- Kösz, de most hadd nyaljam le rólad, amit apád rád spriccelt - kérte Annika Lizát.
- Oké, de akkor én is lenyalom a hasadról - felelte az unokanővére.
- Hm, de finom! - nyalta meg a szája szélét Liza, amikor kölcsönösen tisztára nyalták egymást, aztán Stefánhoz fordult.
- Megkóstoltad már a spermádat, apa? - kérdezte.
- Aha - felelte Stefán némi habozás után. - Pont ma reggel telespricceltem anyádat és utána ki is nyaltam a puniját - mondta némi szégyenérzettel, mert tudta, hogy ilyesmit mégsem illik elmondani a lányuknak..
Bár alig pár perce verte ki a farkát, ettől a gondolattól újra felállt a bránere. Ezen mind a két lány meglepődött, de Liza volt a bátrabb kettejük közül.
- Nem volna kedved ugyanezt nálam is megcsinálni?
Egy átlagos iskolai napnak indult. Délelőtt lezajlottak a tanítási órák, délután pedig szilencium volt. Szilencium után éppen hazafelé tartottam volna utolsónak kilépve a teremből, mikor Ildikó az igazgatónő a kabinetjébe szólított:
- Tomi, gyere be légy szíves!
Szívem a torkomba dobogott mi közben azon gondolkodtam, hogy:
- Mi rosszat tettem már megint?!
Mikor beléptem az igazgatói iroda ajtaján, elém tárult Ildikó gyönyörű látványa. (Ildikó egy kb. 48 éves igazi érett MILF. Vállig érő sötét frizura, formás közepes mellek, hosszú combok, kerek feszes fenék, amolyan Julia Ann féle popsi. Nekem háttal ült így nem látta, hogy már ott állok az ajtóban. Újra belekezdett, kicsit idegesebben:
- Tomi, gyere be légy szíves.
Bámulod a monitort, de valahogy nem segít. Próbálsz a munkádra koncentrálni de gondolataid folyamatosan elkalandoznak, bár szerencsédre mikor a kollégáid azon kapnak hogy elbambultál, betudják ezt a tombolni készülő tavasznak, mosolyogva megjegyzik hogy igen, ők is legszívesebben már régen elindultak volna haza.
Van aki megkérdezi kegyesen, hogy nincs esetleg plusz időd, hogy hamarabb hazaindulj ha már ennyire elvágyódsz, de füllentve azt mondod nincsen. Nem is annyira szeretnél haza indulni, vagyishogy haza menni nincs is baj bár egy ilyen szimpla kedden talán kérdéseket vetne fel, hogy miért sietsz haza, de nem is hazamenetellel van a gond. A gond, ami a gondolataidat foglalkoztatja és kiragadja a munka monotonitásából az az sms amit alig egy órája kaptál s ami óta egyszerűen képtelen vagy figyelni arra ami körülötted zajlik.
A főiskola elvégzése felé közeledtem, már, csak a szakdolgozat védése volt hátra. Ahhoz, hogy valami jobb munkahelyet kifogjak, pályázatokat adtam be, valamint szakirányba is próbáltam elhelyezkedni. Több pályázatomat elutasították, de több helyre meghallgatásra, pofavizitre kellett mennem. Nem részletezem tovább, a lényeg, hogy az egyik helyen gazdasági referenst kerestek, ahol az igazgató úrnak röviden, tömören kellett tájékoztatást adni a külső kapcsolatokról, egyben a levelezését is bonyolítanom kellett. Tetszett az iroda, jó fizetést kaptam, így a diplomaosztás után kellett kezdenem.
A főnököm, a negyvenes évei végét taposó szigorú tekintetű úri ember volt. Magas, pici pocakot már eresztett, göndör, rövid, kicsit őszülő hajú, a karján, a mellkasán erősen szőrös, ami nekem nagyon tetszik. Imádom a szőrös, sármos férfiakat.
KisBrumm és NagyBrumm két aranyos és jókedélyű plüssmackó volt, akik egy hatalmas nagy tó fölötti hegyoldalon túl, egy kiterjed fennsíkon elterülő nagy nagy erdőben éltek. Ide már nem ért el a külvilág zaja, errefelé a méhek döngicsélése, a madárcsicsergés és a lombok lágy suhogása uralkodott. Mohával és fakéreg rétegekkel vastagon szigetelt összkomfortos barlangjuk egy nagy fenyőfa lombjai alatt nyílott az erdőre és annak tisztásaira. Ide tértek vissza minden nap a medvehagyma, bogárlárvák, bogyók begyűjtése, eszegetése, meg az erdőben élő méhek kaptárjainak megdézsmálása után.
Ilyenkor a nap eseményeit átbeszélték a konyhaasztal felett könyökölve, majd mosakodás és alapos fogmosás után elterültek egymás mellett lévő megvetett ágyaikban, távirányítójukkal bekapcsolták a szemközti falra felszerelt 4K-s nagy lapostévéjüket. Szörföltek a csatornák között, de nem néztek politikát, csak természetfilmeket.
1. rész
Mindig éreztem, hogy más vagyok, mint a legtöbb lány. Fiatalabb koromban, amikor a barátnőim a pasik után futottak és bulizni mentek, én inkább otthon ültem és könyveket olvastam. Imádtam olvasni. Számomra a szobám legkedvesebb része a könyvespolcom volt. Azok a könyvek voltak a kedvenceim, amelyek nyomot hagytak bennem és formálták a világszemléletemet. Később már nemcsak olvastam a könyveket, hanem én is írtam történeteket. Elkezdett érdekelni a festészet is, de nekem sosem volt kézügyességem. Inkább csak csodáltam őket. A zsebpénzemből gyakran gyűjtöttem arra, hogy eljussak egy-egy festészeti kiállításra vagy színházba.
Mivel a korombeli lányokat nem érdekelték ezek a dolgok, így sokszor egyedül mentem. Az osztályban sosem tartoztam a menők közé, de nem voltam kiközösített sem. Kedveltem az osztálytársaimat. Volt sok barátom, de éreztem, hogy más vagyok, mint ők.
Lorena kedvenc időtöltései közé tartozott az olvasás, mint ahogyan a szex is. Hétfőn dél körül, ezúttal az előbbi tevékenységhez kapcsolódó ügyben igyekezett Sanyi háza felé, mivel vissza kellett neki adnia egy korábban kölcsönkapott könyvet. A lakásba lépve átnyújtotta szeretőjének az olvasmányt, megköszönte, majd távozni készült.
- Máris mész? Nem maradsz még egy kicsit? - kérdezte a srác.
- Neeem. Nemsokára dolgoznom kell, de előtte még be akartam ugrani hozzád - magyarázta Lorena.
- Persze, tudom, de gondoltam attól még csinálhatnánk valamit.
- Nem szívesen utasítalak vissza, nekem sem lenne rossz egy meló előtti menet, de sajnos tényleg nincs sok időm.
- Én értem, de nem feltétlenül egy teljes menetre gondoltam - mondta mosolyogva Sanyi.
Az egyetem első éve nagyon szuper volt. Talán akkor buliztam életemben a legtöbbet. Rengeteg új barátot szereztem, és a családtól való távollét teljesen felszabadított. Persze azért tanulni is kellett, hogy ki ne vágják az embert. Elég jól sikerültek a vizsgáim az év végén. A vizsgáim után hazautaztam, amikor volt pár napom a következő vizsgáig, mert a koliban nem tudtam tanulni. Odabenn minden nap szinte volt valami buli, hiszen minden napon volt olyan szakcsoport, ahol éppen túl voltak a vizsgákon.
Az egyik utazásom alkalmával összetalálkoztam egy régi barátnőmmel. Vele még akkor ismerkedtem meg, amikor Zolival jártam, és rendszeresen kerékpártúráztunk. Nagyon jól elbeszélgettünk egész úton. Felelevenítettük a régi szép emlékeket. Mint kiderült akkoriban ő is szingli volt már pár hónapja. Zoli engem akkor hagyott el, mikor felkerültem az egyetemre. Mivel nem minden hétvégén jártam haza, keresett magának egy másik csajt.