Élet a halál után 2. rész

Az a nap mikor feleségem itt hagyott újszülött lányunkkal, a poklok égető tüze volt számomra. Még a lány és anyja egy épületben, de más-más dimenzióban. Feleségem testét kutatási célokra, ép szerveit másoknak ajánlotta fel. A maradék haszontalanságokkal, – ahogy ő nevezte, – pedig hamvasztás, és majd más rendelkezés szerint kellet eljárnunk. Ezen akaratáról az átbömbölt éjszaka után, – délelőtt tíz órakor – az anyósom ügyvédje tájékoztatott anyósom és engem. Egy nagy, zárt boríték került elő a széfből. Feleségem gyönyörű aláírása, mellette egy általa rajzolt szívecske, és az ügyvéd aláírása, bélyegzője.

Ezt az aláírását és a szívecskét a gimnáziumi tablóképével a bal karomra tetováltattam. Emlék, mementó.

A boríték egy hitelesített végakaratot, saját kezűleg írva és egy másik kis borítékot tartalmazott. „Temetésen az atya által felbontandó és felolvasandó. ” felirattal. Az ügyvéd olvasta fel nekünk a papír tartalmát:
– Anya és Zoli! Ti vagytok a szívemhez legközelebb állók. Apa elfogult a „gyöngyszemével” szemben, a lányom pedig , és amúgy sem ismer csak belülről és majd képekről.

Mi már zokogtunk anyósommal, de az ügyvéd hangja is remegett.
– Ti legyetek utolsó akaratom végrehajtói. Testemről a kórházban rendelkeztem. A maradékot akár egy állatmenhelybe is adhatnátok, de önző módon mást találtam ki. Hamvasztás után, hamvaimat az ügyvéd úr juttassa el a megbeszélt címre. Ott egy homokórába tegyék, így ha úgy érzitek, igényetek van rá, csak fordítsátok meg, és én mozgásba lendülök, és reményeim szerint a porral a közös emlékek is leperegnek abban, aki mozgásba hoz. – Az ügyvéd is szemét törölgette.
– A búcsúztatómat, a kedvenc templomomban, a kedvenc fiatal atya tartsa, Csaba. Az ügyvéd úr a hivatalos szertartás végén adja át Csabának, aki búgó, mély hangjával olvassa fel utolsó, – mindenkihez szóló – gondolataim. Én a pulpitusról fogom hallgatni, ahogy betölti a teret búcsúzásom. Végrendeletem nincs más. A törvénybéli rendelkezések mindenkire egyformán értendőek. Lányunk 18 éves koráig azok felett a férjem rendelkezzen, a gyámhivatal ellenőrzése mellett. Szeretlek mindnyájatokat!

A hivatalos blabla szöveget már nem hallottam a szívembe markoló szavak után.

Ügyvédtől a kórházba mentünk. A kórház igazgatója engedélyezte, hogy a szűk család a patológiai osztályon végső búcsút vegyen a lányuktól, testvérüktől, szeretett feleségtől. Azt az időt senkinek nem kívánom.