Hírek

ÁPR.
3.
2012

Lakásavató 5. fejezet

Én ébredtem először. Meglepő, de még mindig úgy voltunk összegabalyodva, ahogy elaludtunk. Biztos nagyon fáradtak voltunk, nem ok nélkül. Az ágyban hagytam a lányokat, és kimentem a konyhába, ahol az egész elkezdődött.
Reggelit csináltam: rántottát paradicsommal, zöldpaprikával és sajttal, a tetejére egy kis salsát öntöttem, mellé egy kis tejfölt. Aztán felszolgáltam még egy kis áfonyalekvárt, tejet és frissen főzött kávét.
Épp befejeztem, amikor lépteket hallottam, és egy finom kéz ért a nyakamhoz, egy másik pedig a farkamhoz. April volt az: maga felé fordította a fejemet, és megcsókolt.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt! Ébreszd fel Katyt is, és együnk!
A lány megint megcsókolt, aztán a fenekemre csapott, és bement. Egy perc múlva visszatért az álmos Katyvel: - Reggeli?


Igaz is lehetne 4. rész

Eltelt két nap és nem szóltak, hogy fel kell mennem a lánykoleszba. Mivel hétvége következett, már teljesen lemondtam az esetleges érzéki kalandról. Ráadásul haza sem utazhattam, mert benn kellett maradnom egy szombati esküvői versmondás miatt. Mikor estefelé jelentkeztem a kollégium tanárijában a hidegvacsorámért, a lánykolesz tanárnője nyitott ajtót. Nagyon ostoba képet vághattam, mert elnevette magát, aztán mondta, hogy ő a hétvégi ügyeletes, de reméli, hogy nem lesz semmi gond, mert a fiukoleszban csak ketten vagyunk egy gyengélkedős sráccal, a lány koleszban meg csak négy lány van fenn, akik közül az egyik esküvőn szaval, a többiek meg énekelni fognak a tanácsházán. Ezek után megkért, hogy a hidegkajákat osszam ki, hogy ő végignézhesse a tv műsort. Ideadta a lánykolesz kulcsát, meg egy kosárban a hat csomag kaját, majd visszaült a kanapéra a tv élé. Mielőtt még...


ÁPR.
2.
2012

Apa segít rajta

A mai egy szar nap volt. Elnézést a szókimondásért, de az volt. Az első órai spanyolóra borzalmasan telt, és az a rohadt tanár, Mrs. Guttierez, aki utálja a pofámat, az egészet azzal töltötte, hogy az osztály előtt szívatott. Ráadásul vizes lett a fehér iskola egyenruhám blúza, pont a jobb mellbimbóm fölött. Tudnotok kell, hogy a melleim igazán nagyot nőttek az elmúlt egy évben, és úgy tűnik, hogy szóbeszéd tárgyai lettek az iskolában. Az összes fiú szeretett miattuk, az összes lány utált értük. Na, szóval, valahogy vizes lett a blúzom, ahogy ittam a csapnál, és amikor felegyenesedtem, mindenki láthatta a bal cicimet, a duzzadt bimbómat, ami tisztán látható volt az áttetsző melltartó alatt, amit viseltem. Annyira szégyenkeztem, hogy a mosdóban rejtőzködtem a negyedik óra végéig, amíg meg nem száradt a blúzom.


A kávé illata 3. rész - Végre! Férfi lettem

- Szia Évikém! Bejöhetek? - hallottam meg Anikó hangját az előszoba felől. Anyámmal épp a reggelihez és kávézáshoz készülődtünk. A legutóbbi alkalom óta, amikor Anikóval együtt voltam, eltelt 5 nap. Sok időnek tűnt. A jóhoz könnyen hozzászokik az ember. Máshogy tekintek azóta a világra, hiszen szeretőm van! Egy nő, aki ugyan idősebb nálam, de kielégít. A haverokkal ha a szex kerül szóba, már nem kell kussban maradnom, csendes büszkeséggel hallgatom őket. Észre is vettek valamit, a mosolyt az orrom alatt. Szóvá is tették, hogy biztos volt valami kalandom, de nem árultam el senkinek. Jobb is így. Mégiscsak az anyám lehetne Anikó. Nem tudom mit szólnának ha megtudnák. De nem is érdekel. Jó ez így. Csak anyám meg ne tudja. Arra kell nagyon vigyáznom.


MÁRC.
30.
2012

A tanárnő nyeli a spermámat

Májusi nap volt mikor Viktor történetünk hőse a csónakázó tó körül sétálgatott, míg az osztálytársai az órán ültek, és szorgalmasan jegyzeteltek. Viktor nem akart erre a két órára bemenni mert nem szerette a tanárnőt, aki a tantárgyat tanította, na meg a tantárgyat sem, és nem volt jelenléti ív sem a tanárnőnél, így ráadásul meg is tehette. Kisétált a szigetre a tó közepén és csendben elkezdett írogatni a naplójába. Megfigyelte, ha csendben van az emberek sokszor észre sem veszik, hogy ott van. Most is így volt ez.
Két 45 év körüli nő sétált arra kis batyuval a hátukon le telepedtek a fal tövében és elkezdtek neki vetkőzni a napozáshoz. Viktor kicsit hátrébb egy padon ült és figyelte a két csinos hölgyet ahogy azok levetkőztek és felvették a fürdőruhájukat. Egészen belefeledkezett ebbe mikor megszólalt a telefonja emlékeztetője hogy idő van és vissza...


Láncreakció

Hogy a két család - a Juhász család és a mi családunk közöttünk - mi miatt volt harag, azt már senki sem tudta felidézni. Suttogtak valamit, hogy legutóbb éppen nagybátyám volt az, aki újra felszította az ellenségeskedést, de hiába kérdezősködtem a hogyanra nem kaptam választ. Szerencsére az ellentétek soha sem fajultak el, kimerültek egy-egy hangosabb szóváltásban.
Egészen addig a napig.
Előző délután szólt nagybátyám, hogy másnap kora reggel megyünk a tóhoz pecázni. Este összekészítettünk mindent, a botokat, orsókat, horgokat, meg persze a csalit. Mikor nagybátyám felkeltett reggel úgy éreztem nem aludtam egy szemhunyást sem. Biciklivel mentünk. Elől nagybátyám, mögötte pedig én. Mikor elindultunk az ég alja már kezdett vörösödni. Úgy számoltam, hogy mire a pecahelyhez érünk már teljesen világos lesz. Meglepődtem, amikor nagybátyám nem fordult jobbra,...


MÁRC.
29.
2012

Kapor és pillangóvirág

Nem szeretem a mobil telefonokat. A legváratlanabb pillanatokban szabadítanak az ember nyakára olyan híreket, amelyeket szíve szerint nem szeretne meghallani vagy meglátni. Semmiképpen nem azonnal. Bezzeg régen, amikor a levelek napokig vándoroltak a postán! A bennük lappangó kellemetlenségnek volt ideje egy kicsit "kihűlni," megereszkedni. Elveszett egy kissé a méregfoguk! Nem tudtak annyira kellemetlenek lenni, mint így, frissiben. Mint éppen most!
Kelletlenül löktem el magamtól íróasztalomra mobil telefonomat. Az keményen koppant az asztallapon, ám ahelyett, hogy mozdulatlan maradt volna, zörögve továbbhintázott ívelt alfelén. Megjött SMS-ben az értesítés otthonról, Magyarországról, hogy Rozika néni meghalt. "Mély részvéttel értesítjük, hogy özv. dr.Forgách Ferencné életének 82 évében 2010. augusztus 28-án hajnalban elhunyt... Megyei Kórház."


Kicsi Tina bajban van

Kicsi Tina bajban van.. azaz Én. Hehe. Nem meglepő. Már megint. Nem tudom mit is csináljak. Nyűgös vagyok. De persze örülök is, képzeld megkérték a kezem és én igent mondtam. De úgy szívből igazán. Igen! Jó bár nem ez az első eset, hogy ilyen történik velem és én akkor is igent mondtam, de abból azután nem lett semmi. Jahh... kicsit szeleburdi lány vagyok. Nahh jó a lány kerüljön idéző jelbe. "Lány"... szóval megkérték a kezem és azonnal rózsaszín angyalkákat láttam a fejem körül repdesni és persze csokis tej folyt aranyló kis csapokból amerre csak jártam vattacukor cipőimben. (Ne próbáljátok elképzelni milyen az csak ez jutott eszembe) Végül 3 év után most hogy visszagondolok itt volt már az ideje. Visszagondolok? Ó... Ó.. ó - visszagondol és kicsi Tina bajba kerül. Miért? Miért? Miért?... wooááá... bocsika már jobban is vagyok. Te is észrevetted, ha magamon kivűl...