Megbeszélés

Belép a szobába, szemben az ajtóval az asztal szélén ülök, lábam hanyagul a széken. Kezemben egy pohár, benne borostyán színű folyadék. Rám mosolyog és elkezdi kioldani a nyakkendője csomóját, felém tart. Végig simít az arcomon, a számhoz emelem a poharat és iszok.
– Valahogy másként néz ki ma... – mondja és érzem, ahogy végig csúszik a tekintete a testemen. Egy fekete nadrág kosztüm van rajtam, vörös színű inggel és ugyanolyan magassarkúval, hajam kontyban a fejem tetején.
– Megbeszélésem lesz. – búgom sejtelmesen majd lerakom a poharat és a kezeimet a nyaka köré fonom.
– Ezt nem nevezném épp megbeszélésnek, de hívhatjuk úgy is... – válaszol pimasz mosollyal a száján, amit egy csókkal mosok le onnan. A keze rásimul a csípőmre és közelebb húz magához.
Megszakítom a csókot és az ágy felé pillantok. A tekintete követi az enyémet és meglátja rajta a karabinereket, a kilencfarkú macskát és egy szájpecket.
– Nahát, sehol a lovagló pálca?
– Tán reklamálsz nagyfiú? – kérdem élesen, mire sötétség költözik a szemeibe.
– Eszemben sincs úrnő... – szólsz megadóan.
– Helyes. – Elengedlek és hátrébb lépek, kezeid után nyúlok és mosolyogva a tenyeredbe csókolok, majd beveszem az egyik ujjad a számba. Élesebben szívod be a levegőt, én meg diadalmasan felkacagok és azonnal kattintom a hátam mögül elővarázsolt bőrbilincset a kezére.
– Látom ma in medias res játszunk..
– Ennél nagyobbat még nem is tévedett ügyvéd úr... – súgom feléd. Nem törődve a bilincseiddel megint felém kapsz, a nyakamra tapadsz és elkezdesz harapni.
– Ahh.. – Felsóhajtok, de egy pillanatra veszítem csak el a kontrollt, a cipőm sarkát megérzed a lábadon. Erősen belenyomom a vádlidba, elengednek a fogaid és felszisszensz.
Gyorsan ellépek előled és erősen pofon váglak.
– Milyen kis szemtelen.. – mint mindig, ma sem csalódtam. Nevetek és te is csak mosolyogsz.
– Megéri... – sziszeged felém, érzem a hangodban a bosszankodást. Újra utánam nyúlsz, de rácsapok a kezedre is.
– Kicsit túl van öltözve kisasszony – mondod és a szemembe nézel.
– Nem baj. – válaszolom rá nyugodtan, mire összehúzod a szemeidet.
– Jöjjön ügyvéd úr, kövessen engem. – hívlak és begörbítem az ujjam. Az ágy elé sétálok, ringatom előtted a csípőm.
– Nem. Nem követem Önt.. – hallom a hátam mögül.