JÚN.
29.
2024
(1)
Közismert, hogy a nők vonzódnak az egyenruhásokhoz. Az én esetem fényesen példázza eme népi bölcseletet.
1964. november 13. – án (pénteken, tehát szerencsétlen napon) megkaptam a behívót sorköteles katonai szolgálatra. Hajnali hat órára kellett megjelenni Budapest XIII. Kerületi József Attila művelődési házban. Apám kísért el. Az volt a furcsa, hogy ahova letettem a személyi igazolványomat, ott csak négy darab hevert, miközben a többi kupacban százasával gyűltek a dokumentumok.
Egy hang megszólalt a hangosbemondón, hogy azok, akik a négyszáztizenötös behívó számmal jöttek, köszönjenek el a retyerutyáiktól, mert ők mennek a legmesszebb és tíz perc múlva már indulnak...
Polgi a mikrofon előtt, felemelt jobb karja a mögötte tornyosuló épületre mutat. A közönség: a regionális fejlesztési tanács elnöke, a titkára, a jegyző, az iskola igazgatónője, a tanári kar, a kivezényelt kisiskolások és a bámész falusiak feje engedelmesen fordul a felújított tornaterem felé.
A Polgi elégedetten szemlélte a jól elkapott fotót, és az íróasztala fölé akasztotta. Aztán megakadt a szeme a ritkuló hajú országgyűlési képviselőn. Az egyetlen, akinek a nyaka nem tekeredik az átadásra kerülő tornaterem felé. Rézsut, kissé előre néz, szeme pont az igazgatónő Laura, kerek, feszes fenekére tapad. Faszkalap, gondolta a Polgi, de van ízlése. A Polgi maga is mindig elismeréssel...
Gyönyörűen sütött a nap, daloltak a madarak, megérkezett a tavasz. Mindez jó szezont ígért az irodában. A tavasz elhozza a zsongást, ez a szerelmesek, szerelmek évszaka, amikor minden szív azért dobog, hogy szeressék.
Vivien föladta a hirdetéseket, amik másnap fognak megjelenni különböző magazinokban és a napilapokban, internetes oldalakon. Kinyitotta az irodát és rögtön munkához látott. Leült a számítógép képernyője elé és betáplálta a legújabb adatokat, amik emailben érkeztek. Három középkorú nő és egy ötven körüli férfi jelentkezett.
Egy társközvetítő iroda tulajdonosa volt. Irodája a bátortalanokat szólította meg, melynek a neve csak annyi volt: Boldizsár. Így nem volt...
Két fontos dolgom volt: megtanulni sminkelni és a bennem felgyülemlett szexuális energiát kiereszteni, férfi módra. Anyám női magazinjaiból nézegettem sminktippeket, de akkoriban nem volt sok ilyen, így összekötöttem a kettőt: vezetékesen felhívtam Anitát, az exemet. Megbeszéltem vele egy gyors találkozót a presszó teraszán, majd természetesen hamarabb odaérve néztem, ahogyan belibben. A szokásos vibráló szexualitása messzire sugárzott. Alacsony, dús keblű szépség, széles csípővel és csillogóan fekete hosszú hajjal, szív alakú arccal. Mint egy földre szállt angyal, mondhatnánk, de valójában szakításunk oka az volt, hogy ez az angyal nem bírt a vérével és minimum három emberről tudtam meg,...
Viktornak elmaradt egy üzleti találkozója. Gondolkozott, mit csináljon, és eszébe jutott már két hónapja házasok, de a felesége még soha nem hívta, vitte el a rendelőjébe. De az is igaz, hogy ő sem hívta a munkahelyére Évát, így semmit sem vethet a szemére. Eldöntötte, meglátogatja, de nem jelentkezik be, meglepi őt. Nem messze a rendelőtől talált parkolóhelyet – a mélygarázshoz nem volt kapunyitója –, és a kapuhoz sétálva beütötte a rendelő számát. Egy női hang szólt bele, kérdezve ki az.
– Viktor vagyok és a doktornőhöz jöttem. – majd a berregés után bement az épületbe.
Belépett a rendelőbe. A pulthoz ment, ami mögött egy hosszú szőkehajú, széparcú, fiatal nő ült, talán ha...
A Volkswagen Passat anyósülésen ülök, nézem az elsuhanó fákat. Néha a jobb kezem a jobb combomba csíp. Még mindig nem álom, hogy itt ülök. Merengek a múlton, míg Patrik keze a váltó helyett a bal combomon pihen.
Huszonnégy éves vagyok. Matek-fizika szakos tanár, az évzáróig. A tanári bérem élni kevés volt, meghalni meg sok. Tavasszal beadtam egy német üzletlánchoz a jelentkezésemet. Örömmel vették, a képzések után minimum középvezetőt akartak kinevelni belőlem. Hiába mondtam, hogy nekem vannak magántanulóim, győzködtek. A nyári szünet második napján léptem be. Első napom az új munkahelyen a munkavédelmi, tűzvédelmi oktatással, orvosi vizsgálattal telt el, egy nálam két évvel...
Miután hazajöttem keresztszüleimtől... akiktől kaptam egy vadiúj laptopot 18. születésnapom alkalmából, amikor csak tehettem azon lógtam, és mint szerintem általában minden korombeli fiú, bizony a pornónézéssel is sok időt töltöttem el. Egyik este miután anyukámmal megvacsoráztunk, kérdezte, hogy kérek-e nassolni valót. Mondtam neki, köszönöm nem, inkább játszok az új laptopon. Mondta nekem, hogy menjek csak, ő úgyis még elmosogat és nagyon fáradt megy pihenni. Be is mentem a szobába, de nem igazán a játék járt a fejemben, hanem mivel anyu úgyis elmegy aludni, ma talán nem akar velem szexelni, a pornó nézést preferáltam jobban. Elő is kerestem egy anya-fia pornót, néhány perc után...
Lilla frusztráltan kapta le a fejéről a paplant. Korábban demonstratívan bújt be alá, de láthatóan nem ment át a célzás.
– Késő van már! Lekapcsolhatnánk a villanyt? – kérdezte.
– Csak még néhány oldal! – erősködött a nővére, Marietta, és a következő fejezetre lapozott. Lilla színpadiasan sóhajtott. Többnyire nem bánta, hogy a nővérével közösen osztozik egy szobán, de Marietta azon szokása, hogy egy könyvvel összegömbölyödve későig fentmaradt, gyakori vitaforrás volt a két testvér között.
– Mi olyan lenyűgöző, amit olvasol? – érdeklődött egy csipetnyi szarkazmussal, és felkönyökölve a testvére ágyára nézett.
– A hipnózisról szól. – válaszolta Marietta, és nem vette le...
