Kedves Látogatóink!
A múlt héten elért 8000 történet után ismét szép számot ünnepelhetünk, most a képregények száma érte el a 900-at! :)
További jó írást, szórakozást kíván hozzájuk a Törté-Net Szerkesztősége!
Mikor felébredtem már erősen tűzött a nap. A redőnyöket lehúzták, de nap fényének sugara így is áthatolt a réseken. Az ágy melletti órára pillantottam, 11 körül járt. Egyik fiú sem volt mellettem, egyedül feküdtem az ágyban. És persze a sötétség jótékony védelmének eltűntével a kétségek is feltörtek bennem. "Úristen, mit csináltam…" - gondoltam.
A tegnapi éjszaka nyomait eltüntették. A ruháim szép rendben az ágy melletti fotelen feküdtek. Figyelmes kezek az ágy mellé tettek egy törülközőt, egy nagy bolyhos köpenyt is és egy papucsot is. A spermafoltos ágynemű is eltűnt, csak egy tiszta takaró volt rajtam. Mindössze saját meztelenségem emlékeztetett a tegnapi történtekre. És persze a fiúk párnából áradó illata. Hol lehetnek? Mikor keltek fel? És hogy fogok a szemükbe nézni?
- Ahh azaz! - hangzottak Edina mély sóhajai a fejemben, miután kiléptem a házának kapuján, és a megálló felé haladtam. Ahogy a hangszálai megremegtek az orgazmusa előszobájában, amikor beleszívtam a mellbimbójába, miközben fölé hajolva ujjaztam őt.
Ezen gondolataim közt elmerülve fordultam be a sarkon a megálló felé.
- Szia! - állított meg a lány bájos mosollyal az arcán - Van tüzed?
- Ilyen fiatalon cigizel?
Jó ha 14 - nek néztem.
- Na jó! Nem leszek álszent. - elmosolyodtam - Ennyi idősen én is bagóztam már néha.
- Köszi! Anyámtól csórtam, akitől jössz most éppen. Honnan ismeritek egymást?
Kissé zavart fejet vághattam, mivel váratlanul ért, hogy a lánya nem az iskolában van, ahogy Edina hitte. Annak fényében, hogy már tudtam ki ő, fel véltem fedezni rajta az anyja arcvonásait. Kis túlzással, egy az egyben az anyja volt csak fiatalabb, és mint később kiderült, pimaszabb kiadásban.
Egy fiatalember tért be a Pembroke Street sarkán álló bérház kapuján. Úgy tűnt, egyáltalán nem sietett, átsétált az előtéren, kicsit várakozott, mintha azt kémlelné, jó helyen jár-e, végül elindult felfelé a lépcsőn. A második emeleti fordulónál újból megtorpant, felhúzta a kabátujját és megnézte az óráját. A fiú felsóhajtott, arca fintorba torzult. Még csak fél négy múlt pár perccel, korán érkezett. Utált várakozni, de mást nem tehetett, így elindult a folyosón, határozott léptekkel haladt, majd megtorpant a 11-es számú bérlakás ajtaja előtt. Gondolt rá, hogy esetleg bekopog, de aztán mégsem tette, elvégre nem véletlenül kapott időpontot.
A fiú nekidőlt a szemközti falnak és így várakozott. A kalapját levette, a kabátját azonban magán tartotta.
Mondta, míg a seggemet mosta, addig igazi büdös buzis kurva nem lehetek, míg a seggemlyuka szűz, mondtam neki, hogy szeretném kipróbálni milyen egy faszba beleülni, erre ő lenyomott terpeszbe és a faszát a számba adta és én szopni kezdtem:
-Majd megmutatom én neked, hogy milyen egy igazi faszba ülni, de ez nem ma lesz...
E este után 1 hétig nem beszéltünk. Már-már el is felejtettem, hogy mit ígért unokaöcsém. Egyik
este épp aludtam a laptopom előtt (, mivel az anyámék házába van egy szobám és ott szoktam
netezni napközben), mikor is a telom csörög, és felveszem Csabika az.
-Szia te buzi faszimádó kis köcsög kurvám! Holnap egész nap ráérsz?- kérdi tőlem.
-Szia édesem... Persze, naná!-mondtam neki.
-Az jó! Mert azt terveztem, hogy te és én meglátogatjuk Zoli urológus barátomat, aki felavatja a
Egy nagyon furcsa álomból ébredtem fel hirtelen. Anyám, aki mindig is szexuális ábrándjaim tárgya volt serdülő korom kezdete óta, akit képzeletben számtalanszor megdugtam már a maszturbálásaim során, egyik este valahogy másként viselkedhetett a korábban megszokottakhoz képest. Mikor levette magáról a köntösét és bebújt mellém a közös ágyunkba, - szinte mindig, meztelenül -, úgy éreztem máris megállíthatatlanul vibrálni kezd körülöttünk a levegő. Holott ezt korábban soha sem tapasztaltam még.
- "Hú, micsoda álom volt..." - tartott fogságban a jóleső bágyadtság olyannyira, hogy a szemeimet sem voltam hajlandó kinyitni. Talán azt reméltem elő- előtűnnek újra a határtalanul izgató, buja képek. Bár a látványt sehogyan sem sikerült visszaidéznem, az átélt, bizsergető érzések, a gyengéd érintéseinek zsigereimet bejáró impulzusai megint hatni kezdtek.
Előbb a bal szemem nyitottam ki, aztán a jobbat is. Eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy nem emlékszem rá, hol vagyok, hogy kerültem ide vagy miért érzek fémes ízt a számban. Körülnéztem.
Egy franciaágyon feküdtem. Rajtam volt a fekete öltönyöm és a nyakkendőm. Másnaposnak éreztem magam, de nem emlékeztem rá, hogy ittam volna. Utolsó emlékem egy hotel bárja volt vacsora után, újság és kávé.
Felültem és körbenéztem. Egy női szobában voltam, a sminkkészlet, a hajkefék és a pasztellszínek elárulták. Egy ócska állólámpa világította be haloványan a szobát, és azt is láttam, hogy odakinn sötét volt. Megnéztem az időt: hajnali 2:46.
Hol a pékben vagyok? Mi történt?
Felültem és végigtapogattam magam. Semmim sem fájt, és a lüktető fejfájáson és az indokolatlan másnaposságon kívül nem is éreztem semmi rosszat. A pénztárcám ott volt a helyén, a zsebemben.
Másnap hajnalban Bob ébredt fel hamarabb és nézte lánya nyugodt arcát, aki mellette karján fekve aludt. Az előző estén elmélkedett, hogy mekkora részt játszott a történtekben a helyzet megoldásának szükségessége és mekkorát a bennük levő vágy. Egy kicsit meglepődött a lánya ügyességén, tudomása szerint a lánya körül bár forgolódtak már a fiúk, eddig nem jutottak semeddig.
A történteket tekintve ez most pillanatnyilag mindegy is. A lehetőségek közül Bob szerint még ez volt a lehető legjobb. Nem tekintik a lányának, akivel zsarolni lehetne, és esetleg odavetnék a bűnözőknek, hogy szórakozzanak vele. Ami történt, kettőjük titka marad. Szerencsére nem léptünk át minden határt, próbálta magát megnyugtatni.
Nikol megmozdult és a hátára feküdt. Kőkemény mellei ágaskodtak és hajnali derengés a sima, hibátlan bőrének csodálatos szint adott. Lapos hasa szabályosan emelkedett és süllyedt, ahogy nyugodtan lélegzett álmában.
