Fogadjunk?

Ó, Istenem. Nem tudta elhinni. Hogy történhetett ez? A reakciója szöges ellentéte volt a férjének, aki öklét a levegőbe emelte és örömében kiabált. Érezte a gyomra mélyén a félelem. “Nagyszerű! Most teljesíthetem azt a nyavalyás fogadást! ” – gondolta.
Pedig ezúttal annyira biztos volt magában, és természeténél fogva nem volt méltóságteljes, ha veszített. “Biztosan csalt. Nem tudom, hogyan, de biztosan csalt. ” – gondolta.
Ildikó és férje, Ferenc könnyen belevágtak a házasságba. Már nem voltak friss házasok, de továbbra is élvezték egymás társaságát és az együtt töltött időt. Mint minden pár az idő múlásával, ők sem szexeltek olyan gyakran, mint a nászútjuk idején, de igyekeztek időt szakítani az intimitásra a munka, a gyerekek és a háztartás mindennapi teendői között.
A fogadások Ferenc ötleteként indultak. Mindketten természetüknél fogva versengő emberek voltak, és minden apróságokon kezdődött. Ferenc állított valami nevetséges tényt, amit Ildikó azonnal cáfolt. Némi oda-vissza vita után Ferenc megkérdezte:
– Akarsz fogadni?
Majd keresztbe fonta a karját a feje mögött, hátradőlt, és elviselhetetlenül vigyorgott.
– Rajta! Mi legyen a tét? – válaszolta Ildikó.
– Nos, ha igazam van, akkor tartozol nekem egy orális menettel. Te mit kérsz?
Nem dőlt be a csalinak, és egy sokkal hasznosabbnak vélt viszonzással vágott vissza.
– Ha nekem van igazam, akkor egy hétig mosogathatsz!
Ferenc azonnal megragadta az ajánlatot.
– Megegyeztünk! – mondta, és azonnal kezet rázott a párjával, hogy megpecsételje az üzletet.
“Túl gyorsan fogadta el ezt a tétet” – gondolta Ildikó.
Ferenc felkapta a telefonját, gyorsan gépelt, majd a képernyőt a nő felé fordította.
– Most pedig jöhet az a szopás!
A nő először hitetlenkedett. Szó sem lehetett róla, hogy igaza van. Kizárt, hogy Ausztráliában éljenek pingvinek. Sajnos azonban az internet bölcsessége a férfit igazolta, és így kezdődtek a fogadások.
Percekkel az első fogadás elvesztése után Ildikó a hálószobájuk padlóján térdelt, kezeit hátrabilincselték, szemét pedig kendő fedte.
– Csaltál! – duzzogott, amikor hallotta, hogy Ferenc körbejárja a szobát.
– Nem világos, hogy csalhattam, hacsak nem személyesen telepítek egy pingvinkolóniát egy másik kontinensre. Mindenesetre meghatott a képességeimbe vetett hited! – jegyezte meg tréfásan, miközben a nő meghallotta a nadrágja összetéveszthetetlen hangját a padlón.