Olasz rizling

Ebédelni tértem be a kisvendéglőbe. Az egyik asztaltól integetni kezdett ismerősöm, aki már feleségével az ebéd közepe felé járt. Asztalukhoz ültem, és én is rendeltem. Ekkor vettem észre, hogy ismerősöm eléggé volt már. Feleségét most is, mint mindig, visszafogottnak találtam. Igencsak csinos nő volt, de az ismeretségi körömben azt tartották róla, hogy kár próbálkozni nála a széptevéssel, mert igencsak visszautasító, hideg nőszemély. Most kissé zavartnak tűnt, férje állapotát látva. A pincér az asztalunkhoz lépve közölte, hogy a rendelt taxi megérkezett. Ismerősöm kissé tántorogva matatni kezdett pénztárcája után, de felesége rá szólt.
– Menj csak, majd én elrendezem.
– Jó – motyogta és magunkra hagyott.
– Elnézést – mosolygott rám kissé kényszeredetten felesége.
– Megártott neki. Pedig finom ez a bor. De szerintem már ivott előtte is.
Tényleg finom, – töltött magának. Aztán az én poharamba is.
Egyhajtásra lehúzta.
– Ez olyan, hogy jókedvre derít, és leginkább csak az ember lábába száll. – Mosolygott rám, most már kissé felszabadultabban.
Mikor magam is végeztem ebédemmel, fizettünk. De még ittunk egy pohár indulás előtt. Most már teljesen feloldódott. Csillogtak szemei és kacarászva csevegett mindenféléről. Az utcára lépve megingott, és belém kapaszkodott.
– Én mondtam. A lábaim. – nehezedett rám kacarászva.
A nyakamba kapaszkodott, én pedig hóna alá nyúlva támogattam. Igazából nem tudtam mit kezdjek vele. Jobb híján, mivel közel laktam, a lakásomhoz indultam. Ő pedig csak nevetgélve kapaszkodott belém.
– Nem vagyok , csak a lábaim, tudod – huppant a fotelba, ahogy elengedtem.
– De jól , amíg ideértünk. – mondta kacarászva, arra utalva, hogy a melleit is fogtam a hóna alatt támogatva.
– Azért kellemes volt. Jólesett. – kacagott fel.
– Látod, még a mellbimbóm is felágaskodott. – húzta le ujjával melléről blúzát.
Na ennyit a visszafogottságáról. – gondoltam, és megmozdult farkam nadrágomban feszes mellének láttán.

– Tényleg jólesett. Akarod még? – emelte elő egész mellét, bimbóját cirógatva.
– Gyere. Ne légy már olyan mulya. Neked most megengedem. – vigyorgott rám.