Édes kísértés 1. rész

Roxanne betrappolt a házba és ledobta a telefonját. Csodás! Nem lesz halloween-party, és esély sem lesz arra, hogy egyedül kapjon egy kis édességet. Jake éppen most hívta fel, hogy lemondja a találkát, azzal a kifogással, hogy a nagymamája beteg, pedig parti zaját hallotta a háttérben. Nem mintha Jake számított volna, és valljuk be, valószínűleg nem kap cukrot sem ma este, sem más este, de ez mindennek a határa volt.
Roxxie az órájára nézett, sóhajtott és a fejét rázta. Barátaival azt tervezték, hogy egy folyami körutazásra indulnak egy olyan hajón, amelyet mindannyian fizettek. A hajó indulása előtt kellett volna a kikötőbe érnie, de Jake-nek köszönhetően késne. Már tizenöt perc késésben van, a forgalommal pedig még több.
Megmozgatta a vállát, és érezte, hogy a skarlátvörös szárnyak a vállán lévő izmokkal együtt megfeszülnek. Kezét végigfuttatta a testéhez tapadt fekete köpenyen, ujjait csokoládébarna hajába túrta. A szarvas fejpánt kissé ostoba volt, de egyelőre meg kellett tartania. Úgy döntött hogy beöltözve marad, amíg megvizsgálja a lehetőségeit. Lehet, hogy ma este megmenthető, ki tudja?
– Hülye autó! – motyogta, és kinézett a felhajtóra az üres helyre, ahol általában a kocsija állt.
Tegnap elromlott, és most a belvárosban volt a szerelőnél. Azt mondta neki, hogy rossz az elosztó sapkája, és az drága lesz. Túlóráznia kell a klinikán, ahol dolgozott. Legalább irodavezetőként beoszthatta magát egy kis túlórára. Nem mintha igazán nehéz lenne a dolga. Megszólalt az ajtócsengő, és Roxxie a bejárati ajtóhoz lépett. Skarlát csizmája a keményfa padlónak csapódott. Kinyitotta a nehéz faajtót, és rámosolygott a gyerekekre.
– Boldog Halloweent! – mondta a kiscsoport vezetője, egy fiú.
Abból, amit Roxxie meg tudott állapítani a zombisminkje alatt, hirtelen megtorpant, a szája tátva maradt.
– Hú, de csinos asszonyom! – mondta az egyik gyerek az ajtó túloldaláról, aki valószínűleg pubertás korban volt, ha a tátott szájú arckifejezése erre utalt.
– Nem vagyok asszony! – javította ki, és igyekezett nem forgatni a szemét.
Elég jóképű fiú volt a megszólaló, de egy kicsit öreg az édességgyűjtő körúthoz. Benyúlt az előkészített tányérba és intett, hogy nyissák ki a táskájukat, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy alig volt felöltözve. A gyerekek izgatottan fecsegve körülvették. Nem irigyelte a szüleikett, amikor cukorkómába esnek majd.