Csak egy történet

Apámat soha nem ismertem, titkolták a kilétét előttem. Nagyszüleim mindent megtettek annak érdekében hogy lányuk nyugodt körülmények között neveljen fel. Eladták szeretett házukat, és a fővárostól nem messze, Dunaujvárosban vettek egy kétszobás panellakást. Ide születtem én. Zárkózottan éltek, próbáltak senkivel nem kötni ismeretséget hogy elkerüljék a felesleges kérdéseket.
A sok zürzavar után anyának sikerült elvégezni a tanulmányait. Mire járni tudtam már főállásban dolgozott egy iskolában történelem tanárként.
Ha jellemeznem kellene hogy milyen is volt... – a fene tudja. Ő nem ezen a bolygón élt. Bármi probléma vagy baj adódott, akkor amikor mindenki kétségbe esett ő maga volt a nyugalom. Teszem fel azt ha földrengés rázta volna meg a világot ő egyszerüen főzött volna egy kévét, és miután megitta csak annyit kérdezett volna..
– Nem sérült meg senki??
Fiatal kora ellenére nem járt társaságba, nem kereste a kapcsolatokat, elvolt a maga kis világában. Komolyzenét hallgatott és éjjel nappal a könyveket bujta mániákus szinten. Állitólag Chopin zenéjére durmoltam a kisáyamban, és Bach zenéjére kacarásztam.
A nevemen senki nem szólitott, nagyszüleimnek kincsem, anyának pedig a szerelme voltam. nem is csodálkoztak rajta amikor az első szavam anyához az volt hogy telelmem.
Jókat szórakoztak rajtam, imádattal szerettek. Annyira elvoltunk a kis meghitt világunkban, hogy fel sem tünt senkinek hogy amikor már iskolába jártam otthon a ház falai között természetesnek vettük a kincsem és szerelmem megszólitásokat.
Sajnos a nagyszüleim hamar elmentek, anyával kettesben maradtunk.
Kaptam egy külön szobát, ahol éltem a saját kis dolgaimnak. Mániámmá vált az elekrtonika. Mire kamasz lettem már a kisujjamban volt a szakma. Naná hogy müszerész lettem. Huszonévesen a nagyapáméktól örökölt pénz egy részéből anya kibérelt nekem egy helységet ahol megnyitottam a saját vállakozásomat. Elég közel volt ahol laktunk, igy a kissebb javitanivalókat haza hordtam. Természetesen hatalmas káosz volt a szobámban, jóformán az ágyamhoz épp hogy oda fértem. Anya csak legyintett egyet és egy... – - te tudod mit csinálsz – mondattal letudta a dolgot
Soha nem avatkoztunk egymás dolgaiba.