Anyuci a hátsó ülésen 6. rész - A kéjsóvár 3 lyukú lotyó

Az autóban azon töprengtem, hogyan folytassam le a férjemmel a szükséges beszélgetést.
Az elmúlt három nap menekülés volt a valóság elől... bármilyen bizarrul is hangzik.
Újra és újra dugni a fiammal, miközben a férjem nem vett tudomást az egészről, izgalmas és életmód megváltoztató volt... de most vakmerő viselkedésem következményeivel kellett szembe néznem. Az elmúlt három nap tettei felébresztették a libidómat, és ráébresztettek, hogy nem férfiként szeretem a férjemet.
Igen, nagyszerű ember volt.
Igen, férjként szerettem őt.
Csak nem szeretem őt szeretőként.
Tizenöt percig csendben haladtunk, miközben próbáltam kitalálni, mit mondjak. A kötetlen beszélgetés általában nem esett nehezemre, míg Alex órákig tudott úgy vezetni, hogy egy szót sem szólt, azon kívül, hogy elénekelt egy dallamot, vagy zenei apróságokat kérdezett tőlem. Imádta megkérdezni tőlem, hogy ki énekelte az éppen játszott dalt. Én szinte soha nem tudtam. Aztán elmondta a zenekar rövid történetét. Néha rákerestem a válaszaira a neten, és mindig igaza volt.
De egy felszínes beszélgetés messze nem az, amire itt és most szükségünk volt. Nyilvánvaló volt, legalábbis számomra, hogy a házasságunkban a szakadék éppen itt volt... az üléseink közötti szabad térben.
Meglepetésemre Alex volt az, aki megszólalt, és felvetette a témát, amiről nem hittem, hogy egyáltalán tud róla: „Szóval mióta kefélsz a fiunkkal? ”
Éreztem, hogy elsápad az arcom, mert másodpercekbe telt, mire felfogtam, hogy tudja.
Mióta tudja?
„Egy hét, egy hónap, egy év? ” – sorolta, miközben vezetett.
Nem nézett rám. Furcsa módon a hangjában nem volt harag vagy döbbenet, csak érdeklődés.
„Csak most, az utazás alatt” – vallottam be.
„Élvezted? ”
Milyen nehéz kérdés! A válasz nyilvánvalóan igen volt. De az igazság beismerése még jobban megbánthatta volna, mint amennyire már megbántottam. Mégsem hazudhattam neki, megérdemelte az igazságot.
„Igen, élveztem. ”
„És ezért nem akarod megtenni mindazt, amit az elmúlt nyolc hónapban terveztünk? ” – kérdezte.
„Igen, ezért – ismertem be ismét.
„És most mi lesz? ”
„Az igazság? ”
Először nézett rám, huncutul csillogott a szeme. „Nem, hazudj nekem továbbra is. ”
Végre ott volt a hangjában és a szemében a fájdalom, amit okoztam neki.
„Sajnálom, Alex” – mondtam.
„Mit? ” – kérdezte.
„Hogy dugtál a fiunkkal a hátsó ülésen, vagy hogy mellettem keféltetek az ágyban? ”