A+ A-

A Császár kertje 23. fejezet

A trónörökös sokat sírdogált, mert jöttek a fogai. Vu Ven - Sziung sokat virrasztott a dadával együtt. A fis fiú inyét mézes teával kenegették, és ősi altató énekeket énekeltek neki. De, mind hiába. Már negyedik éjjel alig aludtak tőle. A császár másnap fáradtan ment át a fővárosba, és délután bóbiskolt egyet az árnyas ligetekben. A császárné pedig egyre haloványabb lett. Kezében gyermekével naphosszat a kertben sétált, és már egy hete nem hált kedvese karjaiban.
A császár aggódva nézte a családját, aztán egy éjjelen végre csend borult a házra. Mindenki úgy aludt, mint már régen nem. Hajnalban a császár arra ébredt, hogy kedvese álmában ráfordult a karjára, és az elzsibbadt. Alig bírta kihúzni a csendesen alvó asszony feje alól. Félt, hogy felébreszti. Ám, minden igyekezete hiába való volt. A császárné nyögött egyet, aztán kinyitotta a szemeit, majd rámosolygott a férjére.

- Mi a baj, Kedvesem?- kérdezte és a császár felé fordult.
- Elzsibbadtam - dörzsölgette a karját a férfi.
- Várj - mondta az asszony, és felkelt, hogy a lakkozott szekrénykéből elővegye a masszázsolajat, aztán férje mellé térdelt, és dörzsölgetni kezdte olajos kézzel a zsibbadt végtagot. A tűz fénye rávilágított a császár arcára, akinek a mozdulatok egyre jobban estek. Látva ezt az asszony, keze rá-rátévedt férje mellkasára, majd hasára, és végül marokra fogta ágaskodó péniszét, és izgatni kezdte.
- Akarod, gyönyöröm tárgya? - rebegte a császár, az asszony pedig válaszként feltérdelt. Egyik lábát felemelve, hátulról kínálta oda magát kedvesének. A császár pedig gyöngéden ingerelni kezdte kedvese csiklóját, mielőtt a finom olajjal bekente a kezét, aztán mikor elindultak a nedvek, kéjes nyögéssel nyomult kedvesébe. Keze a mézszínű kebleket kereste, aztán mikor rátalált az ágaskodó mellbimbóra, két ujja között morzsolgatva okozott még nagyobb élvezetet mindkettőjüknek. Lihegve rohantak a kéj kapuján át, a gyönyörök kertjébe, majd ismét egymás karjába bújva csendesedtek el.
- Innék egy hűsítő teát - mondta a császár, a császárné pedig felkelt, és öntött egy csészével kedvesének, aztán ismét mellé bújt, és belefogott a következő mesébe.
Huszonharmadik mese:
A szerzetesről és a falusi lányról
Abban az évben pusztított a monszun, és az idős házaspárnak nem maradt egyebe, csak öt gyermeke. Már az isteneknek sem tudtak mit felajánlani, csak legnagyobb gyermeküket, Chi Kungot. Felkísérték hát a közeli kolostorhoz, és felajánlották szerzetesnek. A fiú fejét kopaszra borotválták, imamalmot adtak a kezébe, és ezzel megszűnt létezni többé a szüleinek, viszont napi több órás imájával könyöröghetett szerettei boldogulásáért.
A magas falak között lassan telt az idő, ám a béke állandó vendég volt. Chi Kung öt évet töltött el elmélkedve, imádkozva, mikor a főnök magához hívatta.
- Látom, hogy teljesen magadba szálltál, és alkalmasnak tartalak arra, hogy átmenj a másik kolostorba megnézni, hogy miért nem szól a kürtjük. Talán az utolsó lavina elsodorta őket. A fiú, aki közben 17 éves férfivá cseperedett, csak bólintott, és átment a konyhára, hogy készítsék el a tarisznyáját.
Hajnalban indult útnak. Botjára támaszkodva lavírozott le a völgybe, ahol a tavasz már zöldre festette a réteket. Minden felé legelésző jakkokat látott, és a madarak teli torokkal kiabáltak az ég felé.
Végig ment a völgyben a patak mentén. Kulacsát megtöltötte a friss vízzel és arcát, nyakát is hűsítette vele. Délre a következő hegy lábához ért. Mielőtt neki vágott volna a hágóhoz vezető útnak letelepedett egy kidől fára és megette a lapos kenyeret, és a sajtot, amit erre szántak. Aztán nekivágott a meredek hegyi útnak. Lába sajgott, és ahogy felfelé haladt, egyre jobban fázott. Az út egyharmadát már hóban tette meg. A hágó legvégén pedig kitárulkozott előtte az újabb völgy.
Átnézett a szemközti kolostorra, és szomorú látvány tárult elé. A falaknak csak a maradványai álltak. Az egész masszív épületegyüttest elsodorta a lavina. Akár vissza is fordulhatott volna, de a romok közül füstöt látott felszállni, így nekivágott a levezető útnak. Egyre jobban sietett, és remélte, hogy talál túlélőket, csak még nem tudta, hogy milyen állapotban.
Estére érkezett meg a falak közé. Megtalálta a tűzrakó helyet, meg az egyik cellát, ahol öt matrac feküdt a fal mellet, de embereket nem látott. Leült hát az egyik matracra, és várt. Hamarosan egy lány lépett be a pokrócból hevenyészett ajtón. Arca halovány volt, alakja karcsú, ébenfekete haját vastag varkocsban hordta a feje tetejére tűzve. Chi Kung ismét érezte az ágyékában azt a feszítő érzést, amit mindig ha visszaemlékezett a faluja béli lányokra. Nem tudta mi az, de furcsa, jóleső dolog volt.
- Már nagyon vártuk magukat - mosolygott rá a lány. - A szerzeteseket levittük a faluba. Minden este jelzőtüzet raktunk, hogy meglássák, van még élő ember idefenn.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.48 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2015. 12. 13. vasárnap 18:03
Kedves Leticia!

Mikorlessz olvasható a többi rész?
#8 A57L 2014. 11. 11. kedd 06:40
Egynek elmegy.
#7 papi 2013. 10. 10. csütörtök 14:10
Nagyon jó
#6 genius33 2013. 02. 7. csütörtök 08:25
Király smile
#5 tiborg 2012. 01. 2. hétfő 05:15
Mivel leticia az utobbi 2/3 evben oly ritkan elovastam ezt a fejezetet eloszor ebbol a sorozatbol. kedvet kaptam ra, hogy az a 28+1? fejezetet vegig olvassam(lelalabb is elkezdjem)
Szerintem e sztori zsanere tul polgarias,nem a torte-net lapjaira valo!Na, a vak is azt mondta:"majd meglatjuk"
Mint sztori meger 7-et, de ezen alapon csak 5.
#4 leticia_63 2011. 12. 22. csütörtök 18:29
Köszönöm a hozzászólásokat!
Kedves Gyuri0926. Már csak egy része van, aztán megszabadultok a Császárságtól nyes
#3 joozsi 2011. 12. 22. csütörtök 10:48
Szerintem kiváló munka! Míves alkotás.
#2 gyuri0926 2011. 12. 22. csütörtök 07:58
Jöhet a 29. rész
#1 Törté-Net 2011. 12. 22. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?