A+ A-

A szomszéd

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
A vihar elvonult...
Csepegett az eső, most már éppenhogy csak szitált, szemetelt. A nyugati égbolton még óriási villámok világították be az eget, elhaló dörgések moraja szűrődött át a sűrű levegőn, de egyre távolibban, egyre elhalóbban.
Ahogyan a felhők és a vihar elhúzódott, a Hold is kibzukkant a takarásból. Sápadt arccal mosolygott, megvilágítva az eget, a távolodó felhőket, s jelenléte csendet parancsolt mindenre. A bokrok ágai engedelemmel járultak elé, hogy megtörjék ezt az égi csendet. Zizzentek, sziszegtek, nagyot sóhajtva; újra némaság és a gőzölgő lihegő természet megújultan tekintett a sötét éjszakába.
"Megigazította köntösét a konyhaablak jótékony sötétje mögött."
Azt sem tudta, hogy mit látott. Létezik ilyen? Újra és újra megdörzsölte szemeit, de csak nem akart hinni nekik. Pár méter választotta csak el szomszédban heverő meztelen női testtől, de az ő teste sem volt képes mozdulni. Minden porcikája merev volt.
Ahogyan felébredt a vihar zajaira és nappali frissességet érzett minden tagjában, a vihar elülte után sem érzett egy szemernyi álmosságot sem. Követte tekintetével - a jótékony sötétbe húzódva - a szomszédasszony nem mindennapi"őrjöngését" követő lehiggadt lépteit, ahogyan a hálóingét keresi a pislákoló holdfényben...
Mindent látott...? Mindent? Látott?
Lehúnyta álmatlan szemeit.
Úgy, ahogyan volt, köntösben indult át... Jól tudta, hogy a szomszédasszony kapuja soha sincsen zárva; most sem volt. Benyitott rajta, papucsban, és elindult a kert vége felé, ahol Neki lennie kellett.
Lesz, ami lesz. Valami földöntúli erő szállta meg, valami babona, valami olyan késztetés, amit még sohsem érzett. Igen, most vagy soha. Alea iacta est. Hiába az a 10 év korkülönbség az asszony javára, hiába a társadalmi konvenciók, ő most megteszi. Nem "mgepróbálja", hanem megteszi! Minden agytekervénye ellene volt, semmi racionálsat nem tudott felhozni a tette mellett, de a lábai vitték, vére pezsgett, karja - lába zsibbadt az izgalomtól, lüktető szíve a torkában dobogott, amint a kertben lépdelt... Őfelé...
...amikor szembejött Ő. Már testére húzta a csuromvizes hálóinget. Csapzott haja sugárzó szemébe lógott, a sápadt hold hátulról világította meg.
Ahogyan észrevette a szomszéd fiút, szeme, tekintete, arca semmiféle meglepődést nem árult. Szinte természetesnek vette feltűnését. Még közelebb léptek egymáshoz, s még közelebb.. A fiú holtsápadt arcát még halványabbá tette a Hold fénye. Éles kontraszt volt a fiú száraz, szőkésbarna haja és az asszony vizes, csapzott vörös sörénye között. Az asszony vonásai jobban eltűntek a sötétben, állandóan mosolygó vonásait még kecsesebbé tette kipirult arca. Jóllakott éhség és éhes jóllakottság volt a szemeiben, amint a másikat meglátta.
Egész felsőteste lüktetett, vagy az átélt örömtől, vagy a még Reá esetlegesen váró izgalomtól. Nedves hálóinge rátapadt feszülő melleire, ahogyan duzzadtak, duzadtak. Mellbimbói majd' kilyukasztották azt, a hűvös szél csiklandozta oldalát, Vénuszdombján a pihéket egyenként meg lehetett volna számolni. Játékosság és játékra ingerlés volt lassú lépteiben. Kezei tehetetlenül az oldalán; lépései bizonytalanul közeledtek a fiú felé, mert lábai görcsösen remegtek, rázkódtak.
A fiú nyújtotta előbb a kezét. A másik bátorítóan fogadta, ragadta meg a kinyújtott jobbot, és egy halk "Gyere" szóval lépett; s már nem a fiú felé, hanem a szélfogón át a házba..., a nappaliba..., a hálószobába..., a meleg otthonba...
Remegve, dideregve értek be a nappali újabb sötétjébe a kinti "fényességből". Zakatolt a két szív, ahogyan furcsán, idegenkedve hajoltak mind közelebb, s közelebb egymás arcához, s amint hozzászokott szemük a sötétséghez, már be is húnyták. A szemek itt már nem mondtak semmit, a testek gőzölgő szavai elárulták rejtett gondolataikat.
A fiú még érezte az asszony arcán a friss eső cseppjeit, csókjai beborították egész arcát, mintha egy síró, könnyes arcot csókolna. De ennek nem sós íze volt, hanem finom, édes volt minden falatja, s úgy habzsolta, élvezte, mint az a bizonyos sivatagi vándor azt a bizonyos vizet. S Szája, Ajkai, Nyelve... rátalált az asszony Szájára, Ajkaira, Nyelvére. Forró, nyálas, izzadó, izgató csókban egyesültek, nyelvük csak ismerkedett a másikkal, kérdezgette amazt és bátorításra lelve s bátorságra kapva egyre mélyebben hatolt, s egyre vadabb táncba kezdett.
Nem is érezteék, hogy kezeik merre járnak, a lábaik hogyan állnak vajon. Az asszonyról a hálóing hogyan, miként, s mikor került le, rövid idő belül már másodszor. És a hálóköntös? Erősen megkötött csomója hogyan lazulhatott ki?
A fiú keze öntudatlanul keresett valamit, Ő maga sem tudta mit, de állandóan fel - alá járva simogatta az asszony karjait, oldalát, csípőjét, derekát, combjait. Ha ajkaik egy - egy pillanatra elváltak egymástól, csak a sóhajok, a felszabadult, kéjes sóhajok ütötték meg fülét.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2015. 12. 21. hétfő 19:38
Kiválló írás!

10 Pont!
#5 feherfabia 2014. 11. 2. vasárnap 07:18
8P
#4 listike 2014. 02. 27. csütörtök 07:49
Nagyon jó volt.
#3 papi 2014. 01. 8. szerda 21:03
Nagyon jó
#2 freekz 2002. 11. 20. szerda 16:14
Szépen megírt történet!Teccett!
10p.!f.
#1 Törté-Net 2002. 11. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?