FEB.
10.
2021
Ebédelni tértem be a kisvendéglőbe. Az egyik asztaltól integetni kezdett ismerősöm, aki már feleségével az ebéd közepe felé járt. Asztalukhoz ültem, és én is rendeltem. Ekkor vettem észre, hogy ismerősöm eléggé ittas volt már. Feleségét most is, mint mindig, visszafogottnak találtam. Igencsak csinos nő volt, de az ismeretségi körömben azt tartották róla, hogy kár próbálkozni nála a széptevéssel, mert igencsak visszautasító, hideg nőszemély. Most kissé zavartnak tűnt, férje állapotát látva. A pincér az asztalunkhoz lépve közölte, hogy a rendelt taxi megérkezett. Ismerősöm kissé tántorogva matatni kezdett pénztárcája után, de felesége rá szólt.
- Menj csak, majd én elrendezem.
- Jó- motyogta és magunkra hagyott.
- Elnézést- mosolygott rám kissé kényszeredetten felesége.
Az oldalamra fordulva csillogott előttem Zsuzsi alaposan kinyalt és megdugott puncija, mögötte István petyhüdt pénisze. Zsuzsi négykézlábra állt és letolatott az ágyról, közben mintegy „véletlenül” végighúzta az arcomon a bal mellét. Persze megnyalintottam a mellbimbóját, és a másik cickót megmarkoltam egy pillanatra. A fránya gravitációtól megnövekedett cickóhoz kicsi volt a tenyerem. Kellemesen súlyos, asszonyosan telt, feszes, selymes bőrű darab volt. Jól esett, ahogy súlya nyomta a kezem lefelé, a bimbó meg bökte a tenyerem közepét.
A kis közjáték után betódultunk a fürdőbe. Zsuzsi beállt a kádba a zuhany alá, mi ketten Istvánnal elkezdtük alaposan megmosdatni, különös tekintettel a popsira, cickókra és persze a pinusát is kívül-belül alaposan leszappanoztuk. Nem telt el pár percnél több, mindkettőnk férfiassága szépen mutatta, merre van a plafon. Zsuzsi kuncogva markolta meg farkainkat és húzott be bennünket maga mellé a kádba.
Zihálva vágódom a ház oldalának, és megpróbálom kitörölni a szememből a sarat. A homok és az izzadtság elegye minden pórusomat eltömíti, legszívesebben tátott szájjal lihegnék, mint egy kutya. Hátranézek: társaim levegőért kapkodva kuporodnak mögém. Mark halkan káromkodik, Nicky lekapja a sisakját és vizet önt a fejére. Mire rászólnék, már újra rajta van. A homok megcsikordul a fogaim alatt, ahogy megfeszítem az állkapcsom. Elindulok, intésemre ők is megmozdulnak. Az érkező homokvihar leple alatt haladunk fedezékről fedezékre. Mire az épülethez érünk, alig egy méterre csökken a látótávolság.
- Tartsátok nyitva a szemeteket - szólok a rádióba -, nem lenne jó elhagyni egymást. Skorpió 2, mi a helyzet?
- Minden tiszta.
- Tovább! - Adom ki a parancsot. Lassan, tapogatózva indulunk el, a szél pont szembe fúj. Épp, hogy elérünk a ház sarkáig, mikor Rick hangja reccsen a rádióban.
Bécsből késő este hazafelé tartva Győrnél megállok a benzinkúton egy kávéra. Este 11 körül jár az idő, nagyon meleg van, a személykocsi parkoló zsúfolásig megtelt, mindenki hideg üdítőre vágyik. Laza vékony nyári egybe részes spagettipántos combközépig érő ruha van rajtam, hisz kánikula van már napok óta. Messzebb, a kamionok parkolója mellett találok üres helyet. Visszaballagok a shopba, kérek egy presszó kávét, szükségem van rá egy ilyen kimerítő nap után. Miután a kávét jóízűen elfogyasztottam felfrissülve ballagok vissza az autóm felé, mikor észreveszem hogy a parkoló felé haladó autók lámpája szinte átvilágítja a vékony anyagú ruhát rajtam.
A kamionok előtt sofőrök beszélgetnek, valószínűleg a nagy meleg kiűzte őket is a fülkéből. Mikor elhaladok előttük, többen megjegyzést tesznek rám különböző nyelven, nagyjából értem hogy mire biztatnak, szerencsére nem kell félnem, a rendőrök folyamatosan idelátogatnak.
Biztonsági őrként dolgozok egy nagy telephelyen. Járőrőzes közben észrevettem, hogy valakik bemásztak a kerítésen. Szóltam a Gábor kollégámnak és elindultuk körbe nézni. Nem sokkal később rá is találtunk a behatolókra 3an voltak és éppen az egyik raktár ablakán másztak ki. Rájuk szóltunk erős hangsúllyal erre ők elkezdtek szaladni a kerítés felé mi meg utánuk rohantuk. A kerítésnél sikerült az egyiket elkapni egy fiatal roma lány volt.
Bevittük az irodába leültettük majd mondtuk, hogy ez nem jött össze. Kezdtem írni a jegyző könyvet az esetről. Kérdeztem, hogy hívnak? Nem válaszolt. - Nem vagy együtt működő. így nem leszünk jóban. – mondtam neki, aztán szóltam Gábornak, hogy hívja fel a rendőrséget. Majd ők intézkednek. Erre a lány megrémült és mondta, hogy Marcsinak hívják.
Persze érthető. 12 évvel voltál idősebb nálam, emellett ismert ember. Szándékosan nem adok rólad több infot. Nekem 7 éve volt komoly kapcsolatom (neked úgy 13 éve), egy hatalmas gyerekkori szerelem...de pont akkoriban kezdett visszafordíthatatlanul kihűlni a dolog. Ezt természetesen tovább bonyolította, hogy a kezdeti ellenszenv, -amit irántad éreztem- hamar megváltozott és láthatóan részedről is eltűntek az előítéletek. Na meg, kár lenne tagadni, addigra kellően bejöttél nekem.
Néhány hónap után feltűnt, hogy őrületes vonzalmat érzek, eddig soha nem tapasztalt vágyat, amelyhez elég csupán a jelenléted. Felizgultam, ha csak hallottam a hangod, ha véletlenül hozzám értél, de az is bőven elég volt, ha pár másodpercre összetalálkozott a tekintetünk.
Sadie kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Természetesen semmi különös nem történt, csak kinyílt az ajtó. Mi másnak kellett volna történnie, miután az ember becsenget egy lakásba? Az ajtót nyitó nő sem tűnt első nézetre különösnek. Fiatal volt, akitől egy rigorózusabb csapos elkéri a személyit, de mégsem nézi senki csitrinek. Izmos combja kellemes kiegészítése volt rövid farmernadrágba bújtatott, széles csípőjének, és kerek fenekének. Sadie szeme mégis megakadt két testrészén. Egyrészt, alkatához képest nagy méretű mellein, amiket egyszerű, vékony, színes póló takart be. Bár Sadie sosem volt elégedetlen a saját kerek, feszes, ágaskodó melleivel, de néha bizony irigyelte azokat a nőket, akiknek kengyelfutó helyett a mellük jár előttük. És ennek a lánynak ilyenek voltak a domborulatai. A másik, ami első pillantásra megragadt benne, azok a lány csodálatos, telt ajkai voltak.
