Ron halloweeni bulija

Az utolsó vendéget üdvözöltem, majd mikor a nő nem figyelte a partnerének átnyújtottam egy töklámpást. Miközben csak is Tedre tudtam gondolni, vagy éppen az egyszerű lehúzható ágyékkötőjére, és ami mögötte van.
Megfogtam a baltámat a földről, megigazítottam a piros sapkát, mire hirtelen a sárga a nadrágomban elkezdett remegni a mobilom. Meglátva ki az, egyből felvettem.
– Helló Mr. Colls! Most éppen nem igazán... – gondoltam a hozentrógeres nadrágomban lévő kis türemkedésre, mely csak arra vágyott, hogy Teddel legyen, de sajnos ezt el kellett halasztanom.
– Nem igazán érdekel, hogy nem ér rá Mr. Tender! – hallottam, hogy ideges a túl végen, ami soha nem jelent jót. – Most azonnal lejön az iroda elé, és míg én elintézek, valamit addig az ügyféllel marad. Megértette?! – bólintottam egyet.
– Igen főnők! – és már hívtam is a liftet.
– Nagyon jó Ron. Bocsásson meg, hogy elhívom a buliról, de higgye, el nem lenne fontos, ha nem hívnám. – ezután egyből lerakta, én pedig a földszinti gombot megnyomva magam előtt láttam, hogy az est hátralévő részében bébicsőzködni fogok.
Míg Ted fent van a töklámpás vendéggel, akik közül lehetnék én is az egyikük. Akit éppen jól vagy fordítva tesz meg. Fejemben a különböző pozíciókkal kiszállva a liftből a bejárati ajtó felé mentem.
Ahol is Mr. Colls szó nélkül elvágtatott mellettem, megveregette a vállam és fejével a kint lévő limuzin felé bólintott. Ő eltűnt a felvonóban, míg én kilépve az épületből egyből megcsapott a hideg levegő. Most persze bánom, hogy fedetlen felsőtesttel jöttem el a buliba. A karomat összehúzva a testemen az autóhoz léptem, magamhoz szorítva a fejszét is. Bekopogtam és választ nem hallva kinyitottam az ajtaját és benéztem.
Bent egy barna hajú, sűrű borostás, kékeszöld szemű férfi volt szmokingban és hogy miért tudtam ilyen jól leírni, azért mert egy pillanat alatt lesmárolt. Tétlenül sodródtam az árral, a következő percben még kint álltam félig, majd már bent ültem a kocsiban vele a kényelmes bőrkanapén.
A borostájának szúrása az arcomon felélénkített, és ahogy még jobban hozzám simult, úgy el sem akartam engedni. Minden olyan gyorsan történt. Időm sem volt rá cselekedni vagy megszólalni, amikor magam után becsukta az ajtót és visszatért a számhoz.
– Isteni a szád. – nyögte bele az ajkam közé, miközben a kezével lehúzta rólam a hozentrógert, felszabadította az így is fagyos felsőtestemet.