JÚN.
12.
2017
Alkalmi szeretőmmel távoli városokban élünk, neki családja van... De megszerzett egy éjszakára, pedig utálom a csalást...
Barátainknál volt főzőparti, oda érkezett, én negyedórányi beszélgetés és pálinkázás után felmentem a szobámban, ahol ketten aludtunk egyik barátnőmmel. Épp arról beszéltem csalódottan, hogy mostanában nem próbál meg elcsábítani senki, hiányzik az izgalom, amikor elaludtunk.
Arra ébredtem, hogy valaki belepuszil a nyakamba, a testemhez simul, maga felé húzza a fejemet és szenvedélyesen szájon csókol.
Ekkor már félig éber állapotban az futott át az agyamon, hogy istenem, de jó, de ki lehet ez? Ő is épp erre kérdezett rá:
- Tudod, ki vagyok?
- Igen, - már mosolyogtam- A hangodból rájöttem. Te vagy az Én Rögtönzött Királyfim.
Kicsit furcsa volt a kocsi üressége. A vonat ilyenkor rendszerint tele volt a Sanderson bentlakásos iskola diáklányaival, akik élénk csevegésükkel zavarták a többi utazó nyugalmát. Ma viszont az egész vonat kihaltnak tűnt, csak itt - ott bámult ki egy arc kifejezéstelenül az ablakon.
Madeleine végigsétált a peronon az utolsó kocsi nyitott ajtajához. A magas sarkú cipője kopogott a betonon, a haját pedig a kis vidéki állomáson átsüvítő szél borzolta. Ő volt az egyedüli várakozó utas a peronon. Az állomásfőnök türelmetlenül várta hogy felszálljon végre és indíthassa a vonatot.
Az utolsó kocsi is üresnek tűnt. Madeleine becsukta maga mögött az ajtót és helyet foglalt az egyik első ülésen, majd telefonját elővéve az üzeneteit kezdte olvasni. A mozdony hidraulikus zajok és dízelfüst kíséretében életre kelt. A vonat erősen megrándult és mozgásba lendült.
- Kisasszony, az apja látni kívánja Önt a szalonban.
- Köszönöm James, azonnal ott vagyok! Kérlek szólj apámnak!
- Értettem, megyek. - lépett ki a teremből. James-t kislány korom óta ismerem. Ő mindig ott volt mellettem, még az apja hozta ide, mikor még kisgyerek volt, majd apám úgy döntött, hogy az én személyes szolgám lesz, mivel csak pár évvel idősebb nálam. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Mindig hűséges hozzám és a családomhoz... De mostanság valahogy olyan furcsán viselkedik. Lehet azért mert felnőtt. Mennyit változott. A kis kölyökből egy magas, szélesvállú, erős, határozott férfi lett. De miért tart velem távolságot?
- Milyen volt a beszélgetés, Kisasszony?
- Csak a szokásos bájcsevely.( - Most hogy mondjam el, hogy apám férjhez fog adni és még csak beleszólásom sincs. Elegem van!)
November utolsó hetében Lorena nem tudott szexelni, mert amikor neki lett volna megfelelő az alkalom, akkor szeretői nem értek rá, amikor pedig nekik, akkor a lánynak kellett lemondania a randit, a havi bajára hivatkozva. Mivel szombaton véget ért a menzesze, és mivel már nagyon ki volt éhezve, így a szokásosnál sokkal jobban várta az aznap esti bulit. Elhatározta, hogy ott majd dugni fog valakivel, ha törik, ha szakad...
Lorenát egy péntek éjjeli bulira is rábeszélték barátnői. A lány délutános műszak után előbb hazasietett rendbe tenni magát, aztán onnan indult tovább a megbeszélt találkozóhely felé, ahol Viviék vártak rá. Később a vonaton ülve, energiaitalokkal próbálta szinten tartani éberségét.
A Symbolban már kizárólag félédes fehérbort fogyasztott, még hozzá nem kevés pohárral.
Pár hónapja történt, hogy egy hosszú hétvégén motoros túrára mentünk Szlovákiába a haverommal, Csabival és a feleségével, Hédivel. Mivel ők jobban ismerik a terepet, így a szállásfoglalást rájuk bíztam. Már csak azért is, mert nekem nem voltak igényeim ezzel kapcsolatban: egész nap úton leszünk, csak egy zuhanyzó kell és egy ágy éjszakára; Hédi pedig, mint nő, hátha más szempontokat is figyelembe vesz. Mivel ők másik városban laknak, közelebb a határhoz, ezért tőlük indultunk. Előző nap még dolgoztam, este kezdtem összepakolni, kicsit felelőtlenül, majd reggel befejezem, gondoltam. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, reggel elaludtam, kapkodás, gyors csomagolás, ilyenkor tuti kimarad valami. Mint kiderült, nekem nem kimaradt valami, hanem „felesleges” holmi is maradt a táskámban. Kissé késve érkeztem Csabiékhoz, ők már útra készen vártak, neki is indultunk az országútnak.
Amikor ezek a dolgok történtek, még volt kötelező katonai szolgálat. Mint annyi más fiatal fiú, én is bevonultam katonának.
Az alapkiképzés időszakában kezdődött az egész, akkor "mozdult meg a bogár" a fejemben, de ekkor még tiltakoztam ellene. A gépjármű telephelyen fegyver nélküli őrség volt, így itt lazábban mentek a dolgok, mint a fegyveres őrségben.
A végtelenül unalmas őrszolgálati órákat az őrbódéban elrejtett pornográfia segítségével próbáltuk izgalmasabbá tenni. Az első néhány szolgálatban csak nézegettem, és közben figyeltem, nem jön - e ellenőrzés. Később, amikor már tudtuk, hogy a tiszt soha sem jár körbe, csak rádióz, jobban bele mertem mélyedni a szakirodalomba.
Aztán az éjszakai órákban gyakran maszturbáltam a rám bízott gépek között, később már oda sem vonultam el, hanem a bódéban csináltam. Addig simogattam, izgattam magam, míg a heréim fájni nem kezdtek, és ekkor az asztal alá élveztem a linóleum padlóra.
Hát talán kezdem a legelején, egyrészt mert kisgyerekkorom óta rajongtam Orsiért, másrészt mert a szép emlékek mellett akadtak kínos pillanatok is,
amiken te is jót mulathatsz, ha felelevenítem. Milyen rég volt, te jó ég! Mintha egy előző élet lenne. Pedig csak 32 vagyok. Orsi 3 évvel idősebb nálam,
ami gyerekkorunkban és a tinédzser éveinkben meglátszott a lelki érettségünkön. Amellett, hogy imádtam őt, fel is néztem rá.
Amióta az eszemet tudom, Orsi volt nekem A LÁNY, mivel rajta kívül más lányokkal sosem mertem barátkozni. Ahogy idősödtünk, és évről évre nőiesedett,
én egyszerűen egy vonzó csajt láttam benne, aki iránt minden alkalommal lángra lobbanok, ha meglátok. Hosszú hullámos aranyszőke haj, hasonló árnyalatú gyönyörű világos bőr, kék szem, helyes arc... És a hangja! Angyalian szexi! Vékony alkata ellenére szép formásak a mellei, a feneke és észveszejtően kívánatosak a lábai.
A nap nagy részében nyakig voltam a munkában, alig láttam Fatimát. A szokásos hétfői bolondokházában még ebédelni sem jutott időm, nemhogy benézni az irodájába. Minden sürgős volt, mindenki türelmetlen, Móni meg a kórházban, szóval a három emberre kiosztott munkát most ketten kellett intézzük Ágival, és mivel én voltam a legképzettebb hármunk közül, rám jutott a munka neheze. Délután háromra már kitartóan, tompán lüktetett a fejem, és ölni tudtam volna egy szendvicsért, de még mindig volt két weboldalam, amiket a legújabb WordPressre kellett optimalizálni, és biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni befejezni ötig. Túl bonyolult és hosszú volt a forráskód, mert az az idióta, aki írta (vagyis én), mindenképpen külön layoutot akart tabletre és okostelefonra is, ahelyett, hogy megelégedett volna egy egyszerű, css-ből irányított responsive designnal.
