Három álom

Sadie kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Természetesen semmi különös nem történt, csak kinyílt az ajtó. Mi másnak kellett volna történnie, miután az ember becsenget egy lakásba? Az ajtót nyitó nő sem tűnt első nézetre különösnek. Fiatal volt, akitől egy rigorózusabb csapos elkéri a személyit, de mégsem nézi senki csitrinek. Izmos combja kellemes kiegészítése volt rövid farmernadrágba bújtatott, széles csípőjének, és kerek fenekének. Sadie szeme mégis megakadt két testrészén. Egyrészt, alkatához képest nagy méretű mellein, amiket egyszerű, vékony, színes póló takart be. Bár Sadie sosem volt elégedetlen a saját kerek, feszes, ágaskodó melleivel, de néha bizony irigyelte azokat a nőket, akiknek kengyelfutó helyett a mellük jár előttük. És ennek a lánynak ilyenek voltak a domborulatai. A másik, ami első pillantásra megragadt benne, azok a lány csodálatos, telt ajkai voltak. A lány kerek arcát, és nagy, zöld szemeit úgy egészítette ki ez az ajak, mint Mona Lisát a mosolya. Mivel pedig Sadiet nem hagyta hidegen a női szépség, szemei szinte itták a látványt, ahogy ezek, a szinte tökéletes ajkak mosolyra húzódtak, majd szétnyíltak, hogy utat adjanak a lány kellemesen búgó, kicsit orrból jövő hangjának.
– Ó! Ti vagytok? Gyertek be! Már vártalak titeket – mondta utat engedve a lakásba. Sadie már nyitotta a száját, hogy köszönjön neki, de Tom, a barátja, aki elrángatta ide, megelőzte.
– Jó újra látni – lépett el Sadie mellett a lányhoz, és megölelte. Majd miután kibontakoztak egymás karjaiból bemutatta Sadiet is – Sadie. A barátnőm... akit emlegettem.
– Szia! – legyezett üdvözlést kezével, kicsit kényszeredett vigyorral ajkán a nevezett, de vendéglátójuk, Mazie, mint a villám lépett hozzá, és szorosan magához ölelte. Sadie először elveszett a karok között, és nem kicsit feszélyezve érezte magát, mindaddig, míg meg nem erezte a másik lány meleg leheletét a nyakán. Ettől elernyedt. De mikor orra megérezte a lány finom illatát, mellei pedig a másik lány melleinek, hozzá érő puhaságát, vére forrni kezdett. Amikor viszont a lány ajkait érezte az arcán, borzongás futott végig a hátán, tarkójától kiindulva, de mire a derekáig elért, már perzselte a bőrét, és láng lobbanását érezte lábai között. Önkéntelenül mozdította arcát, hogy viszonozza a csókot, de elkésett. Mazie ugyanis kiengedte őt karjaiból és ellépve tőlük hívta őket az apró garzonlakásba.