Trilógia 4. rész - Elfogadás

Előszó:

Az élet már gyerekként rávezetett arra, hogy vannak dolgok, amik ellen nem lehet, nem kell harcolni, mert belerokkanok. Persze van, ami ellen jó döntésekkel lehet védekezni, kihátrálni belőle. Így lettem elfogadó, mentálisan, lelkileg és testileg. Hívő vallásosnak tartom magam, de nem az a fajta bálványimádó, templomba járó. Bensőmben jelen van még a harcos, küzdő oldal is, ami ha felszínre tör, mindig sikerre visz.

Elbeszélés:

(Magam)

A kis faluban valóban gyorsan elfogadtak minket, mint különcöket. Csaba segített az informatikai cuccokhoz szinte ingyen hozzájutni, az EU-s támogatások dőltek a polgi Fideszes kapcsolatai révén. Kiépült a falu kamera rendszere, az idős nyugger bácsik versengve monitoroztak, majd mentek a feleségek is mozizni. Egy üres, – de jó állapotban lévő – házból kultúrházat, könyvtárat, és az idősek napközijét alakítottuk ki az én Vörös Keresztes ismeretségemmel. Jó politikai húzásként a Köztársasági elnök felesége lett a védnök. Így futotta három alkalmazottra, igaz minimál bérért, én meg, ha kellett, besegítettem. Persze ingyen. Azon kívül, hogy szakmai tudásommal is segítettem. Fura kimondani, hogy öt-hét embernek segítettünk jobb életkörülmények közé kerülni utolsó éveikben.

A polgi dart klubbot csinált. Csaba is segített, de ő inkább próbált háttérben maradni és engem is ebbe az irányba húzott vissza. Engedjünk teret a helyieknek, és az egyre szívesebben ide települő újaknak. Elfogadtam, de tudtam, a hátsó szándék is meg volt Csabában. Azt szerette, ha mindig, nulla-huszonnégy órában együtt vagyunk. Kiélhette még benne forró szexuális vágyait. A korom, – a libidóm csökkenése – engem nem serkentett, sokszor már csak a kedvéért szeretkeztem, ami egyre inkább kifárasztott. Baromfit tartottam, és egy kis kertben kertészkedtem. Ha nem is voltunk önfenntartók, de közel álltunk hozzá.

Csaba kezdetekben a „mocskos szexet” hanyagolta, de a lakás szinte minden pontját felavattuk. Padlástól a vermes gödörig. Hetek múltak el minden lehetséges helyen a szexszel. Egyre többet inkább már – fura kimondani, de – kényszerből leszoptam. Ezt érezhette, és próbált kímélni, de mégis fokozni a kíváncsiságom.