Istennő az albérletben

Az alábbiak 2010 januárjában-februárjában történtek, pár hónappal azután, hogy munkahelyemen – a gazdasági válság begyűrűző hatásaként – jelentős létszámleépítést voltak kénytelenek bejelenteni. Akkoriban 24 éves voltam, az volt az első munkahelyem, „majdnem friss diplomásként” meglehetősen kellemetlenül jött a dolog, ráadásul a barátnőm pár héttel korábban ejtett, szóval boldogság-indexem ama bizonyos béka hátsója alatt tanyázott. Nem hibáztatom a céget, tényleg nagyon rosszul ment akkoriban az üzlet, és hát tőlem volt, úgymond, a legkönnyebb megszabadulniuk, ráadásul nem voltam házas, nem voltak gyerekeim. Szerencsére akadt valamennyi félretett pénzem és kaptam egyhavi végkielégítést is a cégtől, aminek nagyon örültem, mert nem telt még le a három évem sem, így törvényileg nem illetett volna meg semmilyen extra pénz.

Hamar rájöttem, hogy a vidéki városban, ahol éltem, egyszerűen egyáltalán nem volt kereslet akkoriban az én mérnöki tudásom és – halovány – munkatapasztalatom iránt. A környékbeli településekkel ugyanezt a helyzetet tapasztaltam, naponta órákat ingázni meg igazán nem volt kedvem, pláne az öregecske autómmal amire sajnos nem lehetett a megbízhatóság mintaképeként gondolni... Tehát: költözés! Ha pedig költözés, akkor pedig miért ne egyből Budapestre, ahol talán még munka is akad. A vidéki albérletemet három hónap felmondási idővel felmondtam, és elkezdtem budapesti állásokra pályázni – gondoltam három hónap alatt csak találok valamit. Utólag elég optimistának tűnik, de működött: két hónappal később, nem sokkal karácsony előtt aláírtam az új munkaszerződésemet.

Ekkor jött egy nem várt nehézség: az albérlet. Nem is annyira az albérleti díjakkal volt a gond (persze sokszor azzal is), hanem inkább az ingatlanok minőségével. Kicsi, szűk, nyirkos, hideg, penészes, piszkos, lerobbant – nagyon mellbevágó volt a különbség az előző vidéki, nagy, világos, tiszta albérletemhez képest. Persze valószínű, hogy csak peches voltam e téren. Közben telt az idő, már január elejét mutatott a naptár, február elején meg kezdenem kellett az új munkahelyen. De végül rám mosolygott a szerencse.

Ráakadtam egy hirdetésre, amelyben kiadó szobát hirdettek.