Érett, nagy mellű nők megismerése 1. rész

A tizenkilenc élet évem küszöbén túl állok, de a tekintetekben még mindig csak egy kusza kölyök vagyok, ahogy testem se mutat többet. Talán a szüleim testalkata öröklődött, apám és anyám sem voltak soha testesek, még most, negyven feletti éveikben sem. Sőt...
Anyám volt és talán, mint  minden kis kamasz, tizenkét-tizehárom éves fiú titkos áhítatának tárgya, szerelme. Apám pedig... apám egy exhibicionista volt. Önmutogató. A nemi aktusukat nem titkolta, sőt, bejelentette, mint egy vacsora utáni programot.
– Gyere, drágám – szokta mondani, amikor felállt az asztaltól. – Dugjunk.
És akkor mentek. Az ajtót tárva-nyitva hagyták, a lámpát égetve, hogy jól láthassam őket a nappaliból, ahová késő estig voltam, még bujdosni sem kellett néha főleg apám még ki is nézett. Volt, hogy felvette a dugásukat egy kis kézikamerára, és azok az asztali gépen, a tálcára kirakva, mintegy ajándékként nekem, címkézve „Dugás – május 12. ”
Persze, hogy néztem. Néztem élőben, és néztem a képernyőn is,    vissza-vissza húzva, miközben a vezetői forgószékben kuporgott a testem és vertem magamnak a farkam apám helyébe képzelve magam.
Ez volt apám részéről a nemi felvilágosításom. Nem könyvek, nem kínos beszélgetések. Csak ez a nyitott ajtó, a bejelentett cselekedet, a felvétel a tálcán. Egy előadás, amelyben én voltam az egyetlen, néma néző. Talán azt gondolta, így válok férfivá. Talán csak így tudta egyáltalán kezelni a dolgot. Nem tudom. Azt sem tudom, mi volt anyámnak ebben a szerepe, táncos, vagy tán csak bábu. Nem beszéltünk róla soha. De abban a nyitott ajtóban, abban a kimért felajánlásban, azokban a címkézett felvételekben, valami határtalan és zavaró magány lakozott. Olyan, mint egy szoba mélyén őrzött nyomtató, amely nem a szerelmet, hanem egy furcsa, kérlelhetetlen rítust nyomtat a lélekre.
A retinába égett kép az Anyám alakja, teste minden része, ízületek, ívelések, árnyékok, mellecskék, csontos szőrtelen az emlékezetembe égett. Az életem nője lett. De ő maga elérhetetlen maradt, egy szentély, ahová nem léphetek be.

A nők között csak a vékonykákat, a szinte anorexiás, csont-bőr alkatokat kerestem.