Nővér

Az életem nem volt egy díszes, zenés-táncos fáklyás felvonulás.
A gyerekkorom az utcán telt, bandázással, kisebb-nagyobb balhékkal, zajos estékkel. Az apám egy vadállat volt. Az anyám sem volt jobb, mert tűrte. Talán még élvezte is, amikor apám részegen rátámadt. Engem próbált volna óvni, de többnyire én álltam közéjük. Nem ért semmit. Éjjelente anyám csak egy gép volt apámnak, egy kielégítő szerkezet, semmi több. Olyan hangosan történt minden, hogy lehetetlen volt nem részesének lenni. Akkor azt mondtam magamnak, hogy nekem ilyen élet soha nem kell.
Tévedtem. Tizennégy voltam, amikor kiszakadtam a falusi parasztházból, abból a fertőből. Egészségügyi szakközépbe, hatágyas koleszszobába kerültem. A lányok sem voltak jobbak. Hol az egyik ágyban bújtak össze ketten egy fiúval, hol a másikban, de legalább engem békén hagytak. Kerültem a balhét, ahogy tudtam.
A nyarakat a kórházi gyakorlatok végeztével kénytelen voltam abban a házban tölteni, amit otthonomnak hívtak ugyan, de inkább diliház volt. Két nyarat bírtam ki. Aztán jött a fordulat.
Tizenhat voltam. A belosztályon marasztaltak, kisegítő, tanuló nővérnek. Aprópénzért, odavetett alamizsnáért. Már akkor is nővérhiány volt, sokszor egyedül vittem az osztályt, a gyógyszerezést, az infúzió bekötéseket, a vérvételeket. Imádtam szúrni, és tényleg volt hozzá érzékem. Nem sokkal később került oda Ricsi, betegszállítónak. Tizenkilenc éves volt, nyolc általánossal, de kigyúrt testtel, hangos nevetéssel. Két hét múlva, – műszak után – a parkban lesmárolt. Csókolóztam már, de akkor az más volt. Éreztem, hogy kívánt, szinte felfalt. És én nem sokat kérettem magam. Ott, a parkban, egy összegraffitizett padon vette el a szüzességemet. Végre nagylány lettem. Többé nem aludtam egyedül az ágyban. Mindig sietve, mindig lopva történt köztünk a dugás. Jó volt. Vagyis inkább csak annyi, hogy nem bántott.
Aztán leérettségiztem, meglett a szakmai vizsgám is. És elindult, – amit mindenki úgy mond, hogy a nagybetűs – ÉLET.
A koleszből ki kellett költöznöm, ezért Ricsivel egy társbérletbe mentünk a nyóckerbe. Egy alkoholista pár lakott a másik szobában. Mi a kórházban étkeztünk, ott zuhanyoztunk, és sokszor inkább ott is szeretkeztünk.