AUG.
15.
2016
A két lány együtt zihált, miközben én is egyre szaporábban vettem a levegőt. Közelebb hajoltam Noncsihoz, és apró csókokat leheltem a nyakára, majd lefelé haladva kis ciciire. Az egyiket a számba vettem, és a nyelvemmel izgattam, miközben a teste megfeszült, remegni kezdett… ajkát kéjes sóhajok hagyták el… majd elélvezett. Levegő után kapkodva jutott el a csúcsra, pár másodperccel később pedig Reni követte. Ő nem fogta vissza magát. Hangosan zihált. A teste görcsbe feszült, ez pedig nekem is megadta a kegyelemdöfést. Éreztem, ahogy farkam kitörésre készül. Noncsi még mindig dolgozott rajta. Én gyorsan felálltam, szembe fordultam vele. Fejét a farkamra húztam, félig a szájába toltam, és bele élveztem…
A szauna élmény nem a csúcspont volt, csupán az oda vezető út kezdete. Ott, akkor abban a pár percben örökre megváltozott minden. Nem csak az én életem, hanem az övék is.
A múlt héten történt…
A vidéki nyaralónkat felújátják idén, ezért nekem a nyári szünet idején napokon keresztül ott kell ülnöm, hogy ellenőrizzem a munkásokat, dolgoznak-e rendesen, és segítsek, ha valami kérdésük van. Jó program a vakációra, mondhatom. Unatkoztam rendesen, de nem volt mit tenni, mert a szüleim dolgoztak, és valakinek lent kellett legyen a házban.
A múlt héten, amikor az új, fából készült ablakokat hozták, az egyik munkás, aki a beszerelésüket végezte, magával hozta a fiát is. Gondolom, ő is nagyon unatkozott otthon, akárcsak én itt, ezért eljött az apjának segíteni.
Egy kicsit sajnáltam, és mivel nagyon helyes srácnak tűnt a hosszú, hirtelenszőke hajával és kölyökarcával, amikor nem volt dolga, felhívtam őt az emeletre gépezni.
Azt hiszem, a szüleimről mindent elmond, hogy Charity-nek kereszteltek. Egy kelet-texas-i kisvárosban születtem, anyám volt a helyi lelkész, apámnak jól menő könyvelő irodája volt. A szüleim igazi vaskalapos konzervatívok voltak, akik szerint Darwin és az evolúció a komcsik műve, ahogy a polgárháborúban is ők álltak az északiak mögött. Més még hosszan sorolhatnám a sok hülyeséget, amiben hittek, és amivel az én fejemet is tömték. Bármilyen fura, ettől függetlenül teljesen normális gyerekkorom volt, a két öcsémmel és a húgommal szerető családban nőttünk fel. Persze, ahogy kamaszodtam, lassan kinyílt a szemem, és elkezdtem önállóan gondolkodni a világról, és hamar rájöttem, hogy a szüleim elég gáz életfilozófia szerint élnek. Azonban volt annyi eszem, hogy sose szálltam vitába velük, főleg anyámtól féltem, aki vasárnaponként mindig kellő alapossággal részletezte, mi vár az istentelenekre és gonoszokra.
Lassanként magunkhoz térünk. Pihegve egymás karjaiban gyűjtünk erőt. Te mozdulsz először. Kibontakozol az ölelésből és kiszállsz a hőségbe, ki a napfényre. Nyújtózol egyet, hogy a kocsiban töltött percek után felfrissítsd vérkeringésedet végtagjaidban. Nézlek ahogy a napfényben kinyújtózva élvezed az enyhe langyos fuvallatokat a bőrödön. Lehúnyt szemmel mosolyogsz még akkor is mikor odalépek melléd és átkarollak.
- Fel kéne öltözni, még meglát valaki – mondom
- Persze, persze… - válaszols és elkezdjük összeszedegetni a hanyagul leszórt ruháinkat. Mindketten csak szellősen öltözünk, a fehérneműk eltűnnek a kocsiban és mi ott állunk a kocsi mellet egymásra nézve.
- Mi legyen? Menjünk kirándulni, ha már oda indultunk? Van egy szép kis túraösvény itt az erdőben .
A testem átforrósodott, minden csepp vérem az ágyékomba szállt, farkam olyan merev volt, mint előtte még soha, én pedig nem bírtam tovább… Vulkánként törtem ki, lőttem ki spermám a lába között, rá a velünk szemben lévő csempére, miközben ő tovább ringott, én pedig remegő testtel élveztem… Igazi megkönnyebbülés volt, és olyan izgató, kielégítő élmény, amilyent elképzelni sem lehet. Zihálva vergődtem mögötte még vagy két percig… mire sikerült ismét magamhoz térnem. Ő közben elengedett, és felém fordult. Én pedig nem tudtam, hogy mit mondjak… nem tudtam, hogy direkt csinálta-e, vagy az egész véletlen volt, és ha igen, akkor mit gondolhat rólam… Csak néztem rá, és kielégült tekintettel vártam, hogy mit fog mondani… de nem mondott semmit. Csak nézett, majd mintha semmi sem történt volna, letusolt, és magamra hagyott a kabinban. Nekem még percekbe telt, mire összeszedtem magam. Az agyam újra, és újra lejátszotta a történteket.
Tizenhat éves voltam amikor ez a történet megesett velem. Újjongva rohantunk ki az iskola kapuján, kezünkben a jólsikerült bizonyítvánnyal. Nagyszüleim ugyanis meghívtak két hétre a falujukba.
Örömömben ugrottam anyám nyakába, és máris rohantam csomagolni, ugyanis két nap múlva már kegyetlenül indult a vonatom.
Már a vasúti kupéban utaztam amikor elgondoltam, hogy milyen is lehet a falusi élet. Valahogy a Tüskevár föhöse - Tutajos - jutott az eszembe. Most végre élöben is megtörténik velem amit eddig csak könyvekben olvashattam. Pár órás utazás után megérkeztem. Nagyapám várt rám és boldogan átölelt:
- Ezer éve nem láttalak! De megnöttél!
Büszke voltam magamra és örömmel teli szívvel bíztam magam a gondjaita.
- Sietnünk kell - vette el a böröndöm - nagyanyád már finom ebéddel vár.
Megyeszékhelyhez közeli faluban élek.58 éves pasi vagyok, régen elváltam.Egész életemben sportoltam, így nincs rajtam fölösleg.Ismerőseim szerint fiatalabbnak nézek ki, mint amennyi vagyok.Gyerekeim már elköltöztek, élik saját életüket, volt feleségem külföldön él.Egyedül vagyok egy elég nagy házban.Mindig is volt valaki aki segít rendben tartani.Most egy fiatal - 25 éves - lány jár át heti két alkalommal.Takarít, mos, vasal.Sosem közeledtem hozzá mint nőhöz, pedig jól néz ki. Kb 160 magas, kerek seggű, szép cicis lány.Hosszú festett fekete haját ilyenkor nyáron mindig felköti. Csinos, aranyos teremtés.Van egy barátnője akivel szinte mindig együtt vannak.Néha ide is eljön vele, segít neki, előbb végeznek.Sosem szólok érte, nekem mindegy, ők így érzik jól magukat.Ő 28 éves, szinte ugyanolyan magas, vörös hajú, szép cicis lány.Nagyon meleg nyár van most. Petra - a takarító lány - egy topban és rövid sortban épp porszívózik.
A főiskola második évfolyamára jártam és még a vizsgaidőszak előtt kitaláltuk, hogy a vizsgák után menjük el közösen egy négynapos kirándulásra a hegyekbe. 15 fiú és 10 lány...
Elérkezett az utazás előtti nap. Mindenki lázasan készülődött, csomagolt, szervezkedett. Szinte egész nap csörögtek a mobilok, ki mit vigyen, mit vegyen, mintha nem beszétük volna meg mindezt pénteken.
Én is összeszedtem a szerintem szükséges dolgokat és berámoltam egy utazótáskába. A hátizsákomba pedig azokat tettem, melyekre útközben szükségem lehet. Anyám természetesen egész vasárnap sütött-főzött, nehogy éhen haljak útközben.
Délután kettő körül ismét csöngött a mobilom. Imi volt az, aki mellesleg a legjobb haverom.
- Szia Karcsi! Figyusz, van egy kis gáz, mert az apám kocsija lerobbant és holnap reggel nem tud bevinni a sulihoz. Nálatok aludhatnék, hogy reggel ne a hajnali busszal kelljen bemennem?
