A+ A-

Osztálytalálkozó 3. rész

Napok óta nem találta a helyét. Otthon ment a szokásos verkli, vitte a hátán a családot, lótott futott, intézkedett. A párjával és a srácokkal gyakran csak este találkozott, olyankor már eléggé leamortizálódott mindenki ahhoz, hogy igazán jól érezze magát. Zakatolt a malom. Bent a munkahelyén több ideje volt gondolkodni. Az osztálytalálkozó után történtek eléggé felkavarták. Nem igazán értette, mi történ velük, csak azt tudta, hogy nem bánta meg a dolgot. Érzett valami furcsát, hiszen először csinált ilyesmit, de a megbánás meg sem fordult a fejében. 15 éves álma valósult meg azon a szombat éjszakán. Sokáig gyötrődött, hogy felhívja - e Magdát. Az asszony névjegy szinte égette a zsebét, de igazából nem tudta, mit is mondhatna.
A búcsúzáskor elhangzott szavak azt sugallták, hogy Magda részéről lezárt az ügy, és hogy tegye el emlékei legmélyére. Logikailag rendben is lett volna a dolog. Mindketten elkötelezettek, családjuk van, igazából nem volt semmi értelme annak, ami történt. De megtörtént, és még mindig a hatása alatt állt. Sokszor végiggondolta az eseményeket. Minél többször elevenítette fel, annál több részlet élesedett ki. Az asszony bőrének tapintása, a hajának illata, a lehelete még mindig felkavarta. A szavaira is emlékezett, ahogy a múltról beszélt. Arról a 15 évvel korábbi dologról. Úgy érezte - bár lehet, hogy csak így akarta érezni - hogy Magdában is megmaradt annak a nyári éjszakának az emléke. Meg aztán valami zavarta. Az érettségi után Magda osztálytársukkal járt, állítólag jól megvoltak, le is feküdtek egymással. Ezért is nem lett kettőjük dolgából semmi. Most mégis azt mondta, hogy szűz volt akkoriban. Vajon miért mondta ezt? Lehet, hogy túl sokat rágódik a dolgon?
Az egyik délelőtti megbeszélés után visszaülve a gépéhez látta, hogy üzenete érkezett. Megnyitva a mailt megdöbbenve látta, hogy Magda írt. Az üzenet rövid és velős volt: "Hát már sosem hívsz ?!". Összeszorult a gyomra, ezek szerint az asszony tartani akarja vele a kapcsolatot. Azt sem tudta, hogy honnan szerezte meg az e - mail címét, hiszen nem adta meg, csak a beszélgetés közben említette, hogy hol dolgozik. Izzadt a tenyere, ahogy a telefonért nyúlt, beütötte a számokat a névjegyről. Hallgatta a búgást, de a telefont nem vette fel senki. A rögzítővel nem akart beszélni, nem szerette ezt a szolgáltatást, letette. Végezte a napi munkáját, többször eszébe jutott az üzenet, de úgy döntött, majd később újra telefonál. Kora délután megcsörrent a telefonja. Gépiesen bemondta a nevét.
- Szia, Magda vagyok! Kerestél. - ahogy meghallotta az asszony hangját egy pillanatra nem kapott levegőt.
- Igen, mert kaptam tőled egy e - mailt.
- Hát persze. Egész héten vártam, hogy rám csörögsz. Olyan jót dumáltunk múltkor. Persze nem akarlak zavarni.
- Semmi baj - megijedt, hogy leteszi - ráérek. Hogy vagy? - kérdezte, hogy kérdezzen valamit. - Kipihented a bulit?
- Ne is mondd! Szombat óta nem álltam meg. A férjemnek elkellett mennie egy partnerével külföldre, tudod mondtam, hogy kintről hozzák be az árut. Intéznem kellett neki a valutát meg ilyesmi. A suliban is nagy a hajtás. A fiamat meg átvittem anyámékhoz, mert már hiányuk volt, és most uncsiznának kicsit. És te mit csinálsz?
- A szokásost - morogta az orra alá. Nem akart a munkájáról beszélni Magdával.
- Mikor folytatjuk a múltkorit? - kérdezte az asszony és ő nem tudta, mire gondol. A beszélgetésre, vagy arra, ami az erkélyen történt.
- Nekem mindegy - mondta flegmán, de a gyomra körül érezte a szorítást. - Ma speciel ráérek.
Igaz, hogy kosárlabdázni készült a haverokkal mint minden héten. Ez volt az egyetlen, amit megengedett magának, de nem biztos, hogy nagyon hiányozni fog a csapatból. Meg aztán otthon sem várják korán.
- Tök jó! Fussunk már össze! Meddig dolgozol?
- Ameddig akarok - elég nagyképűen hangzott, de tényleg így volt. Viszonylag szabadon garázdálkodhatott a munkaidejével.
- Oké. Fél négykor találkozhatunk. Mit szólnál, ha elmennénk abba a sörözőbe, ami ott van a sulitól nem messze?
- Nekem jó. Ott leszek.
- Helyes. Várlak! Szia! - azzal letette a telefont.
Na most mi lesz?! Nézte a kezében a telefont. Mit a kar Magda? Biztos csak egy jót dumálni, azért mennek a kocsmába. Ránézett az órájára, még van másfél órája ahhoz, hogy elinduljon. Már nem tudott odafigyelni a munkájára, abba is hagyta hamar. összepakolta az asztalát, lezárta a gépét. Fogta a cuccát és elindult. Eszébe jutott, hogy jó lenne lezuhanyoznia. Azon ritka munkahelyek egyikében dolgozott, ahol a munkatársak kényelmét egy - egy öltöző is szolgálta. Persze ciki, ha munkaidő alatt zuhanyozik, de ha lebukik, majd kivágja magát azzal, hogy tárgyalása lesz. Előfordult ilyen már máskor is. Gyorsan lezuhanyozott, még szerencse, hogy ma van a kosár nap. Hamarabb ért oda a sörözőbe, mint a megbeszélt idő. Beült az egyik boxba és kért egy kávét meg egy kólát. A felszolgáló még ki sem ért a rendeléssel, amikor megérkezett Magda.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.85 pont (48 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 vakon53 2016. 05. 12. csütörtök 16:34
Kár hogy vége

10 Pont!.
#9 A57L 2014. 12. 2. kedd 07:20
Jó kis írás.
#8 listike 2014. 06. 16. hétfő 19:22
Kár hogy vége.
#7 Andreas6 2014. 06. 15. vasárnap 20:19
Szépen van megírva. Kilóg az itteniek közül - hál' Istennek! Gratula, 10 pont ment.
#6 HaZa 2002. 11. 7. csütörtök 08:28
Jól megirt sztori talán szinesebb lehetne az aktus leirása a poposzex kimaradt de elimerés illeti.
#5 Béla 2002. 11. 6. szerda 17:11
Nem szeretnék a fickó helyében lenni. Akkor inkább csak a feleségemmel...
#4 Sequator 2002. 11. 6. szerda 12:53
Ezt a történetet az élet irta.
#3 Mr. Critic 2002. 11. 5. kedd 11:59
Korrekt kis történet.
Az előző részben az erkélyes jelenet jobban tetszett a spontánsága miatt.
8 pont.
#2 masterboy 2002. 11. 5. kedd 01:20
10 pont, bár a vége kicsit szomorkás, de jo. ez egy olyan story ami akár igaz is lehet.
#1 Törté-Net 2002. 11. 3. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?