Utolsó őrhely

Szavazás átlaga: 9.24 pont (46 szavazat)
Megjelenés: 2025. január 30.
Hossz: 23 279 karakter
Elolvasva: 669 alkalommal
A kisvárosunk főutcáján már csak néhány bolt tart nyitva. Az egykor pezsgő életet sugárzó épületek homlokzatai mára megkoptak, az utcákon alig jár valaki. Az egyetlen biztosítói iroda, amely még működik, csendben húzódik meg egy szürke bérház földszintjén. Az üvegajtó felett kifakult céglogó hirdeti: Vármegyei Biztosító Társaság.
Én – Anna – 35 évesen, az iroda két – még állományban lévő – alkalmazottja közül voltam az egyik, minden reggel pontosan nyolckor érkeztem. Néha elgondolkodtam rajta, van-e értelme folytatni. Az elmúlt hónapokban alig tért be ügyfél, és a központból is egyre ritkábban érkeztek ellenőrzések, vagy akár csak telefonhívások. Eddigi főnökünk, akinek 6 éven át a szeretője voltam, feljebb bukott. Mégis, valami furcsa kötelességtudat itt tartott.
Egy nap egy hivatalos levelet találtam a postafiókunkban. A boríték a cég központjából érkezett. Benne egy rövid, de lényegre törő üzenet áll:
„Az Önök irodája bekerült társaságunk Kísérleti Hálózat Programjába. Feladatuk a helyi lakosság biztosítási igényeinek feltérképezése és egy új ügyfélszolgálati rendszer tesztelése lesz. További utasítások hamarosan érkeznek. ”
Tanácstalanul meredtem a levélre. A Kísérleti Hálózat Programról még sosem hallottam, de a „tesztelés” szó hideg borzongást váltott ki belőlem. Vajon ez egy utolsó próbálkozás, hogy életben tartsák az irodát? Vagy épp ellenkezőleg, az első lépés a bezárás felé? A nap hátralévő részében az irodában uralkodó csend szinte fojtogató volt. Csak én és a kollégám, Noémi ültünk az asztalunk mögött, próbáltunk elfoglaltnak látszani. Noémi végül felhozta beszélgetési témának a levelet.

– Ez azt jelenti, hogy megmentenek minket? – Kérdezte, bár a hangjában cseppnyi remény sem érződött.
– Nem tudom – Felelem. – De ha a központ azt várja, hogy feltérképezzük az igényeket, akkor talán ideje lenne újra beszélgetnünk az emberekkel.
Másnap nekiláttunk, hogy felkeressük azokat a régi ügyfeleket, akik még mindig a kisvárosban éltek. Mindössze három ügyfél volt, egy idős házaspár, egy egyedülálló gazdálkodó és egy háromgyerekes család. Ahogy beszélgettünk velük, rájöttünk, hogy az emberek nemcsak biztosítást, hanem reményt is kerestek – valamit, ami azt sugallja, hogy van még jövő ebben a porfészekben.
Ez csak a történet kezdete, még 11 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 9.24 pont (46 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
t
tibee72
2025. január 30. 15:28
#6
Szép és érzéki történet, tetszett.
1
sportyman (alttpg)
2025. január 30. 14:38
#5
Nagyon jó leszbikus történet szépen, stílusosan megírva. Izgató volt olvasni.
1
Curvesmith
2025. január 30. 09:58
#4
Most már tudom, milyen érzés egy váratlan dickpic 😅
1
veteran
2025. január 30. 03:43
#3
Nem az én világom, de remekül megírt szeretkezés.
1
Álmoska5
2025. január 30. 01:15
#2
Egyszerűen: Gyönyörű leírt leszbikus történet, Ez "igazi kékég" ez ő.

Gratulálok: 10 P.

"Álmoska5"
1
T
Törté-Net
2025. január 30. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1