Mónika - évekkel ezelőtt

Kinyílt az ajtó, én gyorsan beléptem a liftbe, késésben voltam. Egy pillanattal később viszont már nem rágódtam kifogásokon, mert egy csodálatos nő állt velem szemben. Nem volt gyönyörű az arca, inkább csak átlagos, de nekem nagyon megtetszett. Ápolt, épphogy sminkelt arc, szép ívű sötét szemöldökkel. Világosbarna hosszú, enyhén hullámos haját egy nagy és színes csat tartotta össze. Gyönyörű, duzzadt ajkai sötétpirosra voltak rúzsozva, még jobban kihangsúlyozva vakító fogsorát. Folyamatosan mosolygott, nevetgélt.
Talán ez a vibráló vidámság volt az, amitől csodálatosnak éreztem őt. Fülében kissé nagy, piros fülbevaló lógott, de sem ez, sem a furcsa hajcsat nem törte meg a belőle áradó varázst. Kb. fél fejjel volt alacsonyabb nálam, fiatal, húsz év körüli, karcsú alkatú. Piros magassarkú és aprószemes neccharisnya volt a lábán. A ruhája is piros volt, amolyan kosztümszerű: feszülő miniszoknya, ami rengeteget megmutatott formás lábaiból, és egy kabátka, amiből fodros fehér blúz omlott ki középen.
Zavartan mosolyogtam rá én is, bár inkább csak vigyoroghattam, miközben a szememmel végigpásztáztam mindenét. Kalandoztam rajta tekintetemmel egy ideig, majd eszméltem, hogy mégsem így kéne bemutatkoznom, és zavartan, elfúló hangon megkérdeztem, hogy hányadikra megy.
Én barom. Ő már bent volt a liftben, így elég értelmetlen volt a kérdésem, de ez csak akkor jutott el a tudatomig, amikor már kimondtam. Elpirultam, de ő még szélesebb mosollyal azt felelte, hogy a nyolcadikra.
Lázasan törtem a fejem, hogy mivel nyújthatnám meg ezt a fél perces utat, de megzavarta gondolataim, mert visszakérdezett, hogy én is a nyolcadikra megyek – e. Mivel beszállásom óta nem nyomtam meg egy gombot sem, és még hülyébbnek nem akartam már látszani, kicsit magabiztosabban feleltem, hogy a nyolcas a kedvenc számom, szóval, az nekem is jó lesz. Ő felnevetett, édes kis gurgulázó hangon, majd azt mondta, hogy nagyon édes vagyok. Közelebb hajolt hozzám, és megsimogatta az arcom. Most vettem észre, hogy kesztyűben van, egy leheletvékony selyemkesztyű fedte ujjait. A finom anyagon átütött vörös körömlakkjának színe. Az érintése egyszerre volt hűvös és lágy, borzongtam a hátamon végigfutott egy forró – jeges érzés, és még pirosabb arccal néztem a szemeibe, miközben ő visszahúzta a kezét és megérintette az ajkait.
Ekkor állt meg a lift, így kicsit visszazökkentem a valóságba, háttal kiléptem, szélesre tártam az ajtót, de továbbra sem vettem le a szemem róla.