A+ A-

Végre szoknyában 3. rész

Dana- nak hívnak, és három hónapja éltünk együtt barátnőmmel, Ágival - val, én 26 éves voltam, ő négy évvel fiatalabb, amikor ez a kis történet megesett. Kapcsolatunkban meghatározó volt, hogy szinte a kezdettől fogva elfogadta furcsa vonzalmamat a női ruhadarabok iránt. Ezt "klasszikus transzvesztita viselkedés" -nek nevezi a szexuál-pszichológiai szakirodalom. Ami kicsit leegyszerűsítve annyit jelent, hogy állandósult nálam a női alsónemű viselésének "kényszere". Tehát ha tehettem bugyit, harisnya(nadrágot) hordtam a nadrágom alatt, a női pamut-atléta mellett nem vetettem meg a selyemkombinét sem. A külvilág felé ezt természetesen titkolnom kellett, mivel az emberek többsége nem képes tolerálni a még legkisebb másságot sem. Időnként soft-traviból "átmentem" hard-traviba, azaz kívülről is láthatóan nőnek öltöztem, a tűsarkot szoknya, blúz egészítette ki. Érdekes, hogy a parókát és a sminket sohasem szerettem túlzottan (még ma sem), ami talán relatív gyakorlatlanságomnak tudható be.
Az egyetemi évek után egy dél-dunántúli kisvárosban kaptam munkát. Az úgynevezett "fecskeházban" béreltem egy garzont a második emeleten. Az új munkahelyi környezet teljesen kitöltötte a hétköznapokat. A napi robot után megkönnyebbülten dobtam le "férfi-gönceimet", jutalomként következett egy rövid forró zuhany és törölközés után a az áhított rítusos ruhapróba. Ekkorra már vagy egy tucat különböző színű és fazonú bugyival, néhány merevítős és szivacs-betétes melltartóval, egy fehér alul kapcsokkal záródó bodyval, egy fekete gumisderekú taftszoknyával, három selyemblúzzal, egy elegáns lilás kiskosztümmel, és számtalan egyéb női "kellékkel" rendelkeztem. A tanga, a melltartó és a kombiné után "természetesen" egy fekete harisnyanadrágot választottam (általában a fekete szín dominál nálam haris esetében) és magamra vettem a rózsa-mintás selyemköntösömet. Egy- két kupica becherovka után elővettem a "házi feladatomat", amit a munkahelyről kellett aznap estére hazahoznom. Érdekes, a lábam körül suhogó-libegő ruhadarab (szoknya), bár jelen esetben csupán csak köntös volt, mindig extra teljesítményre sarkallt, sokkal gyorsabban végeztem az egész számolással, mint terveztem. Elégedetten raktam be az aktatáskámba a dossziét, s ledőltem az ágyamra egy kicsit relaxálni. A villanyt lekapcsoltam, a CD-lejátszóba betettem a kedvenc lemezemet és behunytam a szememet...
Nem tudom, meddig aludhattam, amikor a bejárati ajtóm csengőhangja riasztott fel. Kábán ébredtem, ösztönösen belebújtam az ágy előtt ott hagyott papucsba, (történetesen a magas sarkú papucsomba) és az ajtóhoz siettem. Elég meggondolatlanul azonnal ki is nyitottam. A látvány frenetikus lehetett, mármint a látogatómnak. A középen szétnyíló pongyolám szárnyai alól elősejlett a többi női intim ruhadarab, meg a haris és a papucs. Ági, a közvetlen szomszédnőm hozta át a délelőtt átvett egy részemre szóló utánvételes postai csomagomat. Viselkedése zavartnak tűnt, akkor még nem tudtam, hogy miért. Visszafordultam a pénztárcámért, s továbbra is kissé kábán, csupán az illendőségből ezt mondtam:
"Nagyon köszönöm, hogy átvetted ezt a nagyon fontos csomagot. (Egyszerű barna papírba csomagolt doboz, amely egy interneten megrendelt terméket, történetesen egy csodálatos tűsarkú cipőt nekem.) tartalmazott. Megkínálhatlak valamivel, ásványvíz, üdítő, aprósütemény..."
Ilyen ziccert nem lehetett kihagyni, persze elfogadta az invitálásomat. Félreálltam, beengedtem az előszobába. Az egyetlen szobám ajtaja meg persze nyitva. Óriási rendetlenség fogadta, ami még nem is lett volna olyan kínos, csakhogy a szanaszét levő tárgyak, csak más konstellációban fogadhatók el egy férfi lakásában. Az egyik beépített szekrényem ajtaja nyitva, a fotelokon szerteszét bugyik, melltartók, harisnyák, a szőnyegen a teljes körömcipő-kollekcióm. Ekkor az ajtó mellett levő falitükörben megpillantottam magam, abban a pillanatban azonnal felébredtem. Egy idegen előtt kitudódni látszott az eddig féltve őrzött titkom, és én nem tehetek ellene semmit!
"Jó kis buli lehetett, tudod mit, halasszuk el a meghívást honnap estére!" Mondta és pajkosan megpacskolta a fenekemet, s ezzel tovább fokozta zavaromat.
Másnap beteget jelentettem, nem mentem be dolgozni. Egész délelőtt a városban bolyongtam valamiféle konkrét cél nélkül, csak a beígért esti találkozó fenyegető közelségére gondoltam. Hónapok, sőt talán évek óta először nem volt rajtam semmi női ruhadarab, se bugyi, se melltartó, se haris, esetleg combfix, harisnyakötő, egy szóval semmi feminin kellék. Csupasznak, szinte meztelennek éreztem magam. Lábszáraim meg fáztak -a jó öreg megszokott 50 denes haris nélkül- a metsző szélben. Hazaérve mindent elrendeztem estére, italok a hűtőben, a kávé bekészítve, sütemény tálon, kistányérok, szalvéta, gyertyatartó. Persze, egy szál vörös rózsa diszkréten a háttérben, üvegvázában. Vártam Ágit, s próbáltam elképzelni, mi fog kisülni a ma esti találkozóból.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 04. 21. hétfő 18:31
Tetszik
#3 A57L 2014. 03. 8. szombat 09:06
Nem rossz.
#2 firstex 2005. 02. 23. szerda 10:07
Tetszetős, ámbár Ákossal is eljátszadozhattál volna! De így is érdemel egy 10-est!
#1 Törté-Net 2004. 01. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?