ÁPR.
26.
2011
Rekordokat döntött a hőség. A Nagytemplomtól az állomás felé vezető út mindkét oldaláról hiányzott az árnyék. Ahogy – helyemben - Kukorica Jancsit sem érdekelte volna a rendkívüli meleg, tekintetem egy bizonyos pontra tapadt, és önkéntelenül felvettem eme pont haladási sebességét. Garázsom ritkán látogatott szegletében, egy használatból kivont fogason lógó, szívemnek kedves, de kidobásra megérett, ócska farmeron van annyi lyuk és szakadás, mint a járdán előttem lépdelő lány nadrágján. Ez igen szép teljesítmény, ha összehasonlításképpen figyelembe vesszük, hogy az a régebben fűnyíráshoz használt farmer hosszúszárú – bár ez nem félreérthetetlen állapot ma már -, a debreceni főutcán billegő nadrág pedig – ugyanannyi szakadás birtokában – csak egy falatnyi.
Egy várakozással és vágyakozással teli éjszaka után melynek minden percében csak arra vágytam, hogy újra a karjaim között tarthassam indultam reggel a suliba. -A fene - morogtam álmatagon -, megint foglalt a lift. Szinte zombiként léptem ki a házból, erősen hunyorogva amint megcsaptak a nap, fényes sugarai. - Hol a fenében lehet - zsörtölődtem miközben a táskámban, kotorásztam a napszemüveg után - na végre megvan. Hosszúnak tűnő 5 percbe telt mire el is döntöttem, hogy melyik irányba kell a suliba menni. 20 perc séta után már meg is volt az épület és még mindig ugyan úgy nézett ki mint tegnap és ahogy holnap is fog, legalább egy dolog ami nem változik. - Jó reggelt fiacskám. - dörmögte egy mély hang az orrom előtt...
A kedd reggeli megbeszélés után egy üzenet várt rám a hangpostámon: "Szia, Ashley, Jake vagyok. A reptéren vagyok, most fogok felszállni a repülőre - üzleti útra kell mennem a héten. Csak szombatra érek haza, de már nagyon várom a következő projektünket. Nézd meg otthon a postaládádat, bedobtam egy üzenetet." Jó volt ezt hallani, igaz, egy kissé csalódott is voltam, amiért hétközben nem lehetünk együtt. Elvégre megígérte, hogy elvisz egy fehérneműboltba, és segít választani valamit a szexi melltartóm és a bugyim helyett, amit a hétvégén levagdosott rólam. A napom további része eléggé vontatottan telt el, hazafelé pedig dugóba is kerültem. Alig vártam már, hogy elolvassam az üzenetét, hátha írt valamit arról, hogy hová ment, vagy hogy hol hívhatom fel; vagy épp néhány pajzán gondolatot, amin elszórakozhatok.
Teltek múltak a napok, azért nem minden nap volt szex, de ez nem zavarta Kittit. A viszony közöttük azért megváltozott, ugrott párjának minden kérésére aki egy kis simogatással, puszival köszönte meg azt neki. Egyik este Bálint közölte Kittivel: - Ma este együtt fürdünk a kádban és megmosdatjuk egymást. - Jaj de jó. – örült neki Kitti nem is gondolva arra hogy ebből mi lesz. Megeresztette a fürdővizet, beültek mindketten majd Kitti nekiállt megmosdatni urát különös figyelmet szentelve annak farkára és a heregolyókra. A melegvíz és a simogatás hatására Bálint fasza pillanatokon belül felállt. Kitti be akarta kapni de Bálint nem engedte. Kitti csodálkozva nézett rá de nem szólt semmit. Bálint megfordult a kádban, feltérdelt előredőlt és fenekét odatartva Kitti orra elé közölte vele:
Pár éve történt, még az egyetemi éveim alatt. A nyári pauzáról kicsit előbb költöztünk vissza szeretett egyetemi városunkba, hogy lazuljunk még egyet a következő szemeszter előtt. Augusztus utolsó hetében jártunk, a nyári nap teljes valójában szórta ránk sugarait. Gyorsan összeverődött a baráti társaság és jókedvűen foglaltuk el szobáinkat megszokott, hűs albérletünkben. Előkerültek a táskákból az otthonról hozott finomabbnál-finomabb étkek, melyet gyöngyöző jéghideg sörrel öblítettünk. Őrült sebességgel zajlott a társalgás, hisz mindenki a másikra zúdította élményeit a nyárról. Este a koleszba készültünk, ugyanis az első éves gólyáknak épp aznap volt a záró buli. Kellő mennyiségű alkohollal a szervezetünkben, jókedvűen nekivágtunk az éjszakának nem is sejtve milyen csodálatos élmény vár rám. Belépve a diszkó ajtaján a dübörgő zene...
- Olyan érzékien masszíroztál! – kezdtem hozzá kissé direkt módon vágyaim elővezetéséhez csütörtök reggeli közös utazásunk kezdetén. Kicsit idétlenül hangzott, hiszen az emlékezetes masszás egy hete, pénzeken történt. Elhelyezkedett mellettem, lesimította a farmerszoknyát. Gyanítottam, hogy ez egy felesleges mozdulat, úgyis összegyűrődik útközben. Hol lehet a hátizsák? - Veszek majd olajat és kipróbálhatnánk csúszkázva! – lelkesedett. - Ez most honnan tudod? – ámuldoztam. – Éppen azt akartam elmesélni, mit olvastam egy novellában... - Egy húron pendülünk ám rendesen! – nevetett. – Én is a napokban olvastam ilyet, és azóta is motoszkál a fejemben, milyen, mert leírva nagyon izgató volt.
Legnagyobb bosszúságára estig bentrekedt a szekrénybe. Az uraság olvasással töltötte a nap fennmaradó részét egészen sötétedésig. Távoztával Sylvi elgémberedett tagokkal, kissé megtörtem és szomjasan hagyta el a leshelyét. Volt ideje viszont kigondolni a hogyan továbbit. Johann tudja, hogy hol lakik Josephine kisasszony, csak rá kell vennie arra, hogy elvigye hozzá, és azt is tudta, hogy ezt nem lesz nehéz megtennie. Nem kell mást tennie, csak ismét ellátogatnia a kocsiszínbe. Másnap délután, mindenre felkészülve most nem vett fel semmit a szoknya alá. Tudta, hogy ez tényleg nagy szívesség lesz, Johann most valószínűleg nem fog megelégedni a kezével. Szoknyáját felhúzta a hasáig, és jó alaposan, sok nyállal benedvesítette magát alul. Újaival magába nyúlt, és igyekezett mindenhova a lehető legtöbb nyálat eljuttatni. Ennek végeztével indult el a kocsiszín...
Eljött a hétfő, mindketten dolgozni mentek. Kitti a szokásos ruházatát vette fel, nadrágot, blúzt, azonban egész lényén sugárzott a változás. A munkaidő vánszorgott, hiába volt jókedvű, alig várta már hogy hazaérjenek. Igaz hogy napközben többször beszéltek telefonon és az egyik ilyen beszélgetés alkalmával Bálintnak volt egy beszólása hogy aznapra is tartogat valami különleges meglepetést, készüljön, de hogy mit azt nem volt hajlandó elárulni. Kitti oldalát majd kifúrta a kíváncsiság. Délután öt óra volt amikor hazaért és nagyon várta Bálint hazaérkezését, aki amikor hazaérkezett csak a szokásos dolgokról kezdett beszélni. Egy ideig várt majd nem bírta tovább.
Szokásos hétvégének indult, azzal a különbséggel, hogy a bátyám nem jött haza a kollégiumból, mert valami bulijuk volt. Csak én voltam otthon, anya meg apa. A szombat délelőtt eseménytelenül telt. A szokásos rendrakás, takarítás amit nagyon utálok. Jól össze is kaptunk anyával, hogy lehetek ennyire lusta. Azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább. Elege van abból, hogy könyörögjön. Szerencsére az idő szép volt így délután el tudtunk menni Szandival a barátnőmmel sétálni. Nagyon szerettem őt és ő is engem. Mindent megtett volna értem, kivéve egy dolgot. Hiába könyörögtem, nem akart még velem lefeküdni. Mindig azt mondta, ha szeretem, akkor még várok. 17 évesek voltunk, ebben a korban pedig a fiúk gyakran akarnak a lányok szoknyája alá nézni. Ezen a délutánon is feljött ez a téma, de hiába könyörögtem, ő kérlelhetetlen volt. Nagyon szégyelltem már...
