Munkahelyi 1. rész - Videokonferencia

Reggel úgy tekingettem körbe az irodában, mint egy űzött vad, ami várja a közelgő vadászt, és a vég eljövetelét. A hátam begörbült, talán még a nyakam is behúztam. De a pallos csak nem akart eltalálni.
Délelőtt minden zajra füleltem, a hangos röhögések közül is mintha a nevemet hallottam volna ki. Nem tudtam a munkára koncentrálni, ügyféllel még véletlenül sem akartam beszélni.
Ebéd után kemény, felém közeledő kopogást hallottam, ami pár másodperc után abbamaradt. Tudtam, hogy ő állt mögöttem: a parfümje illata megcsapott, az édeskés felhő átölelt, aztán egyre szorosabban a torkom köré fonódott. Először nem mertem felnézni, de amikor már kezdett a levegő, megembereltem magam és megfordultam. Széles mosollyal magaslott felettem. „Ha ez a mosoly ölni tudna, halott lennék. Ha másképp nem, de minimum elolvadnék tőle. Jöhet a végső döfés! ” – villant át az agyamon, felkészültem a halálra. – „Mire vár? Égessen szénné, rúgja szét a hamvaimat, vagy táncoljon a poraimon egy órán át. Csak szólaljon már meg! ”
– Beszélnünk kell... – szólt lassan, hidegen, gyilkosan.
– Igen. – nyögtem fel, körülöttem minden elsötétedett. Az utolsó előtti leheletemmel még annyit kiböktem: – Hol?
– . a Stephanie féle üzletről – mosolygott tovább rezzenéstelenül. Látszott rajta, hogy élvezte a helyzetet.
– Hogy. Kiről? – zavarodtam meg, erre nem voltam felkészülve. Hirtelen nem értettem semmit, az agyam végleg feladta a túlélésért vívott harcot. – Stephanie? Ki az?
– Szedd össze magad! Öt percen belül a kettes tárgyalóban leszek.
mosollyal az arcán távozott, peckes léptei szinte
visszhangzottak a fejemben. Tudta, hogy a markában voltam, és úgy fogok táncolni, ahogy ő akarja. Bármikor összeroppanthat, amikor csak a kedvét leli.
Megszégyenülten, vörös fejjel kullogtam a tárgyalóba. A után meglepődve tapasztaltam, hogy a helyiségben csak ő várt. Más nő minimum testőrökkel vetette volna körbe magát, plusz két fő pisztollyal a bejáratnál, motozásra készen. Ezzel szemben ő csak a hivatali mosolyát
vette elő, ami az esetemben megfelelt egy asztalra kitett fegyvernek. Értettem a célzást: ha nem vigyázok, egy mozdulattal lepuffant.
Miután becsuktam az ajtót, azonnal támadt: