A+ A-

Ölelkezős ribanc 1. rész

Fordítás
Írta: Xarth
Forrás: literotica.com
Nem nagyon bántam, amikor rájöttem, hogy a lányok jobban érdekelnek,mint a fiúk. Nem ismertem személyesen túl sok leszbikust, de tudtam, hogy rengeteg van belőlük. Soha semmi bajom nem volt ezzel.
Ami zavart engem, hogy rájöttem, egy bizonyos lánnyal szeretek lógni, illetve zavartalanul bámulni, ha csak lehetőségem van rá. Egy lány, akivel akaratlanul is összehasonlítottam az összes többit, és aki minden alkalommal túlszárnyalta őket. Miután minden más lehetőség kifújt, meg kellett tennem és magamhoz kellett vonzanom a nővéremet, Aprilt.
Ez érthető is: mindig jól kijöttünk és Aprilnek rengeteg jó tulajdonsága van, amit nem győztem bámulni. Belekóstolt jó pár dologba, miközben felnőtt, többnyire úszással és tánccal kapcsolatosakba. Soha nem volt megszállottja egy bizonyos testalkat kialakításának, mint a legtöbb komoly táncos, akiket ismerek, de ennek ellenére kellemesen karcsú volt, rengeteg puha domborulattal amit nagyon imádtam.
Egyik legjobb tulajdonsága, véleményem szerint, hogy szeret főzni. Nem csak azért, mert gyakran azt ettem, amit ő készített (ami amúgy általában csodálatos volt), de azért is, mert volt valami szépség a mozgásában, miközben csinálta. Nem tudom pontosan leírni, mi különbözteti meg a normál mozgásától, de mindig nyilvánvaló volt, hogy jól érzi magát.
Rövidre fogva a dolgot, rengeteg olyan dolga volt, ami miatt jobban tetszett nekem, mint bármelyik másik lány, akivel valaha is találkoztam. Tudtam, hogy valószínűleg soha nem fogja viszonozni az érzéseimet, de ezzel együtt kellett élnem. Mivel én voltam az egyetlen kis hugicája, mindig is speciális kapcsolatom volt vele, és ő vele senki sem vetekedhetett. Ez segített felvidítani, amikor tehetetlennek éreztem magamat.
April saját lakásba költözött, amikor tizennyolc lettem. Ez először feldühített persze, mivel nem volt annyit a közelemben, de aztán kiderült, hogy ez mégsem olyan rossz, mint gondoltam. A lakása közel volt a sulimhoz és viszonylag rendszeresen meglepetésszerűen meglátogattam. Ő soha nem bánta, vagy legalábbis nem nagyon. Lehet, hogy néha kiállhatatlan voltam, de volt ideje hozzászokni az évek során.
Az egyik napon, amikor megjelentem suli után, épp akkor kezdett sütit sütni. Kiválóan időzítette, amennyire láttam, és ledobtam a táskámat a padlóra az ajtó mellé, mielőtt besétáltam a konyhába, hogy megnézzem. Nem is igazán üdvözöltük egymást, egyszerűen csak levetettem magamat az egyik székbe és rákönyököltem az asztalára. Annyira természetes volt számomra, hogy csak úgy besétálok Aprilhoz, hogy néha azon viccelődött, hogy olyan vagyok, mint egy mászkáló szomszéd, aki rájött, hogy valaki ad neki enni, és azóta nem tudja levakarni magáról. Volt ebben igazság.
- Milyen sütit csinálsz? - kérdeztem.
- Szia neked is, hugi - mondta. - Jó napom volt, kösz, hogy megkérdezted?
- Miért vagy máris ilyen gunyoros? Még nem is vagyok itt annyi ideje, hogy idegesíteni kezdjelek.
- Csak kisegítettelek az alapvető szociális szokásokkal. Egy nap talán majd el is sajátítod őket.
Kinyújtottam rá a nyelvemet és ő felnevetett. Egy pillanatra sem hagyta abba a hozzávalók összeszedését és belepakolását a keverőtálba, amióta megérkeztem. A konyhája egész kicsi volt a lakáshoz képest, de gondoskodott róla, hogy legalább egy tűzhelye legyen, hogy tudjon sütni. Ez okos döntés volt, és nem csak azért, mert ízletes kajákat csenhettem el tőle.
Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsodáltam, milyen gyorsan és könnyedén dolgozott. Ha én akartam sütni, az kétszer annyi ideig tartott, mint neki, és többnyire odaégettem, nem főztem meg eléggé, kevés volt benne a cukor meg hasonlók. April soha nem jött rá, miért vétek annyi hibát, és én sem utaltam rá soha, egy ez főleg amiatt van, mert elterelte a figyelmemet, amikor segíteni próbált.
- Most komolyan, mi lesz belőle? - próbálkoztam újra.
- Nem igazán fontos, úgysem neked lesz. Elviszem a munkahelyemre - megfordult és vádlón felém mutatott az ujjával. - Ami azt jelenti, hogy nem ehetsz belőle.
- Én soha nem tennék ilyet - tiltakoztam.
Próbáltam ártatlan képet vágni, és szánalmasan nem jött össze. Tutira megennék minden sütit, amire csak rátehetem a kezemet. Egyszerűen túl finomak.
- De igen, tennél - mondta. - Szóval szemmel tartalak.
Addig vártam, amíg az első adag kész nem lett, és ki nem vette a sütőből. Nindzsaként halkan a keverőtálhoz osontam és kikaptam pár sütit belőle. Pont olyan ízletes volt, mint vártam.
- Ez volt az összes, amit kaphattál - mondta April anélkül, hogy megfordult volna.
- Nem is csináltam semmit - mondtam, miközben ismét a tál felé nyúltam.
A nővérem gyorsabban mozdult, mint vártam, és felragadott egy fakanalat a pultról, majdnem az ujjaimra ütött vele, alig bírtam elrántani a kezemet. Rám mutatott rögtönzött fegyverével.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.03 pont (93 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 papi 2015. 02. 26. csütörtök 19:51
Nagyon tetszik
#12 Koriander 2014. 10. 31. péntek 07:43
Nagyon kedves történet, tele érzelemi csatározásokkal, és nagyon jó, hogy nincs összecsapva! Csillagos 10pont! Érdeklődve várom a folytatást !
#11 bkvbusz 2014. 10. 27. hétfő 12:24
Hát régen olvastam ilyen jó történetet!
#10 sanyi0227 2014. 10. 24. péntek 20:26
kicsit hosszúra sikerült, egyébként tökéletes 10-pont.jöhet a folytatás.
#9 cityoftroy 2014. 10. 21. kedd 13:10
nagyon jó!
#8 feherfabia 2014. 10. 21. kedd 04:57
10P
#7 x124 2014. 10. 20. hétfő 22:29
Jó!
#6 zsuzsika 2014. 10. 20. hétfő 10:03
Nagyon jó.
#5 veteran 2014. 10. 20. hétfő 09:11
Nagyon jó kezdés,és részletessége kiváló.
#4 Andreas6 2014. 10. 20. hétfő 09:09
Nagyon tetszett!
#3 listike 2014. 10. 20. hétfő 09:08
A kitartás meghozta a gyümölcsét. 10pont.
#2 Rinaldo 2014. 10. 20. hétfő 07:44
jó.
#1 Törté-Net 2014. 10. 20. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?