Négy fal között 1. rész

-Szia bátty...
– Helló hugi. Mi zu? – szokásos puszi nem maradt el pedig ma reggel már összefutottunk.
– Meg vagyok. Hát te. – kérdeztem vissza.
– Kurva éhes vagyok. Anyának van kaja? – kérdezte, gyomra korogva igazolta.
– Ne erőltesd, bent volt helyettesíteni, ő is menzázik. Ha annyira nincs kajád dobok össze... Várj mi van otthon? Van tejfölöd?
– Ja... Két napos.
– Ok. Csinálok sajtos tésztát. Hmm 40 perc... – léptem be a liftbe.
Míg zuhanyoztam főtt a tészta és valamiért, talán fáradtság miatt visszapörgöttem az időt. Anyánk 16 évesen terhes lett egy kiskatonától, aki szőrén-szálán eltűnt. Nagyapám volt régi szomszédjának fia, aki rezidens volt elvette anyánkat. Ebbe a városba költöztek. Apám a helyi kórházba került. Anyám magántanulóként érettségizett le, majd mivel mamám nevelte bátyámat az orvosira ment. Később apánk osztályvezető főorvos lett, anyánk körzeti orvos. Én 5 évvel később születtem meg. Nem éreztették és sokáig nem is tudtuk csak féltestvérek vagyunk. Bátyám informatikai mérnök lett, én közgazdász. Anyánk három éve enyhe strokot kapott, így hiába maradandó nélkül felépült, leszázalékolták 45 évesen, csak helyettesíteni járt be. Apánk egy 4 emeletes kertvárosi újépítésű társasházban vett egy 110nm-es és nekünk 1-1 72nm két szobás lakást. Bátyám IT lett egy helyi multinál, ahova friss közgazdászként bevitt a pénzügyi osztály csoportvezetőjének. Apánk a túlhajszolt munka eredményeként ügyeletben elaludt és álmában érte az infarktus. Én 20 évesen egyetemi szerelem elhamarkodott döntéseként férjhez mentem, amit apa halála után 2 héttel a válóper véglegesített. Így boldog elvállt szingliként éltem életem. Bátyáméknál a nagy örömet feledtette 3. hónaptól veszélyeztetett terhes a felesége, így az eltelt 5 hónapban többet volt kórházban, mint otthon. Ekkor hármat a csengő. Bugyiban, melltartóban nyitottam ajtót, ez gyerek korunktól nem jelentett gondot, simán fürödtünk még 15-16 évesen is együtt nyáron. Ő is csak póló meg rövid gatyában volt. Kezében a felbontott nagy tejföl. Ijedten néztem bele, de hideg volt és nem volt ivó a tetején.
– Mi van Katával? – kérdeztem, hisz tudtam a kórházban volt délután.
– Jaj hagyjál mán... Kiderült terhességi cukorbetegség, már szülésig tuti bent marad.