FEBR.
3.
2023
Tudtam, hogy Barbi haragszik rám. Ezért másnap amikor anyukája elment dolgozni átmentem hozzá. Még ágyban volt, és magára húzta a takarót.
– Menj innen, látni sem bírlak! – kiabálta a takaró alól. – Nem érhetsz hozzám azokkal a kezekkel amivel anyát taperoltad tegnap.
– A nyelvemmel sem érhetek hozzád?
Na ezen elgondolkodott, aztán duzzogva félrehajtotta a takarót. Természetesen meztelen volt, biztos voltam benne, hogy már várt. Megcsodáltam a nyurga testet, és az aranyszínű selymes punciszőrt. A lábai közé hasaltam, végig csókoltam a combjai belső felén a bársonyos bőrt. Arcomat a punciszőrbe temettem, beszívtam az illatát.
Végig nyaltam a puniját, majd a nyelvemmel...
– Gyertek beljebb – hebegtem.
– Skacok, vendégeket hoztam – kiabáltam be a szobába, kihangsúlyozva a többesszámot.
Bentről egy felbolydult méhkast idéző sürgés-forgás vette kezdetét, majd hirtelen ők hárman kitódultak, míg a két új jövevény belépett. Mind a hatan a csöppnyi előszobában találtuk magunkat.
– Sári
– Évi
Nyújtogatták kezeiket az újak. Végignéztem a szedett-vedett társaságon. Jánoson egy rövidnadrág és az én öltönyingem, Istvánon egy farmer és Anett fehér blúza, Anetten meg István térdig érő pólója. Lesírt róluk a „siettünkben felkapkodtunk valamit” feeling.
Az újakon indigókék farmer, edzőcipő, és azonos színű szürke póló, alatta nyilvánvalóan látszó...
Tom leült az ágy szélére, olyan közel Bethhez, amennyire csak tudott. Lágyan megérintette a haját, és ujjával finoman megbökte az arcát.
Rámosolygott, és mélyen a mogyoróbarna szemébe nézett, megfogta a kezét, megcsókolta, majd szerelmes apró csókokkal folytatta útját a karján. Anyja megborzongott az érintésétől, és élesen és mélyen lélegezni kezdett. Azt lehetett látni, hogy a fia minden egyes csókjával egyre jobban felizgul. Aztán hirtelen... elkezdett elhúzódni tőle.
– Nem... nem szabad ezt tennünk... nem tehetjük... én... én... az anyád vagyok...
Tom finoman megragadta a karját, és csak tartotta a kezében. Csak találgatni tudtam, de Beth talán most döbbent rá, mit tettünk az...
Kész őrületben telt-múlt a nap. Hiába próbáltam a munkára figyelni, képtelen voltam koncentrálni. Előbb-utóbb rájöttem, hogy kétszer – később háromszor – is ellenőriznem kell magam, mert nem lehetek biztos, hogy jól csináltam-e. Beugróként kapott feladataim gépiesek voltak, nem igényeltek nagy észt, én mégis rendre elszúrtam valamit. Gondolataim folyton elkalandoztak, a reggeli liftezés, az észbontó ismeretlen, meg az első majdnem nyilvános orgazmusom körül jártak, és amikor visszatereltem őket a feladathoz, nem emlékeztem, mit írtam be a gépbe.
Annyira nem rám vallott ez az egész. Nem mintha aszexuális lettem volna, de sosem kezdeményeztem. Nem hívtak randikra, nem jártam bulikra meg...
Eltelt 3 nap, sokat törtem a fejemet magamon. Nem akartam most sem lefeküdni senkivel és mégis ez a kaland... Tudni kell, hogy egyszer terhes lettem, de szülés után a gyerek elment és azt mondták az orvosok, nem valószínű, hogy valaha is terhes leszek még. Ezt a férjemmel elfogadtuk, ezért nem használtam sosem óvszert vagy tablettát szeretkezéskor, mivel csak a férjemmel voltam együtt, mással nem. Ez a dolog 15 éve volt, azóta nem védekeztem. Élveztem a jó és gazdag életet, hogy szép lehetek, költhetek magamra, a szex kimaradt. És most ez a kaland...
Eltelt 3 nap, amikor is mennem kellet volna a kocsiért, de Isti telefonált, hogy ne menjek, mert Rózánál megindult a szülés, kórházba...
Vikusnak hívnak, elsőéves építészhallgató vagyok a műegyetemen. 178 cm magas, 60 kg, göndör szőke haj kék szemekkel. 85C-s körte formájú cicikkel rendelkezem, hosszú, karcsú, de izmos lábaimat, kemény, feszes popsimat a rendszeres futásnak köszönhetem. Eddig három kisebb kapcsolatom volt a középsuliban, de egyik sem komoly, nem jutottunk el még a pettingig sem. Csak a szokásos, hosszú smárolások, egy kis tipi-tapi, és ennyi. Mindegyik barátnőmnek már megvolt az első szexuális élménye, amikről izgatottan be is számoltak nekem. Engem különösebben nem feszélyezett a dolog, hogy még nem voltam pasival. Jól megvoltam így. Ha szükségét éreztem, néha-néha masztiztam. Ilyenkor vagy pornót néztem a...
Sokat gondolkodtam, szürke kisegér életem történetét megírjam e. Sok írást olvasok a törté-net oldalon. Ezek hatására döntöttem. Gyenge, de nem a leggyengébbek közé fog tartozni írásom.
Kicsit több, mint öt évtizedet mondok el. Kevés izgalommal, elnyújtva, mint a rétes tésztát. Tudom sokak el sem kezdik olvasni, mások felénél beleunnak, de talán lesz pár megszállott aki kitartóan végig olvassa. Akkor vágjunk bele.
Az átkos rendszer hatvanas éveitől indul ezen írás. Édesanyám élelmiszer ipari iskolát végzett. Apukám lakatos. 17 és 19 évesen házasodtak össze. Én szinte a nászéjszakán megfogantam. Apukám katonai szabadsága alatt. Édesanyám nem sejtette apukám a kétszáz kilométerrel...
Hol az egyikük, hol a másik lakásában töltötték az estéket és ilyenkor nem tudták távol tartani egymástól a kezüket. Ashley nem tudta elhinni, mennyire élvezi a szexet a fiával. Eddig úgy tekintett a szexre, mint valamire, amit a nőknek "meg kell" tenniük, hogy a párjuk kedvében járjanak. De PJ-vel olyan dolgokat érzett, amelyeket korábban soha. A legfontosabb, hogy ebben benne volt a biztonságérzet. Következésképpen szabadnak érezte magát, hogy kifejezze magát, mind fizikailag, mind verbálisan. Mesélt a fiának arról, hogy volt néhány szeretője és milyen sok fantáziája volt időről időre. Örömteli volt előtte maszturbálni, ha kérte tőle és még verbálisabbá is vált, amikor szeretkeztek,...
Két nap telt el azóta, hogy Katrinnal és Karóval ágyba kerültem, amikor este megszólalt a mobilom. Megnéztem a kijelzőt, és Katrin képét láttam.
– Szia, Katrin!
– Helló, Markus! – hangzott tétován a másik oldalról.
Egy pillanatnyi csend támadt, amikor egyikünk sem tudta, mit mondjon.
Végül megelőzve engem Katrin megtörte a csendet:
– Hogy vagy?
Hogyan válaszoljak erre? A kezdeti eufória után kezdtem rosszul érezni magam. Nem bántam meg, hogy Katherinát választottam. Csak azt bántam meg, hogy ennyi szenvedést okoztam Katrinnak.
– Egész jól – hazudtam.
– Az jó – mondta Katrin –, ma találkoztam Katherinával, és elbeszélgettünk.
– Ennek örülök – mondtam...
