Anyuci a hátsó ülésen 3. rész - A gloryhole ribi
Megjelenés: 2022. szeptember 30.
Hossz: 36 200 karakter
Elolvasva: 5 018 alkalommal
Fordítás
Eredeti történet: silkstockingslover Backseat Mommy: a gloryhole slut
Összefoglaló: A fiú elviszi szexi alárendelt anyukáját egy szopatólyukba.
Áttekintés: Ez történet az „Anyuci a hátsó ülésen” sorozat harmadik része.
Ha Cory sms-t ír, az C: -vel kezdődik.
Ha az anyától jött, akkor M: -vel kezdődik.
Eredeti történet: silkstockingslover Backseat Mommy: a gloryhole slut
Összefoglaló: A fiú elviszi szexi alárendelt anyukáját egy szopatólyukba.
Áttekintés: Ez történet az „Anyuci a hátsó ülésen” sorozat harmadik része.
Ha Cory sms-t ír, az C: -vel kezdődik.
Ha az anyától jött, akkor M: -vel kezdődik.
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Anyuci a hátsó ülésen: A gloryhole Ribi
Amint elküldtem az üzenetet, azonnal megbántam, hogy megtettem.
Feleségként tudtam, hogy ez nagyon helytelen. Szerettem a férjemet. De nem értette meg a szexuális igényeimet... Soha nem is értette... és én két évtizedet töltöttem azzal, hogy elfojtottam a valódi szexuális énemet. Soha nem voltam igazán kielégítve.
Elkezdtem azon tűnődni, hogy vajon elég-e a szeretet. Tényleg hajlandó lennék-e egész hátralévő életemben orgazmust színlelni, és teljesen elégedetlennek lenni a szexuális életemmel?
Tegnap a fiam, Cory felébresztette bennem az alvó óriást, és kizárt volt, hogy hagyjam visszatérni az álomba. Ezeken az érzéseken, – és ahogy a testem megnyugodott a legutóbbi szex után, – komolyan elgondolkodtam életem hátralévő részén. Egy olyan életen, amelyet régóta elterveztem és előttem állt... egy olyan életen, amellyel a tegnapi napot megelőzően teljesen elégedett voltam... sőt, izgatott.
De most... most egy ilyen sótlan lét nem volt elég jó. Tényleg ennyire fekete-fehér lett a helyzet.
Tudtam, hogy ez szenvedélyes, és nyers szex, amit az elmúlt pár napban élveztem, – és be kellett ismernem, hogy Cory egy mély szükségletet elégített ki bennem. Még akkor is, amikor az őrületbe kergetett azzal, hogy végtelenül megtagadta tőlem az orgazmust, hogy mindez... az izgalom, a mámor, még a frusztráció is... Tudtam, hogy ez a fajta szex nem csak az, amit akartam, hanem amire szükségem volt. És ez nem csak a szexről szólt. Az, ahogy a fiam arra kényszerített, hogy átadjam magam neki testben, lélekben és szellemben, egy olyan mélyen gyökerező szükségletet elégített ki bennem, amiről mindig is tudtam, de soha nem fogtam fel, hogy milyen erős.
Ki kellett elégítenem a sok fantáziámat – szexuális és egyéb – amelyek mindig is megvoltak, de csak most láttam meg a lehetőségét, hogy megvalósítsam őket. Mégis őszintének kellett lennem a férjemmel. Jobbat érdemelt, mint hogy a felesége kiosonjon, hogy olcsó ribancként mutogassa magát idegeneknek – és persze annál is jobbat érdemelt, hogy a felesége titokban vérfertőzést kövessen el közvetlenül a háta mögött a kocsiban.
De hát csak egyszer élsz... és úgy tűnt, hogy az összes vad, szexuálisan kielégítő alárendelt felfedezésemet belezsúfolom egy háromnapos, életre szóló kirándulásba.
Amint elküldtem az üzenetet, azonnal megbántam, hogy megtettem.
Feleségként tudtam, hogy ez nagyon helytelen. Szerettem a férjemet. De nem értette meg a szexuális igényeimet... Soha nem is értette... és én két évtizedet töltöttem azzal, hogy elfojtottam a valódi szexuális énemet. Soha nem voltam igazán kielégítve.
Elkezdtem azon tűnődni, hogy vajon elég-e a szeretet. Tényleg hajlandó lennék-e egész hátralévő életemben orgazmust színlelni, és teljesen elégedetlennek lenni a szexuális életemmel?
Tegnap a fiam, Cory felébresztette bennem az alvó óriást, és kizárt volt, hogy hagyjam visszatérni az álomba. Ezeken az érzéseken, – és ahogy a testem megnyugodott a legutóbbi szex után, – komolyan elgondolkodtam életem hátralévő részén. Egy olyan életen, amelyet régóta elterveztem és előttem állt... egy olyan életen, amellyel a tegnapi napot megelőzően teljesen elégedett voltam... sőt, izgatott.
De most... most egy ilyen sótlan lét nem volt elég jó. Tényleg ennyire fekete-fehér lett a helyzet.
Tudtam, hogy ez szenvedélyes, és nyers szex, amit az elmúlt pár napban élveztem, – és be kellett ismernem, hogy Cory egy mély szükségletet elégített ki bennem. Még akkor is, amikor az őrületbe kergetett azzal, hogy végtelenül megtagadta tőlem az orgazmust, hogy mindez... az izgalom, a mámor, még a frusztráció is... Tudtam, hogy ez a fajta szex nem csak az, amit akartam, hanem amire szükségem volt. És ez nem csak a szexről szólt. Az, ahogy a fiam arra kényszerített, hogy átadjam magam neki testben, lélekben és szellemben, egy olyan mélyen gyökerező szükségletet elégített ki bennem, amiről mindig is tudtam, de soha nem fogtam fel, hogy milyen erős.
Ki kellett elégítenem a sok fantáziámat – szexuális és egyéb – amelyek mindig is megvoltak, de csak most láttam meg a lehetőségét, hogy megvalósítsam őket. Mégis őszintének kellett lennem a férjemmel. Jobbat érdemelt, mint hogy a felesége kiosonjon, hogy olcsó ribancként mutogassa magát idegeneknek – és persze annál is jobbat érdemelt, hogy a felesége titokban vérfertőzést kövessen el közvetlenül a háta mögött a kocsiban.
De hát csak egyszer élsz... és úgy tűnt, hogy az összes vad, szexuálisan kielégítő alárendelt felfedezésemet belezsúfolom egy háromnapos, életre szóló kirándulásba.
Ez csak a történet kezdete, még 17 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tudom tehetségtelen író vagyok - lásd, azok az írások, amiket fordítottam, sokkal nagyobb sikert arattak, mint amiket nem fordítottam -, így azt kell mondanom, hogy jól nyomod.
Viszont, amikor elkészítesz egy szöveget/fordítást, te vagy az első, aki azt elolvassa. S bár sok időt belefektettél, azért valahol a gyomrod tájékán érezned kell, hogy neked tetszik-e a történet vagy sem.
Az nem lehet indok, hogy egy bizonyos közösségnek írsz (fordítasz) mert, ha te nem élvezed a szöveget, akkor megette a fene.
Nos ezért, ha publikálsz egy fordítást, nem vállalhatod csak a fordításért a felelősséget, hanem igenis a tartalomért is felelsz.
Még egyszer: ha már neked sem tetszik és nem élvezed a szöveget, szerintem nem kellene publikálni.
(Szerintem igenis az első szűrő szint maga a fordító. Abba lehet hagyni a fordítást, ill. ha már a lektor ellenőrzi, még akkor sem késő leállítani. Bátorság kell csak, hogy a sarkodra állj, és kiállj a véleményed mellett.)
Előbbiért nem, de az utóbbiért vállalom a felelősséget.