Szingli pörgés 3. fejezet - Perverz élvezetek 14. rész

Hétfőn a Studio classic house partyján, Lorena két fiatal srác között táncolt. A halloweeni hosszú hétvége utolsó napján is rendesen kitett magáért: fekete miniruhát, nagylyukú neccharisnyát, fekete magassarkú csizmát, továbbá erős, kékesszürke sminket viselt, de a szettjére mégis a nyakától induló, egészen a dekoltázsáig tartó élethű művér tette fel a koronát. A lány egyre jobban felizgult a fenekéhez, illetve a puncijához nyomódó, kemény farkak érzetétől, ezért lesmárolta a vele szemben álló, barna hajú fiút. Nem sokkal később megfordult, és a fekete hajú férfit sem hagyta ki a jóból. A buli végén nem tartottak a tömeggel az afterra, hanem inkább a város felé vették az irányt.
Valahol a belvárosban, a hatodik vagy a hetedik kerületben sétálva, egyszer csak a fiúk egy régi, romos, elhagyatott épület előtt torpantak meg.
– Ugye nem mondjátok, hogy ide akartok bemenni? – kérdezte hitetlenkedve Lorena.
– Miért? Csak nem félsz? – kérdezett vissza a fekete hajú.
– Hát nem túl bizalomgerjesztő a hely... meg az is lehet, hogy vannak bent valakik.
– Kik? Maximum csövesek, azok meg jobban megijednek, ha meglátják a torkodat – magyarázta a barna hajú, ujjával a művágáshelyre – és vérre mutatva.
– Jó, de akkor is...
– Nyugi, ha találunk bent bárkit, akkor lelépünk és kész! – győzködte a másik.
A három fiatal belépett az ajtó nélküli bejáraton. Odabent néma csend, s kihaltság fogadta Őket. Az utcai lámpák beszűrődő fénye néhol biztosított némi világítást, ám a helység legnagyobb része sötétségben úszott. A srácok elővették mobiltelefonjaikat, hogy azokat elemlámpaként használják. Hamar rábukkantak egy ütött-kopott, felfele vezető lépcsőre. A fekete hajú törte az utat jobb kezében telefonját, balban pedig a nő hideg tenyerét fogva. Lorena óvatosan lépkedett, közben ijedt szemeivel a mellettük lévő falra, de főként a lépcsőfordulóéra írt tageket, valamint felfújt graffitiket követte. Leghátul helyezkedett el a barna hajú fiú, aki az előtte lévő ruha alját felhúzva, a látványosan mozgó, formás feneket markolászta, csapdosta.
Az emelet ugyanolyan nyomasztó hangulatot árasztott, mint az alsó szint. Az egyik kiütött vagy még a háborúban kilőtt ablak közelébe álltak, hogy lássák egymást abban a kevés beáramló fényben.