A+ A-

Édes diákévek 2. rész

...A gyertyafényes szobában elkalandozott gondolataimban az ajtó nyílása zavart meg. Zoltán pontosan érkezett. Rengeteg olyan tulajdonsága volt, amiért lehetett őt szeretni- az udvariasságtól kezdve, a tiszteleten keresztül a remek humorérzékig bezárólag -, de az egyik fő erénye a pontosság volt. Ha megígéri, hogy ötkor jön értem, és elvisz valahová, akkor nekem úgy kell a készülődésemet intézni, hogy a megbeszélt időre kész legyek, mert pontban ötkor megjelenik, és már indulunk is. Nem szereti, ha megvárakoztatják. Ezt valahol jogosnak tartom, hiszen ő csupán azt várja el mástól, amit ő is nyújtani képes másnak. Egyszer megbeszéltünk egy esti randit. Én pár perccel korábban értem a találkahelyre, és látom, hogy rohan felém, majd mikor közelebb ért kiabálja, hogy "fuss!". Én meg, mint a meszes rohanok vele tovább. Néhány utcasarok után visszanéz az elhagyott utcára és lassít, majd megáll. Türelmesen és lélegzetvisszafolytva vár néhány pillanatot, majd rám néz, elmosolyodik, és csak ennyit mond "szia", aztán megcsókol, végül elindul sétálva, várva arra, hogy kövessem. Ekkor veszem észre, hogy a nadrágja a lábszárán elszakadt. Kicsit bambultam, ezért gyorsan elmagyarázta, hogy mi történt. Kiderült, hogy késésben volt, ezért úgy gondolta, nyer öt percet, ha átvág egy kerten. Pechére volt a kertben rózsabokor is meg kutya is. A rózsabokor a nadrágját szaggatta meg, habár a kutya is arra pályázott, de ő csak megfuttatta.
Most nem volt rajta szakadt naci - jószerével semmi nem volt rajta csak egy fürdőköpeny -, de veszettül lihegett és abban a pillanatban, ahogy belépett, a fülét az ajtóra tapasztotta, és óvatosan ráfordította a kulcsot.
- Mi történt? - kérdeztem tőle reflexszerűen alig hallható hangon.
- Pszt!- fordult felém, majd megint hallgatózott. Óráknak tűnő néma pillanatok teltek el, de semmi sem történt. Aztán odajött az ágyhoz, ahol könyökölve feküdtem és leguggolt elém.
- A Pöröly azt hiszem meglátott, amikor kisurrantam az ajtón. - kezdte halkan. Pöröly volt az egyik legkiszámíthatatlan nevelő. - A WC-ben dekkoltam.
- Nem ment utánad? - tettem fel a bárgyú kérdést.
- Nem. Pár perc után kilestem az ajtón és látom, hogy a Pista bácsival beszélget a lépcsőnél. Nem tudtam eldönteni, hogy azért áll ott, mert várja, hogy kijöjjek a rötyiből, vagy valóban csak beszélgetnek. Aztán elindultak lefelé és a második... - elhallgatott, fülelt, mert, azt hitte, hogy hallott valamit, de semmi sem volt, így aztán folytatta - ...szóval hallottam, hogy a második emeleten a lépcső melletti fotelbe telepednek le. Arra gondoltam: "No ennek fuccs!". A lépcsőt elfelejthetem. Bementem a harmincnégyes szobába és kikéredzkedtem az ablakon. A srácok már félálomban voltak, de azért még azt megtették, hogy becsukták mögöttem az ablakot. - Ahogy mesélt, széles mozdulatokat tett a karjával, követve céljának eléréséhez szükséges kalandos utat. A mozdulatok hatására ide-oda libbenő köntös szárai között véletlenül beláttam párom lábai közé és megpillantottam a himbálózó férfitagot. Így, önmagában is szép volt és izgalmas. - Kinn álltam a párkányon és gyűjtöttem az erőt, hogy lejuthassak az elsőre - folytatta -. Aztán vettem egy nagy levegőt, megmarkoltam a villámhárítót és másztam. Csak két emelet, de akkor még nem tudtam, hogy az elsőn be fognak-e engedni a lányok. Amikor odaértem bekopogtam a sötét ablakon, majd kisvártatva kinyitották. Elnézést kérve kisiettem a szobából, de nagyon viháncoltak mikor kiértem.
- Hát ne csodálkozz rajta! - feleltem.
- Miért?
- Csini a köntösöd, viszont a fütykösöd simán látható. Főleg ha az ablakot választod fő közlekedési útvonalnak és kiéhezett lányok feje felett lépkedsz át. - Gyorsan összerántotta a köntös szárait, mintha ezzel a lányok érdeklődését semmissé tudná tenni.
- Előttem nem kell szégyenlősnek lenned - és, ahogy ezt kimondtam, szétnyitottam a köntöst, majd benyúltam a lábai közé és megsimogattam a formás "eszközt". Aztán kihúztam a kezem, de a simogatás nem maradt hatás nélkül. Finoman, lassan lüktetve vastagodni és emelkedni kezdett.
- Nem vagyok szégyenlős - válaszolta -, főleg előtted nem. A lányoknak pedig szereztem egy jó éjszakát. Egyébként csak egy lány felett másztam át. Ha pedig belátott a "szoknyám" alá úgy legalább lesz miről képzelődnie és lehet, hogy fel tudja használni a látottakat.
Barátom kis intermezzójától eltekintve, nekem csak egy dolgon járt az eszem. Nem voltam most olyan hangulatban, hogy tovább hallgassam küzdelmeit az elemek ellen. Ezért a lehető legerotikusabb hangon és vágytól remegő szempillák övezte tekintettel megkérdeztem tőle:
- Remélem nem felejtetted el, hogy miért jöttél? - Eközben, ahogy a bal oldalamon feküdtem, az eddig nyújtott jobb lábamat felhúztam nagyon lassan, egészen addig, hogy a térdem éppen nem ért hozzá a cicim hegyéhez.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.13 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2016. 06. 12. vasárnap 05:08
Ez sem rossz.10P
#6 papi 2013. 11. 28. csütörtök 16:26
Aranyos.
#5 genius33 2012. 11. 18. vasárnap 16:05
10 pötty!
#4 sztbali 2012. 03. 27. kedd 18:41
Ez aztán A történet. Kár hogy, csak most tláltam rá. 10 pont.
#3 István 2008. 12. 29. hétfő 22:05
Ez az az írás,amiről el tudom hinni,hogy nő írta és azt valóban át is élte.Ilyen írásból kellene sok!
Iszonyú amikor ordít egy írásból,hogy aki írta maximum pornóban "tapasztalt valamit is a szexből.Ez olyan szánalmas tud lenni - pláne amikor mindenféle gusztustalan szöveggel kompenzál!
#2 David 2004. 04. 18. vasárnap 20:42
jó 10.
#1 Törté-Net 2003. 07. 17. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?