Az én történetem 2. rész

A következő héten már hátratolta közben a hajamat, és elég lelkesen nyögött. A rákövetkező hétre már gyakorlatilag a torkomban kefélt, máskor az ölébe temette az arcomat, miközben videójátékozott vagy tévét nézett, és a számat használta ellazulásra egy hosszú iskolai nap után. A napi szopást továbbra is elvárta, de már nem követelte durván. Sőt, soha többé nem is kellett kérnie, csak úgy megtörténtek.
Jobban ismertem a családunk időbeosztását, mint bárki más, így tudtam, hogy mikor a legalkalmasabb a szopásra. Néha nem, és ezt megtanulta kérdés nélkül elfogadni. Voltak napok, amikor iskola után, a szokásos módon történtek, máskor pedig áthelyeztük kényelmesebb időpontra. Figyelemmel kellett lennünk az iskolájára és a tanórán kívüli elfoglaltságaira, az apja munkájára (ami szerencsére többnyire elég következetes maradt), és egyéb alkalmi találkozókra.
Ez azt jelentette, hogy amikor egy délutáni szopás nem volt lehetséges, néha délelőtt, vagy néha késő este – miután az apja lefeküdt-, tudtunk sort keríteni egyre. Annyira az életem részévé váltak, hogy úgy gondoltam rájuk, mint bármilyen más házimunkára vagy ügyintézésre, amikor a napjaimat tervezgettem.
Olyan beszélgetések váltak hátköznapivá, mint hogy „oké, pénteken időpontom van az orvoshoz, és el kell vinnem a kabátokat a tisztítóba, mielőtt apád hazaér, szóval délután nem tudunk semmit csinálni, de szombat reggel be tudom pótolni, de ne felejtsd el, hogy be kell fejezned a történelem beadandódat hétfőig. ”
Az anya-fia szexuális kapcsolatunk állandó jellege valójában segített abban, hogy az egész kevésbé legyen furcsa. Az, hogy nyíltan beszéltünk róla, hogy képesek voltunk megtervezni és felkészülni ezekre az interakciókra, jobb érzést keltett. Nem jót, de jobbat.
Még nem mondhattam, hogy szerettem csinálni, de nem is utáltam... Olyan volt, mint egy baba pelenkázása: senki sem SZERETI csinálni, de muszáj, és tudod, hogy beleegyeztél. Végül már nem utálod, sőt, aranyos és szórakoztató is tud lenni.
Bence élvezete rám is visszatükröződött, és elkezdtem büszke lenni rá. Ennek ellenére mindent megtettem, hogy ne a fiamként gondoljak rá. Ritkán nyitottam ki a szemem az aktus alatt. Úgy tettem, mintha valaki más lenne.