A+ A-

Miss Rose 1. rész

Egy fiatalember tért be a Pembroke Street sarkán álló bérház kapuján. Úgy tűnt, egyáltalán nem sietett, átsétált az előtéren, kicsit várakozott, mintha azt kémlelné, jó helyen jár-e, végül elindult felfelé a lépcsőn. A második emeleti fordulónál újból megtorpant, felhúzta a kabátujját és megnézte az óráját. A fiú felsóhajtott, arca fintorba torzult. Még csak fél négy múlt pár perccel, korán érkezett. Utált várakozni, de mást nem tehetett, így elindult a folyosón, határozott léptekkel haladt, majd megtorpant a 11-es számú bérlakás ajtaja előtt. Gondolt rá, hogy esetleg bekopog, de aztán mégsem tette, elvégre nem véletlenül kapott időpontot.
A fiú nekidőlt a szemközti falnak és így várakozott. A kalapját levette, a kabátját azonban magán tartotta. Nem volt ideje hazamenni és átöltözni, így még mindig az egyetemen viselt egyenruhát hordta, a mellényén ott virított az intézmény címere, nem szerette volna, ha bárki meglátja… A bérlakás egy Rose Vallis nevű asszonyé volt, és bár üzleti ügyeit nagyon diszkréten intézte, a férfiak mégiscsak jöttek-mentek tőle, és ez bizony szemet szúrt a szomszédoknak. Miss Rose, ahogy a kuncsaftjai emlegették, nagy népszerűségnek örvendett úri körökben, tehetős, elegáns urak jártak hozzá, vagy épp a középosztálybeli férfiak, akik alkalomadtán hajlandóak voltak nagyobb összeget áldozni a szerelem oltárán.
A fiatalember, Albert Gurney is ezért jött ma ide. A kevéske ösztöndíjából és szülei támogatásából élt, ám úgy gondolta, hogy az ilyesminek meg kell adni a módját. Megtehette volna, hogy felszed valami olcsó prostituáltat, a rosszéletűek valósággal hemzsegtek a város keleti felében, a kikötő környékén. Ott még olyan asszonyt is talált volna, aki egy korsó sörért felemeli neki a szoknyáját az egyik sikátorban. De ő nem ezt akarta. Azt szerette volna, hogy az első alkalom felejthetetlen és egyben tanulságos is legyen, márpedig egyetemi barátai szerint nem létezett jobb tanító Miss Rose-nál, aki előszeretettel gondoskodott a tapasztalatlan ifjak szórakoztatásáról.
Albert tehát várt. Mikor belépett a kapun, még egyáltalán nem félt, úgy érezte, hogy övé a világ. Hamarosan túlesik rajta, bizonyosan nagyon jó is lesz, hiszen drága portékát készült vásárolni. Aztán ahogy teltek a percek, úgy szállt inába a bátorsága. A homályos folyosó egyre nyomasztóbb lett számára, a bérház régi épület lehetett, mert gázlámpák sorakoztak a falakon és azok közül is csak minden harmadik égett. A fiú gyakrabban nézegette az óráját, mint ahogy levegőt vett; mikor a nagymutató átlépte a kilences számot, már egész testében remegett. Nem sok kellett volna ahhoz, hogy sarkon forduljon és elfusson. Ám ekkor nyílt az ajtó és egy elegáns, nagydarab férfi lépett ki a folyosóra. Bizonyosan észrevette a szemközt ácsorgó fiút, de nem nézett rá, úgy tett, mintha nem is látná, felvette a kabátját és gyors léptekkel elindult a lépcső felé.
Albert sem nézte meg magának a fickót, amolyan úriemberi szolidaritás volt ez: nem láttak, nem tudtak semmit a másik viselt dolgairól. A fiú amúgy is mással foglalkozott, összerezzent, a szíve majd kiugrott a helyéből, mikor egy kedves hang megszólította:
– Áh, már itt van? Jöjjön beljebb. – Albert esetlenül bebotorkált az előszobába, a félhomályban keveset látott az asszonyból, bár ez sokkal inkább kifogás volt a részéről. Valójában nem is mert ránézni.
– A kabátját nyugodtan leteheti, aztán helyezze kényelembe magát. Négy órára jött hozzám, igaz?
– Igen…
– Egy kis türelmét kérném, azonnal itt leszek. – Az asszony átlibbent a szomszédos szobába, Albert ekkor kicsit fellélegzett, mert egyedül maradt. Még mindig azon gondolkodott, hogy megszökik. Végül vett egy mély levegőt, kabátját és kalapját a fogasra akasztotta, majd besétált a szobába. Miss Rose-t sehol sem látta, viszont a szemközt lévő ajtó mögül vízcsobogást hallott, az asszony minden bizonnyal a fürdőszobában volt. Pont, ahogy a barátaitól hallotta: „Menj hozzá, tőle nem kapsz el semmit, még ki is mossa magát. Kinek van kedve oda bedugni a farkát, ahová egy fószer fél perccel azelőtt beleélvezett?!” Albert nagyot nyelt, valóban kellemetlen érzéssel töltött el, hogy az a férfi épp csak most távozott, és előtte még ki tudja hányan jártak a lakásban aznap… Némi bűntudat is bujkált benne, az ő szerény, erkölcsös, tisztességben megőszült édesanyja minden bizonnyal szörnyethalt volna, ha megtudja, hogy a fiacskája elment egy prostituálthoz.
Albert végül helyet foglalt a kanapén, rossz gondolatok helyett megpróbált az előtte lévő élményre koncentrálni. Sok mindentől félt, sosem látott nőt meztelenül, és még őt magát sem látta senki ruhátlanul, de leginkább attól tartott, hogy teljesen használhatatlan lesz, nagyon ideges volt, a fütykösét soha nem érezte ennyire petyhüdtnek és kicsinek… Aztán amikor nyílt a fürdőszoba ajtaja és Miss Rose belibbent a szobába, valami megváltozott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.43 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#16 deajk2008 2015. 12. 12. szombat 17:48
szerintem egynek elment, a valóságot tükrözi
#15 Pavlov 2015. 12. 3. csütörtök 20:39
Nekem régimódinak bizonyult!
#14 papi 2015. 12. 2. szerda 12:00
Egész jó
#13 zsuzsika 2015. 12. 2. szerda 07:32
Nem rossz.
#12 cscsu50 2015. 12. 2. szerda 06:26
kezdetnek elmegy
#11 berher 2015. 12. 1. kedd 22:57
tetszik a hangulata
#10 vakon53 2015. 12. 1. kedd 19:20
Nekünk tetszett Pavlov.

10. Pontot adunkérte a Cicamicával!
#9 Andreas6 2015. 12. 1. kedd 11:51
Gyuri0926! Ez ma így van, de mielőtt még világhódító útjára indult volna az AIDS, bizony voltak ilyenek bőven, magamnak is voltak ilyen tapasztalataim, amikor fiatal voltam.
#8 sportyman (alttpg) 2015. 12. 1. kedd 10:31
A múlt század 30-as éveinek hangulatát idézi. Lehetne egy kicsit jobb is.
#7 listike 2015. 12. 1. kedd 07:49
Egynek elmegy.
#6 gyuri0926 2015. 12. 1. kedd 07:43
Olyan "dolgos" lány nincs akibe bele lehet élvezni , innen látszik életedben nem voltál hivatásossal .
#5 Rinaldo 2015. 12. 1. kedd 07:41
Jöhet a folytatás.
#4 veteran 2015. 12. 1. kedd 07:31
Jól sikerült.
#3 feherfabia 2015. 12. 1. kedd 06:09
kellemes!
#2 A57L 2015. 12. 1. kedd 05:22
Ez egy nagyon szép történet.10P
#1 Törté-Net 2015. 12. 1. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?