogy kérjen az északi határon élő nomád tatároktól egy hercegnőt második feleségnek, az talán megajándékozza egészséges
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
kel
.

Követet küldtek hát az Északi tartományokba Kublaj kánhoz. Gazdagon ellátták ajándékokkal, arannyal, ékkövekkel, valamint egy szépmívű porcelántállal. Hamarosan megérkezett a válasz, hogy küldenek egy leányt, ha készítenek a nagy Kublajnak egy porcelánkészletet.

Lement hát egy követ Niu Csi – Jüanhoz, hogy készítse el a készletet:

– Készítsed a legfinomabb kaolinból. Festened nem neked kell, hanem a császár leküldte az egyik ágyasát, ő fogja díszíteni a munkádat.

– Köszönöm a megtiszteltetést – hajolt meg mélyen a követ előtt Niu Csi – Jüan.

– Mikorra küldhetem a leányt?

– Holnapután reggelre.

– Itt lesz – mondta a követ, és távozott. Niu Csi – Jüan pedig hozzáfogott a készlethez. Először a teáscsészéket készítette el. Folyékonnyá hevítette a kaolin alapú anyagot, fémöntőformákba folyatta, aztán a préssel milliméter vékonyságúra préselte. Amikor megmerevedett, óvatosan lefeszegette róla a formát, legömbölyítette a szélüket, majd a kemencébe rakta őket, és hatalmas tüzet rakott és kiégette a gömbölyű kis csészéket. Reggel aztán megnézte, hogy megfelelőek – e a kívánalmaknak. Gyöngyházszínű, fényes darabokat kapott. Elégedetten bólintott, aztán lakkozott dobozkába tette a porcelánokat, szalma közé, és felment vele a palotába.

Maga, a császár fogadta, és gyönyörködve forgatta a kezében a finom kis csészét.

– Megfelel! – mondta aztán, és elbocsátotta a mestert, azzal, hogy folytassa a munkát. Ő pedig hazatért, és most a tizenkét rizsestálat készítette el.

Reggel aztán megérkezett Kao Jing, a császár ágyasa. A férfi kezében meg állt a munka, amikor belépett a műhely ajtaján. Apró volt, és vékony. A meghajlás után egyenesen nézett a férfi szemébe hatalmas, éjfekete szemeivel. Arcából okosság és nyíltság áradt. Apró, szépívű szája úgy ült álla fölött, mint az érett cseresznye.

– Hová ülhetek? – kérdezte mosolyogva a férfi zavarán.

– Oda, az ablakhoz. A Csészéket már odakészítettem – a lány pedig berendezkedett az ablaknál. Elővette a festékeket, amit magával hozott, meg az ecseteket, és az írókákat. Felvette az első csészét, és munkához látott. A férfi pedig figyelte. Az ablakon át besütő nap finom hálóvá varázsolták a lány hajszálait. Arcát átszellemülté tette a koncentráció. Finom, hosszú ujjú kezével ügyesen forgatta a szerszámait, és lassan előtűntek a kis képek. Kék pagodák, cseresznyefák, madarak.

A lány végül megérezte, hogy nézik. Mosolyogva sandított a férfi felé, aki azonnal újra a munkája után látott.

Délutánra elkészült az első festett alap. Berakták a kemencébe, és vártak. A férfi
m
alf
eg
alf
alf
alf
lta
a lányt teával, és várták, hogy a csészék ismét előbukkanjanak a kemencéből. Az eredmény gyönyörű lett.

– Holnap reggel itt vagyok, és folytatom – mondta Kao Jing és visszatért a palotába.

A férfi pedig éjjel álmában ismét látta az ablaknál ülő lányt, és érezte, hogy az övé lesz. Felesége már három éve meghalt, és az óta, nem volt asszonnyal. Meg három
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
ének
szüksége is lett volna az asszonyi szeretetre. "Kár, hogy a császár ágyasa". Töprengett reggel, amikor az újabb edényeket szedte ki a kemencéből. A lány pedig hamarosan ismét elfoglalta a helyét az ablaknál. Arca kipirult az igyekezettől, és a fény aranyudvart vont alakja köré. Nu Csi – Jüan pedig érezte, hogy szívét egyre jobban hatalmába keríti a szerelem.

Az előző napi csészékre most felkerültek a sötétkék alakok, a rózsaszínű virágok, és a jókívánságok. Kao Jing odahívta a férfit, hogy nézze meg a munkáját, meg van-e elégedve vele. A férfi átvette a csodálatos munkát, és közben keze a kis finom kezecskéhez ért. Érezte, hogy a lányon is ugyan az a remegés fut át, mint rajta. Kao Jing lehajtotta a fejét, és elgondolkodott, aztán mélytüzű szemét bánatosan emelte a férfira:

– Nem lehet. A császár ágyasa vagyok. Bajt hozna rám, és rád is.

– Szoktál még együtt leni vele?

– Nem, de akkor is az övé vagyok – Nu Csi – Jüan letette a csészét, és visszament a munkájához. Egy darabig nem is figyelt a lányra, de aztán tekintete ismét csak odakalandozott. Fájt neki, hogy egy ilyen gyönyörű lányt ne szeresse egy férfi.

Harmadik nap mosolyogva érkezett meg Kao Jing. Köszönt, aztán munkához látott. A férfinek feltűnt a jókedv, és csendesen megkérdezte:

– Mitől vagy ilyen boldog? Csak nem a császár részesített a kegyeibe?

– Ó nem – emelte tekintetét rá, csodálkozva a merészségen, a lány – anyám érkezett meg az udvarhoz.

A férfi szíve nagyot dobbant örömébe. Megállt a lány fölött, és nézte, ahogy a csészékre felkerül az aranyozás a pagodák tetejére, és a csésze szélére. Az utolsónál nem bírta, lehajolt, és finom csókot lehelt a kis ujjak hegyére. A lány megrezzent, és elejtette a csészét, ami millió darabra tört.

– Most nézze, hogy mit csinált! – suttogta elpirulva a lány, és lehajolt, hogy összeszedje a darabkákat, ám az első szilánk rögtön megszúrta, hogy kiserkent a vére. A férfi leguggolt mellé, és megcsókolta a
v
alf
ér
alf
ujjacskát aztán a lány haját, majd mikor az feléje fordul, a száját. A lány sem bírta tovább, és szenvedélyesen visszacsókolt.

– Szeretlek! – mondta a férfi – Az első pillanattól kezdve, szeretlek! – azzal felkapta az apró kis testet, és vitte az ölében, vitte föl a hálóba. Fél perc múlva, már egymásról fejtették le a ruhákat. Nu Csi – Jüan hatalmas, munkától eldurvult kezével hihetetlen gyengédséggel simogatta, becézgette Kao Jing bársonyos, puha bőrét. Közben hevesen, szenvedélyesen csókolóztak. A lány lábai szorosan ölelték át kedvese derekát. Haja szétterült a párnán, és a férfi őrült vággyal szívta be finom illatát. Aztán testük egybeolvadt, és a lány átadta magát a rég nem érzett gyönyörnek, ám ez egészen más érzés volt, mint amit a császárral bármikor is átélt, mert a gyönyör palotáját most bearanyozta a szerelem lehelete.

Szeme megtelt könnyel, keble hullámzott, és önkénytelenül tolultak ajkára a szavak:

– Még... még... Szeretlek!

Attól a naptól fogva, délelőttönként dolgoztak, délután pedig, amikor a kemencébe bekerültek a festett porcelánok, égetésre, felmentek a hálóba és szenvedélyesen szeretkeztek.

Egy hónap múlva becsomagolták már az egész készletet. Másnap kellett, hogy felvigyék a palotába. Szomorúság ült közéjük. Tudták, hogy nagyon sokáig nem fogják látni egymást. A császár talán egy pár év múlva kiházasítja megunt ágyasát, és akkor majd Nu Csi – Jüan jelentkezni fog érte, de addig csak társaságban, és csak rövid ideig találkozhatnak majd.

A délután letelt, és eljött a fájdalmas búcsú ideje. Kao Jing zokogva ölelte kedvesét magához, lábaival béklyóként fonva át derekát. Aztán gyönyörük elsöpörte a fájdalmat egy rövid időre. Testük hullámzása ismét eggyé vált, lélegzetük elakadt, majd egymásra rogyva eszméltek ismét.

– Várni foglak, örökké – csókolgatta a férfi a lányt, és kezével végigsimított még utoljára a lány gyönyörtől nedves szerelemfészkén. Az lassan fölkelt, felvette ruháját, még egyszer megcsókolta kedvesét, lement a lépcsőn, kilépett a műhely ajtaján, és eltűnt a koraesti szürkületben. A férfi még látta, ahogy a nap utolsó, piros sugaraiban, a lány haja szinte bíborként izzik. Rossz előérzete támadt.

A császár aznap éjjel meghalt. Unokaöccse, Vu Hsziang – Hsziang mérge végzett vele. Aztán a trónbitorló fattyú betört az ágyasházba, és lemészároltatta a császárnét, és az összes ágyast, köztük Kao Jinget is. A palota márványlapjain patakokba folyt a vér, és a sikongatások felverték az egész várost. Nu Csi – Jüan sietve gödröt ásott a kertjében, és a porcelános ládákat ide temette. Aztán várt. A tartományok nemes urai fellázadtak a zsarnok ellen, mert a lemészárolt hölgyek között mindegyiknek volt, lánya, unokahúga. Hamarosan a háború
k
alf
ut
alf
alf
ja
nyargalt keresztül a fővároson, és a legyilkolt nők halála meg lett bosszulva. Két hónap múlva a trónbitorló feje, a palota előtt száradt, egy karón. Új dinasztia lépett elő, a déli határokról, és ismét helyreállt a béke.

A készletről pedig mindenki megfeledkezett, csak Nu Csi – Jüan nem. Kiásta a ládákat, és háza pincéjébe rejtette őket. Szomszédai gyakran látták, amint éjjelenként égette lent, a gyertyát, és a finom kis csészéket simogatta. Vállát pedig rázza a hangtalan zokogás.
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 6.26 pont (120 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
cscsu50
2022. május 31. 22:42
#9
Nagyszerű.
 
1
én55
2021. május 26. 10:51
#7
Remek munka.
1
z
zoltan611230
2019. május 15. 04:30
#6
Ez is jó.
1
t
t.555
2017. augusztus 23. 05:09
#5
Igényes ez a rész is!
1
tutajos46
2013. december 20. 07:06
#3
Szép
1
megan
2003. augusztus 16. 13:03
#2
Ezt már megszokhattuk Leticiától. Nagyon szép, igényes történet.
1
T
Törté-Net
2003. augusztus 15. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1