Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
A Törté-Net.hu és a Goldengate.hu valamennyi munkatársa nevében Boldog Új Évet kívánunk, minden kedves Írónknak és Olvasónknak! :) Törté-Net - Goldengate Szerkesztőség
Sziasztok, gondoltam elmesélek egy történetet, ami rólam és mostoha húgomról szól. Mikor 6 éves voltam, elváltak a szüleim. Én anyámnál maradtam, ám mikor 8 éves lettem, talált magának egy másik férfit az életébe, akinek viszont volt egy lánya. Egyszóval 8 éve élünk együtt a húgommal.
Engem Ádámnak hívnak, őt pedig Csengének.
A meztelenkedés eléggé megszokott volt családunkban, amíg Csenge szégyenlősebb nem lett. Régebben még együtt is fürödtünk (sajnos ezzel a szokással felhagytunk). Habár, csak az utóbbi 2 évben néztem meg magamnak alaposabban Csengét, ahogyan ő is engem. Szép volt a teste, közepes méretű, ám feszes mellekkel, kerek popsival, hosszú vékony lábakkal, és gyönyörű arccal...
14 éves voltam és egy iskolai kiránduláson történt. A kirándulás három napos volt, és 4-6 ágyas szobákban voltunk elszállásolva. Valahogy későn értem be a busztól és a szobák elosztásánál már nem jutott nekem hely, így az idegenvezetőnkkel kerültem együtt egy szobába. Először kicsit idegenkedtem tőle, de amikor láttam a szobát, már örültem a szerencsémnek. A mi szobánkban volt egyedül tévé, és volt külön zuhanyzó, míg a többieknek a folyosó végén lévő zuhanyzóban WC-be kellett kimenniük.
Beköltöztem a szobába, még egyedül voltam, az idegenvezető csak késő este érkezett...
A tv-t kapcsolgattam unalmamban. Semmi nem tudott lekötni, kezdtem ideges lenni. Már sokadszor gondoltam végig a mai nap eseményeit.
Kora reggel vörös rózsával ébresztettem kedvesem, én akartam lenni az első, aki megköszönti őt születésnapja alkalmából. Ő álmosan mosolyogva hozzám bújt, s egy hosszú csók kíséretében megköszönte.
- Óh, ilyen ébresztő után csak jó napom lehet ma s egy játékos ásítással végighúzta kezét a testén. Könnyű hálóingén keresztül átsejlettek domborulatai.
- Sietnem kell, ha nem akarok elkésni nyögtem, s nyeltem egy nagyot.
- Este meg későn érsz megint haza, mi? kérdezte álmos szemekkel...
A vonat megáll.
Egyszerre vagyok ijedt és izgatott. Érzem, hogy csupasz puncimból szinte ömlik a nedv. Elmosolyodom. Ennek biztosan örülni fog. Veszek egy nagy levegőt, leemelem a hátizsákom és elindulok az ajtó felé. Leszállok. Hűvös az esti levegő és rajtam csak egy könnyű blúz van, meg térdig érő szoknya.
Elindulok a peron külső vége felé, mert azt parancsolta, hogy utolsóként érjek a vonat elejéhez. Lehajtott fejjel megyek, az emberek elrobognak mellettem. Vége a betonnak.
Jó, most elszámolok 100 - ig, lassan nyugodtan.
Nem fordulhatok meg, a síneket bámulom a lábam alatt. Tudom, hogy néz. Ott áll a peron másik végén és néz. Mustrál. 97...98...99...100...
Fordítás samslam nyomán (Sister's Home Movies - Literotica)
"Rendben, legyen tíz perc," szólaltam meg. "Kábé három percnyit tudunk átküldeni mailen," mondtam neki határozottan, mint aki tudja, mit csinál. "Hosszabbat is küldhetnénk darabolva, de szerintem jobb, ha mindegyik videót három percesre vágjuk." Maryanne egyetértőn bólogatott, szemét a cövekemre függesztve.
"Látom, komolyan veszed a dolgot," kapta aztán rám a szemét. "Nagyon helyes! Fogjunk hozzá."
"Oké." Levettem a kamerát az állványról, és nagy vonalakban elmondtam neki, miről szólhatna a felvétel, miközben a beállításokat ellenőriztem. Beleegyezően dőlt hátra az ágyon, én pedig közvetlenül mellé térdeltem...
A nő. Vikinek hívják. Nem lehet rá nem figyelni. Olyan képtelenül makacs, öntelt, pimasz, ostoba, körmönfont kis, megértő, kedves, gondoskodó, szeretni, félteni és félni való, gyönyörű lángban úszó száz éltű jégvirág. Ha az egész forgatagot, amit az életemnek szólíthatnék, egyben figyelem, ő lenne az angyal.
Alexandr. Azt hiszem ő a démon. Hosszúkabát, bőrkesztyű, sápadthold gyermekarc delejes félmosollyal, amitől a hideg futkározik az ember hátán. Zöld szemek. Fagyosak és vesében kotorászóak.
Tom. A filmekben az ilyen fickókra esik rá valami nehéz sokszögletes, nem értem most miért nem...
Alvás közben máskor is sokat forgolódok. Most meg még inkább és egy ilyen fordulás közben megakadt a lábam valamiben. Félálomban felnéztem és a fiam ült a lábamnál az ágy szélén a falnak döntött háttal még mindig meztelenül, felhúzott térdekkel amiket a kezével átkarolt. Láttam a szőrös fenekét és a csupasz herezacskóját.
- Mit... keresel... itt? - kérdeztem elnyújtva szinte alvás közben.
Nem válaszolt hanem éreztem feltérdel és az ágyamon mászva mellém feküdt a vállamra téve fejét, mint régen gyerekként és a fülembe súgta.
- Anya! Köszönöm... rettenetesen élveztem, mindig ezt csinálnám... - szemem ki sem nyitottam csak a tenyerem a szájára tettem...
Ezt a történetet valós esemény alapján írtam meg, ám természetesen egy-két helyen megszaladt a fantáziám. Az események helyszíne egy észak-kelet magyarországi zenei fesztivál. A fesztivál nevét ugyan nem írom le, csak annyit mondok róla, hogy "Thermal rock'n'roll", azoknak, akik jártasak a fesztiválok világában ennyi elég is!
Már két napja tobzódtam a termál, a rock, valamint a csapolt sör fékevesztett világában. A haverok már rég kidőltek én pedig hajnal három óra felé halál fáradtan süllyedtem el a forró vizes medencében az utolsó korsó sörömmel. Hátrahajtottam a fejem, becsuktam a szemem, lassan szívtam magamba a termálvíz jellegzetes illatát és hallgattam a hajnali buli átszűrődő hangjait...
Az egész úgy négy és egy negyed éve kezdődött, a legeslegrosszabb születésnapon, amit csak el lehet képzelni. Emlékszem, esős, szürke reggel volt, olyan mintha mindenki egyszerre akarna hányni és nekem csak annyi lenne a feladatom, hogy összetakarítsam. Akkor tájt jött ki az az ostoba vígjáték, arról szólt, hogy egy önmagát vesztesnek érző, és ezt meglepően jól alakító lányról kiderül, hogy valójában királylány. Erre megszépül, és választva az öngyilkosság és egy kajla barátja között, végül a szerelem mellett dönt.
Délben történt...
Életem talán legszomorúbb, és legcsodálatosabb része volt ez, amit átélhettem. Mindez a testvérem ötlete volt. Egyik nap megjegyezte, hogy menjünk el bulizni.
- Menjünk, rúgjunk be.
- Hova akarsz menni?- kérdeztem tőle félve.
- Itt a sarkon van egy jó kis szórakozó hely - mondta, de már indult is kifelé az ajtón, húzva engem magával.
- Várj egy picit, nagyon jól tudod, hogy én nem szeretek ilyen helyekre járni, mert lehet, hogy te ott jól érzed magad, mert tudsz csajozni, de én mit kezdjek ott magammal? - kérdeztem.
- Hm... lássuk csak, van egy ötletem, benne vagy?- kérdezte, de a mosoly az arcán bizonytalanságot váltott ki belőlem...
- Cecil!
- Igen, Susan...!
- El nem tudod képzelni, hányadszor szólok... - homlokából egyenes tincseit kisöpörve adta tudtára a férfinak, nem figyelt. Cecil nem kért bocsánatot, hiszen nemcsak a lányra, a cigarettára sem figyelt, a hamu hosszan perzselődött a meggyújtott szál végén.
- Szerinted az emberek szájából a gondolataik jönnek elő vagy ezerszer átrágott csontok?
Cecilnek felszaladt a szemöldöke. Nem volt megszokott, hogy Susan ilyeneket kérdezzen tőle. A lány nem volt másra jó, mint hogy vágyait, amit más nők iránt érez, rajta, benne, vele kielégítsen. Beszélgetni nem szoktak. Leginkább arra terjedt ki a közöttük elhangzó szavak sora, hogy a behatolás miként essen meg...
A történet elején egy teljessen átalagos, 20 éves lány voltam. Kijártam a gimit, de nem volt kedvem tovább tanulni, így hát elmentem, s dolgoztam külömböző multiknál mint mindenes. A pénz nem igen számított, hisz anyu is apu is egyke volt s nekem se volt tesóm. Mind akét oldalról éltek a nagyszülők, s én tizenkilenc évessen már saját lakásom volt s egy csinos kis összeg a bankszámlámon. De azt nem akartam, hogy ingyen élő legyek s apu sem engedte volna így hát dolgoztam.
Amiben viszont semmi örömöm nem volt. Ekkor döntöttem úgy vissza megyek tanúlni, s fodrász leszek.
Mindenki támogatta az ötletm...
Egészen elszégyelltem magam, amikor kihallgattam a beszélgetést. Nem akartam én, épp csak elfogyott a só az asztalon, és mint legfiatalabbat, engem küldtek, hogy szaladjak el a kamráig és hozzak. A kamraablak nyitva volt, alatta a nyárikonyha teteje, onnan szűrődött ki a beszélgetés. Nagybátyám és az öccse felesége beszélgettek, először nem is értettem, mit. Aztán persze már értettem, nagyon is. Pista bátyám mindig is híres volt a nőügyeiről. Az én fülem hallatára ugyan nem mondtak semmit, de nagymama sokszor perelt vele, a család nőtagjai meg fülig vörösödtek, ha szóba került. Akkor aztán kiküldtek a folyosóra, ne hallgatózzak felszólítással. Persze, hogy akkor már kíváncsivá váltam, és a fülemet a kulcslyukra tapasztottam...
Tánya Lola hátához simulva ébredt fel. Mosolyogva finoman megsimogatta barátnője melleit. Lola hanyatt fordult és nagyot nyújtózott.
- Szia, ezt most ne hagyd abba - nevetett fel.
Tánya finoman megcsípte a mellbimbóját és ő is mosolygott.
Nem megyünk be a városba? - kérdezte.
Hát én benne vagyok - mennyi az idő?
8 óra van, sötétedik, Zolival bevitetjük magunkat, aztán körülnézünk, utána majd ha megunjuk, akkor felhívjuk és jön értünk - mondta elgondolkodva Tánya
Jól hangzik, nem lehetne előtte egy kis... ? - kérdezte Lola mosolyogva...
