A Császár kertje 18. fejezet
Megjelenés: 2006. április 9.
Hossz: 7 348 karakter
Elolvasva: 6 017 alkalommal
A Császárné teste már igen elnehezedett. Mikor a császár hazaért a fővárosból, minden délután sétáltak egyet a kertben, azután visszavonultak. Vu Ven – Sziung megvett egy majmocskát az egyik
– Velem már nem is törődsz –
– Nagy öröm ő nekem, amikor nem adhatom oda neked magamat – szomorodott el az asszony. – Pedig nagyon kívánlak ám – simította meg kedvese arcát.
– Tanultam ám én valamit egy öreg bölcstől – ölelte át a férfi kedvesét.
– Mindig megtudsz lepni – nézett rá mohón az asszony, majd boldog remegés járta át az egész testét.
– Ma egész nap furcsán érzem magam, és a
– Most akkor is boldoggá teszlek – mondta a császár, azzal hanyatt feküdt, és maga fölé vonta az asszonyt. Széttárta lábait és nyelvével kezdte izgatni. Az asszony remegve várta, hogy belépjen a gyönyörök kertjének kapuján. Végül megindultak benne az érzéki hullámok, és ő sírva elégült ki.
A férje karjai közé bújt, majd merev vesszeje után nyúlt, ám keze sikamlós lett az imént kiömlő magtól.
– Hát ennyire szeretsz? Kielégültél az én gyönyörömtől?
A császár csak mosolygott, lenyúlt a takaróért, és betakarta kedvese hátát, hogy nehogy meghűljön, az pedig mélyen elaludt. Hajnalban nyögésre ébredt Vu Ven – Sziung.
– Mi van drágám?
– Jön a
– Küldök az orvosokért!
– Ne, még ne. Sokáig fog tartani még. Addig is, hogy ne figyeljek a fájdalomra, elmondom a következő mesét:
Tizennyolcadik mese:
A bérgyilkosról és a császár ágyasáról
Élt egy császár, nagyon régen. Kétszáz ágyast tartott, de a legokosabb mind közül Tem Jin volt. Gyönyörű is volt, haja olyan ében fekete, hogy a császárné az ő fürtjeiből készíttette a vendéghaját. Alakja tökéletes, apró és karcsú, a Császár csak "Porcelánbabának" becézte.
De eszével tűnt ki legjobban. Nem volt olyan találós kérdés, amire ne tudta volna a megoldást.
Egy nap pont ez hozta a vesztét. Valami buta kis problémát ismét ő oldott meg, és ezért éktelen haragra gerjedt irányában a Császárné. Pár udvarhölggyel, akik, maguk is féltékenyek voltak Porcelánbabára, gonosz tervet szőttek. Mikor a Császárné együtt hált a férjével, elcsent tőle egy fontos iratot, és azt elrejtette a lány szobájában, aztán kémkedéssel megvádolta a riadt vetélytársát, aki azt sem tudta miről van szó.
Mivel a Császár nagyon szerette Porcelánbabát, nem ölte meg, de az északi tartományokba kergette.
A Császárné haragja még ennél is tovább tartott, és elment a közeli kolostorba, hogy felbéreljen egy bérgyilkost. Egy fiatal harcoshoz küldték, aki meghallgatta az asszony kérését, elvette a
A császárné csodálkozva kérdezte, hogy mi ütött a fiúba?
– Amikor megölték a családját a betörő mongol hordák, megfogadta, hogy addig nem szólal meg, míg egy mongolt meg nem öl.
– Akkor, vele is jót tettem, Porcelánbaba, a mongolok vezérének lánya...
Jü Sziangh – Liun ismét felnyögött. Hüvelye tágult, ő pedig egy darabig nem tudta folytatni a mesét. Mikor a görcsök szűntek, a Császár párnákkal támasztotta körbe kedvesét, aki ivott egy kis teát, majd folytatta, ahol abbahagyta.
Az ifjú harcos tíz napig ment a célja felé. Egyre hűvösebb lett az idő. Magas hegyek közé ért, ahol a hágót is méteres hó födte. Szemét kormozott üveggel kellett befednie, különben a hó megvakította volna. Végül elérte a kolostort, ahol áldozata élt.
Porcelánbaba nagyon megváltozott. Haját kopaszra borotválták, karcsú alakját durva ruhákba öltöztették. Finom kezeit a házimunka eldurvította, okos szemeiből, pedig a fáradság kiölte a csillogást. A lány látta, amikor az idegen férfi végigment a kolostor udvarán, és tudta, hogy az miért jött. Szomorúan tette le, amivel foglalatoskodott, és bement a hálókamarájába. Maga mellé készített egy kendőt, és vizet, majd teát főzött. Kiöntött magának egy csészébe, mely egyetlen vagyona maradt a császártól, majd leült a gyékényre, amin aludt. Várta a halált.
Gyilkosa nemsokára be is lépett. A lányra nézett, majd összeszorult torokkal megszólalt:
– Te ugye mongol vagy?
– Igen, az egyik vezérük lánya.
– A fajtád kiirtotta a családomat.
– Akkor, hát nem irgalmazol nekem – sápadt el a lány, és a tea után nyúlt. A földre löttyentett belőle az isteneknek, aztán belekortyolt, majd a férfi felé nyújtotta a csészét.
– Miért adsz belőle nekem? – kérdezte meghökkenve a férfi.
– Így szokás nálunk, hogy lássa a gyilkosunk, hogy nem maradt gyűlölet iránta bennünk.
A harcos riadtan nézett Porcelánbabára, aztán elrohant. A lány, pedig boldogan nyugtázta, hogy még egy napot adtak neki az istenek...
Ismét fájások törtek a Császárnéra. Férje, pedig fogta a kezét, amíg tartott.
– Hagyd a mesét – mondta, mikor az asszony fáradtan dőlt hátra a párnákon.
– Anyám is ezt mesélte Apámnak, amikor születtem – mosolygott a Császárné, és folytatta:
Porcelánbaba éjjel arra ébredt, hogy a gyilkos ott áll mellette és nézi. Kezében tőr, de esze ágában sincs használni.
– Nem tudlak megölni, nem tudom miért.
– Mind a ketten a politika áldozatai vagyunk. Engem a császárné akar elveszejteni, a családodat, pedig a háború vitte el.
– Milyen okos vagy, és szép is, még így is – mondta a férfi, és leült a gyékényre a lány mellé.
– Az okosságom miatt kerültem ide. Soha többé nem kérkedem vele.
– Sajnálom Porcelánbaba, mégis össze kell, hogy törjelek. Ezért küldtek – nézett rá szomorú szemekkel a férfi. A lány arcán pedig végigszaladt egy könnycsepp.
– De szeretnék... – mondta, majd elhallgatott.
– Mit, kicsi szépség?
– Csak még egyszer egy férfival hálni.
A férfi pedig átölelte. Ő is erre vágyott mindennél jobban. A lány pedig meghálálta a boldog perceket. Olyan szolgálatba részesítette a férfit, amilyenben még nem volt része. Élt benne a remény, hogyha a férfi szívében sikerül fellobbantania a szerelem lángját, megmenekülhet.
A hajnal egymás karjában érte őket. A férfi ébredt először és a boldogság remegésével nézett a lány békés arcába. Aztán meglátta a földön a tőrt, és minden sötét és szomorú lett.
– Drágám, két fogadalmam is ahhoz köt, hogy megöljelek, pedig inkább megszöktetni szeretnélek – suttogta. A lány kéjesen nyújtózott egyet, majd feléje fordult, és kinyitotta a szemeit. Azonnal tudta, hogy meg fog halni. Kedvese ujjai a nyakára kulcsolódtak, és pár perc múlva mindennek vége lett. A férfi, miután elvégezte feladatát, felállt, felemelte a tőrt, és saját szívébe mártotta.
A futár pár perc múlva rontott be a kis cellába. A Császár parancsát hozta. Felfedezte a lány elleni összeesküvést. A bérgyilkost felmentette feladata alól, Porcelánbabát, pedig várta ismét a palotában.
A császárnéra most már elementáris erővel törtek rá a fájások. Vu Ven – Sziung rohant az orvosokért. Hamarosan ki lett tessékelve a szobából, majd hajnal felé sírást hallott a hálóból. A bábaasszony pár perc múlva kihozta az aranyhímzéses takarón a trónörököst.
p
és most azzal játszadoztak esténként. Kedves kis jószág volt, különös kegyekben részesítette. Jü Sziangh – Liun – t. Meghámozta neki a gyümölcsöket. Cukorba mártotta a mandulát, úgy dugta szeretett úrnője szájába. Ha elcsendesedett, ott aludt el a császárné párnáján. alf
ia alf
co alf
n– Velem már nem is törődsz –
z
évődve a császár. alf
sö alf
rt alf
öl alf
ődött– Nagy öröm ő nekem, amikor nem adhatom oda neked magamat – szomorodott el az asszony. – Pedig nagyon kívánlak ám – simította meg kedvese arcát.
– Tanultam ám én valamit egy öreg bölcstől – ölelte át a férfi kedvesét.
– Mindig megtudsz lepni – nézett rá mohón az asszony, majd boldog remegés járta át az egész testét.
– Ma egész nap furcsán érzem magam, és a
g
is másképp viselkedik. Valahogy csendesebb. Talán elérkezett az utolsó szakasz. alf
ye alf
rm alf
ek– Most akkor is boldoggá teszlek – mondta a császár, azzal hanyatt feküdt, és maga fölé vonta az asszonyt. Széttárta lábait és nyelvével kezdte izgatni. Az asszony remegve várta, hogy belépjen a gyönyörök kertjének kapuján. Végül megindultak benne az érzéki hullámok, és ő sírva elégült ki.
A férje karjai közé bújt, majd merev vesszeje után nyúlt, ám keze sikamlós lett az imént kiömlő magtól.
– Hát ennyire szeretsz? Kielégültél az én gyönyörömtől?
A császár csak mosolygott, lenyúlt a takaróért, és betakarta kedvese hátát, hogy nehogy meghűljön, az pedig mélyen elaludt. Hajnalban nyögésre ébredt Vu Ven – Sziung.
– Mi van drágám?
– Jön a
g
. alf
ye alf
rm alf
ek alf
ünk– Küldök az orvosokért!
– Ne, még ne. Sokáig fog tartani még. Addig is, hogy ne figyeljek a fájdalomra, elmondom a következő mesét:
Tizennyolcadik mese:
A bérgyilkosról és a császár ágyasáról
Élt egy császár, nagyon régen. Kétszáz ágyast tartott, de a legokosabb mind közül Tem Jin volt. Gyönyörű is volt, haja olyan ében fekete, hogy a császárné az ő fürtjeiből készíttette a vendéghaját. Alakja tökéletes, apró és karcsú, a Császár csak "Porcelánbabának" becézte.
De eszével tűnt ki legjobban. Nem volt olyan találós kérdés, amire ne tudta volna a megoldást.
Egy nap pont ez hozta a vesztét. Valami buta kis problémát ismét ő oldott meg, és ezért éktelen haragra gerjedt irányában a Császárné. Pár udvarhölggyel, akik, maguk is féltékenyek voltak Porcelánbabára, gonosz tervet szőttek. Mikor a Császárné együtt hált a férjével, elcsent tőle egy fontos iratot, és azt elrejtette a lány szobájában, aztán kémkedéssel megvádolta a riadt vetélytársát, aki azt sem tudta miről van szó.
Mivel a Császár nagyon szerette Porcelánbabát, nem ölte meg, de az északi tartományokba kergette.
A Császárné haragja még ennél is tovább tartott, és elment a közeli kolostorba, hogy felbéreljen egy bérgyilkost. Egy fiatal harcoshoz küldték, aki meghallgatta az asszony kérését, elvette a
f
pénzt, majd azonnal elindult. alf
el alf
kí alf
ná alf
ltA császárné csodálkozva kérdezte, hogy mi ütött a fiúba?
– Amikor megölték a családját a betörő mongol hordák, megfogadta, hogy addig nem szólal meg, míg egy mongolt meg nem öl.
– Akkor, vele is jót tettem, Porcelánbaba, a mongolok vezérének lánya...
Jü Sziangh – Liun ismét felnyögött. Hüvelye tágult, ő pedig egy darabig nem tudta folytatni a mesét. Mikor a görcsök szűntek, a Császár párnákkal támasztotta körbe kedvesét, aki ivott egy kis teát, majd folytatta, ahol abbahagyta.
Az ifjú harcos tíz napig ment a célja felé. Egyre hűvösebb lett az idő. Magas hegyek közé ért, ahol a hágót is méteres hó födte. Szemét kormozott üveggel kellett befednie, különben a hó megvakította volna. Végül elérte a kolostort, ahol áldozata élt.
Porcelánbaba nagyon megváltozott. Haját kopaszra borotválták, karcsú alakját durva ruhákba öltöztették. Finom kezeit a házimunka eldurvította, okos szemeiből, pedig a fáradság kiölte a csillogást. A lány látta, amikor az idegen férfi végigment a kolostor udvarán, és tudta, hogy az miért jött. Szomorúan tette le, amivel foglalatoskodott, és bement a hálókamarájába. Maga mellé készített egy kendőt, és vizet, majd teát főzött. Kiöntött magának egy csészébe, mely egyetlen vagyona maradt a császártól, majd leült a gyékényre, amin aludt. Várta a halált.
Gyilkosa nemsokára be is lépett. A lányra nézett, majd összeszorult torokkal megszólalt:
– Te ugye mongol vagy?
– Igen, az egyik vezérük lánya.
– A fajtád kiirtotta a családomat.
– Akkor, hát nem irgalmazol nekem – sápadt el a lány, és a tea után nyúlt. A földre löttyentett belőle az isteneknek, aztán belekortyolt, majd a férfi felé nyújtotta a csészét.
– Miért adsz belőle nekem? – kérdezte meghökkenve a férfi.
– Így szokás nálunk, hogy lássa a gyilkosunk, hogy nem maradt gyűlölet iránta bennünk.
A harcos riadtan nézett Porcelánbabára, aztán elrohant. A lány, pedig boldogan nyugtázta, hogy még egy napot adtak neki az istenek...
Ismét fájások törtek a Császárnéra. Férje, pedig fogta a kezét, amíg tartott.
– Hagyd a mesét – mondta, mikor az asszony fáradtan dőlt hátra a párnákon.
– Anyám is ezt mesélte Apámnak, amikor születtem – mosolygott a Császárné, és folytatta:
Porcelánbaba éjjel arra ébredt, hogy a gyilkos ott áll mellette és nézi. Kezében tőr, de esze ágában sincs használni.
– Nem tudlak megölni, nem tudom miért.
– Mind a ketten a politika áldozatai vagyunk. Engem a császárné akar elveszejteni, a családodat, pedig a háború vitte el.
– Milyen okos vagy, és szép is, még így is – mondta a férfi, és leült a gyékényre a lány mellé.
– Az okosságom miatt kerültem ide. Soha többé nem kérkedem vele.
– Sajnálom Porcelánbaba, mégis össze kell, hogy törjelek. Ezért küldtek – nézett rá szomorú szemekkel a férfi. A lány arcán pedig végigszaladt egy könnycsepp.
– De szeretnék... – mondta, majd elhallgatott.
– Mit, kicsi szépség?
– Csak még egyszer egy férfival hálni.
A férfi pedig átölelte. Ő is erre vágyott mindennél jobban. A lány pedig meghálálta a boldog perceket. Olyan szolgálatba részesítette a férfit, amilyenben még nem volt része. Élt benne a remény, hogyha a férfi szívében sikerül fellobbantania a szerelem lángját, megmenekülhet.
A hajnal egymás karjában érte őket. A férfi ébredt először és a boldogság remegésével nézett a lány békés arcába. Aztán meglátta a földön a tőrt, és minden sötét és szomorú lett.
– Drágám, két fogadalmam is ahhoz köt, hogy megöljelek, pedig inkább megszöktetni szeretnélek – suttogta. A lány kéjesen nyújtózott egyet, majd feléje fordult, és kinyitotta a szemeit. Azonnal tudta, hogy meg fog halni. Kedvese ujjai a nyakára kulcsolódtak, és pár perc múlva mindennek vége lett. A férfi, miután elvégezte feladatát, felállt, felemelte a tőrt, és saját szívébe mártotta.
A futár pár perc múlva rontott be a kis cellába. A Császár parancsát hozta. Felfedezte a lány elleni összeesküvést. A bérgyilkost felmentette feladata alól, Porcelánbabát, pedig várta ismét a palotában.
A császárnéra most már elementáris erővel törtek rá a fájások. Vu Ven – Sziung rohant az orvosokért. Hamarosan ki lett tessékelve a szobából, majd hajnal felé sírást hallott a hálóból. A bábaasszony pár perc múlva kihozta az aranyhímzéses takarón a trónörököst.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
jaj de nagyon vártam már a folytatást!
Leti, nem hazudtoltad meg magad ismét :..)