Élet a halál után 3. rész

... Tudtam ezt a dolgot Isten dönti el, nem helyes, nem szabad tovább így, ezt egy emberrel tudom csak megbeszélni. Reggel már fél hétkor hívtam Csaba atyát.

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké! Ámen! Szia, Zoli.

– Szia, Csaba. Bocsánat a korai zavarásért. Beszélhetnénk ma?

– Soha nem zavarsz. – Hallgatott, szerintem gondolkodott. Háttérben a Retró rádió adása hallatszott. – Ha neked jó, be tudsz jönni a reggeli mise után?

– Szuper. Köszönöm, ott leszünk. Amúgy is a séta ideje lenne. Akkor, viszlát.

Évikével mentünk a parókiára. Az atya már vetkőzött a mise után. Hú, de kigyúrt felsőteste volt. Kicsit irigyeltem is. Évikét megdajkálta, puszilgatta. A kötelező tiszteletkör után előadtam, miért is akartam vele beszélni. Végig mosolygott, nem nézett ledorgálóan. Évikét ringatta a babakocsiban, ahogy elkezdte.

– Tudod Zoli, erre a beszélgetésre korábban számítottam, miután megtudtam, hogy Kati hozzád költözött. A hivatalban dolgozik. – Kereste a szavakat. – Jól ismertem Évát, sok eszmecserénk volt, vitánk és közös érvelések. Katit csak futólag ismertem. Hebehurgya nőnek tartottam, de amilyen frappánsan szervezte, intézte a temetést, amilyen szenvedéllyel érvelt, egyre inkább nem csak külsőleg, hanem belsőleg is Évát láttam benne. – Mondta szinte egy szuszra.

– Azt hittem, előbb történik meg ez a dolog két egészséges felnőtt ember között. A kételyednek sem vallási, sem etikai, sem erkölcsi alapja nincs. Te sajnálatosan özvegyember lettél. Kati pedig hajadon. Mi akadálya annak, hogy két független ember, – ráadásul jó cél érdekében – simogatta meg Évikét, egymásra találjon?

– Igen... De a gyászév, a rokoni kapcsolat... – hebegtem

– Zoli, miért hadakozol az érzéseiddel? Miért akarsz mondvacsinált dolgok mögé bújni? A tízparancsolat egyik pontját sem sértitek, szabadok vagytok. Nem vérszerinti a rokonság... És a gyászév. Egy rég elcsépelt valami. Bátyám nyolc éve halt meg tragikusan. Szüleim négy és öt éve. A gyász irántuk a lelkemben mai nap is tart. Nem egy év.

– Hülyeség, ahogy feketében gyászolni is az. Belül kell megküzdeni a dolgokkal. A jóval is és a rosszal is. Most te a jóval küzdesz. A szíved kövesd, ne a külsőségeket. Ha a nép a szájára is venne, az csak pár napig tart, aztán majd elfogadják, elfeledik. – Megnyalta ajkát, majd folytatta. – Látom, Évike még tűri a szövegelésem.