A+ A-

Végre szoknyában 3. rész

Dana- nak hívnak, és három hónapja éltünk együtt barátnőmmel, Ágival - val, én 26 éves voltam, ő négy évvel fiatalabb, amikor ez a kis történet megesett. Kapcsolatunkban meghatározó volt, hogy szinte a kezdettől fogva elfogadta furcsa vonzalmamat a női ruhadarabok iránt. Ezt "klasszikus transzvesztita viselkedés" -nek nevezi a szexuál-pszichológiai szakirodalom. Ami kicsit leegyszerűsítve annyit jelent, hogy állandósult nálam a női alsónemű viselésének "kényszere". Tehát ha tehettem bugyit, harisnya(nadrágot) hordtam a nadrágom alatt, a női pamut-atléta mellett nem vetettem meg a selyemkombinét sem. A külvilág felé ezt természetesen titkolnom kellett, mivel az emberek többsége nem képes tolerálni a még legkisebb másságot sem. Időnként soft-traviból "átmentem" hard-traviba, azaz kívülről is láthatóan nőnek öltöztem, a tűsarkot szoknya, blúz egészítette ki. Érdekes, hogy a parókát és a sminket sohasem szerettem túlzottan (még ma sem), ami talán relatív gyakorlatlanságomnak tudható be.
Az egyetemi évek után egy dél-dunántúli kisvárosban kaptam munkát. Az úgynevezett "fecskeházban" béreltem egy garzont a második emeleten. Az új munkahelyi környezet teljesen kitöltötte a hétköznapokat. A napi robot után megkönnyebbülten dobtam le "férfi-gönceimet", jutalomként következett egy rövid forró zuhany és törölközés után a az áhított rítusos ruhapróba. Ekkorra már vagy egy tucat különböző színű és fazonú bugyival, néhány merevítős és szivacs-betétes melltartóval, egy fehér alul kapcsokkal záródó bodyval, egy fekete gumisderekú taftszoknyával, három selyemblúzzal, egy elegáns lilás kiskosztümmel, és számtalan egyéb női "kellékkel" rendelkeztem. A tanga, a melltartó és a kombiné után "természetesen" egy fekete harisnyanadrágot választottam (általában a fekete szín dominál nálam haris esetében) és magamra vettem a rózsa-mintás selyemköntösömet. Egy- két kupica becherovka után elővettem a "házi feladatomat", amit a munkahelyről kellett aznap estére hazahoznom. Érdekes, a lábam körül suhogó-libegő ruhadarab (szoknya), bár jelen esetben csupán csak köntös volt, mindig extra teljesítményre sarkallt, sokkal gyorsabban végeztem az egész számolással, mint terveztem. Elégedetten raktam be az aktatáskámba a dossziét, s ledőltem az ágyamra egy kicsit relaxálni. A villanyt lekapcsoltam, a CD-lejátszóba betettem a kedvenc lemezemet és behunytam a szememet...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.95 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 04. 21. hétfő 18:31
Tetszik
#3 A57L 2014. 03. 8. szombat 09:06
Nem rossz.
#2 firstex 2005. 02. 23. szerda 10:07
Tetszetős, ámbár Ákossal is eljátszadozhattál volna! De így is érdemel egy 10-est!
#1 Törté-Net 2004. 01. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?