Erotika és

a

alf

lk

alf

oh

alf

ol

A zene hangos volt, én pedig éppen csak két pohár ittam meg, de a fejem nem csak a gondolatoktól zsongott, hanem már az alter-rock ütemes dobszavától is. Megláttam egy ajtót a folyosó végén. Hívogató volt...
Megfogtam a kilincset és lenyomtam.
A szobában először egy narancssárga álló lámpát láttam meg, majd egy radiátort, egy barna komódot, végül az ágyat. A tulajdonosával együtt. Rám nézett.
A kék szeme áthatolta az által képződött homályburkot, melyet az agyam vetített ki a szemem elé. Hirtelen józanabbul éreztem magam, a szoba illatos és üde levegője pedig felfrissítette szaglásomat.
A szőke hajú lány egy könyv mögül nézett fel rám. Végig mért először, majd elmosolyodott és tájékoztatott, hogy wc bal oldalt van, a szoba mellett.
– Nem a wc-t keresem. – mondtam. A lány megbabonázott.
– Hát akkor, fáradj beljebb, ha szeretnél! – mosolygott továbbra is.
A könyv egyik lapjának – éppen ahol tartott – felső sarkát behajtotta, majd a könyvet a takaróra tette. Feltérdelt az ágyra, majd egy pultszerű asztalra mutatott.
Vörösbor-illat csapta meg az orrom. Kérésére neki is töltöttem egy pohárral és a kezébe adtam. Leültem mellé az ágyra.
Szagolgatni kezdte a , körbe-körbe löttyintgette a pohárban, majd ivott. Ez a kis mutatvány olyannyira imponált nekem, hogy elkezdtem én is lassan szagolgatni az édes italt, majd felső ajkamat a pohár peremére helyeztem, de inni elfeledkeztem. Végül mégis csak belekortyoltam a borba.
Nem vagyok oda az italokért, a kivéve. Így minden adandó alkalomkor én már a borosüveget keresem. Mindenfélét kóstoltam már, legyen az fehér-, vörös – vagy kékbor, száraz, édes vagy éppen félédes rozé.
De ez az íz... egyszerre volt szenvedélyes és zseniálisan szabad!
Kiittam a pohár tartalmát, ajkamon végig folyt egy csepp bor, amit ujjammal letöröltem.
A lány halkan elnevette magát, fehér fogsora kivillant a mélyrózsaszín ajkai mögül.
Közelebbről is meg tudtam nézni; egy fehér póló volt rajta és egy oroszkék pizsamanadrág, amit egy fehér zsineg tartott meg.
– Mit olvasol? – érdeklődtem.
– Úgyse ismered! – jelentette ki a lány és szemével az arcomat fürkészte.
– Na, de mégis!