OKT.
2.
2023
A céges parkolóban kinyitottam a teherautómat, és egy napi munka után indultam haza.
– Hé, Hamilton! Tony és én iszunk egy sört. Nem jössz el?
Megfordultam a meghívásra, és megráztam a fejem, miközben azt válaszoltam az egyik munkatársamnak, Willisnek:
– Ember, hazafelé tartok. Várnak rám.
Willis és Tony a sajátomhoz közeli kuckókban dolgoztak. Hozzám hasonlóan ők is frissen végeztek az egyetemről, de velem ellentétben még mindig „A Nagy Ő”-t keresték, vagy ami még jobb: „A Nagy Ő-t de MOST”!
Tony a szemét forgatta, és így szólt:
– Gyerünk, John! Ember, te még nem is vagy házas!
Csak vigyorogtam, és ismét megráztam a fejem.
– Ha az a punci ami otthon vár...
AZTÁN MEGCSÓKOLT
A New York Times üzleti rovatának szerkesztőségében meglehetősen nagy nyüzsgés volt szombat délutánhoz képest. A Wall Street mozgalmas hetet produkált, így minden riporter keményen dolgozott, hogy a vasárnapi újság négykor esedékes lapzártáig beszámoljon a történtekről. Ethan Reese éppen helyesírás ellenőrzést futtatott a cikkén, amikor két kollégája átsétált az újságírók nyitott irodáján.
Aryanna és barátja, Wecks pár szót váltottak riportertársaikkal, majd megálltak Ethan íróasztalánál.
– Mozgalmas hét nektek, pénzügyes srácoknak – mosolygott Wecks –, próbáljátok meg a sportrovatnál. Nálunk minden nap így megy. Csak még annyival nehezebb, hogy...
Kicsit óvatosan mentem be az idegenek szobájába, bármennyire is természetes, egyszerű, tisztességes embereknek tűntek. A szoba ugyanaz volt, mint a miénk, csak a szétszórt dolgaik voltak mások. Ricardo már pattintotta is az üveget. Finom volt, de már az illata is nagyon erős. Csak vizes poharakkal tudtak szolgálni. Több mint féldecinyit töltött. Mind a hárman egy húzásra megitták, – de én tudtam, hogy a rövidet nem bírom, attól megszédülök, hányok, – így a felét sem ittam meg, de az is megrázott, beleremegtem. A fiúk gyorsan túl voltak a másodikon is. Kyra látta, hogy nem iszom, így ő sem kért többet. A fiúk a motorokról és az autókról beszélgettek, Kyra próbált közös hangot találni.
–...
SZERELEM A LIFTBEN (közjáték)
A taxi jól haladt a késő esti kaotikus forgalomban az áramszünet ellenére.
A Plaza Hotel fényei még mindig nem világítottak, amikor kiszálltak a kocsiból. Grant megfogta Beth kezét, és átvezette a szálloda bejáratán a sötét előcsarnokba.
Aztán varázsütésre felgyulladtak a fények, a vendégek és a szálloda dolgozói éljeneztek.
– Felkísérlek a szobádba, még lesz időm elérni a vonatomat – mondta Grant.
Előtte a lift ajtaja éppen csukódott. Grant gyorsan közé tette a kezét, és az ajtók újra kinyíltak. Belépve két vendéggel találkoztak, egy jóképű fiatalemberrel és egy lenyűgöző, egzotikus fiatal nővel, akinek sötét haja...
Az utolsó együttlétünk volt az utolsó csepp a pohárban, hogy örökre elhagyjam a feleségemet. Mint mindig, a feleségem úgy feküdt alattam, mint a tűzifa. Még a hálóingét sem vette le, csak felhúzta a mellkasához. Már nem érdekel semmi, ami ezzel kapcsolatos, jóformán csak segédeszköz volt a kiürüléséhez a pöpösömnek. Úgy fogtam fel, hogy végre a vécé helyett a punciba élvezhetek. Még néhány lökés, de megszólalt a légvédelmi sziréna. Eddig is minden csak félelem volt, Zelenszkij terrorja az emberek ellen, a félelem feletti uralom. Feleségem kiugrott alólam, vett pár göncöt, és az Istenített Vezér utasításait követve az óvóhelyre szaladt. Még a légelhárító ütegek sem szólaltak meg. Újra...
Anyáéknak megbeszélésük volt a tantestületben, a nyári Tisza-parti tábor előtt. Természetesen én fuvaroztam el a suliba, mondja hogy utána ők az ÖTYE úgyis beülnek az egyik presszóba, szóval a presszóhoz menjek 6 órára a hazafuvar érdekében. Mint rendes férfi, óra percre megjelenek, mivel nőkről van szó a minimum öt perces késés az természetes. Na jó nem öt perc volt valamivel jóval több. Anya Julcsi nénivel jelenik meg, hogy őt is haza kell vinnünk. Részemről nem probléma, indítsunk. De először őt vigyem haza, ráérek utána Julcsit hazavinnem mert az ő férje most nincs idehaza, anyának meg vacsorát kell adni apának. Meg nekem is! Hazaértünk kiszállnak a nők, nagy puszilkózás, akkor...
Csendben telt el a csütörtöki munkanap, hazafelé bevásárolt, vett mindenféle finomságot magának, élvezni akarta az életet. Most úgy döntött, hogy nem Sauvignont, hanem Villányi Merlot fog inni a vacsorához. Kibontott egy üveggel, ivott egy kortyot, majd leült a szépen megterített asztalhoz, attól még, hogy egyedül eszik, ez dukál. Kaszinótojást, tormakrémes sonkatekercset szedett a tányérjára, hozzá francia salátát és majonézes krumplit. Kényelmesen, minden falatot élvezve fogyasztotta el. Megitta hozzá a pohárnyi bort. Elpakolt és kényelmesen elheveredett a foteljében. Ma először gondolt arra, holnap jelenése lesz a másik, a keményebb szobában. Visszagondolva az elsőben tapasztaltakra, nem...
Zsuzsi dél körül ébredt a franciaágyukban, még mindig a fekete harisnyatartóban és a combfixekben volt, de szépen betakarva. Nem tudta, hogy került oda. Arra sem emlékezett, hogy álom volt-e a tegnap este, vagy valóság, foszlányok gyötörték az elméjét. Ahogy felült az ágyon és meglátta a még foltos széket és a földön szétdobált ruhákat, azonnal bevillant agyába a férje maszturbálós videójának a képe. Valóság volt. Érzései, teste és nemi szervei lecsillapodtak, kialudta magát. Lassan felkelt, letörölte a székről a szenvedéseit tanúsító nyomokat és a földről összeszedett ruhadarabokat a mosandók kosarába dobta. Kibújt a fehérneműből és forró vizet engedett a kádba magának. Férje már rég...
