Az ajánlatom tisztességtelen

1997-ben, 39 évesen egy durva válással a hátam mögött, tökéletesen éreztem magam egy agglegény szabad életében. 3-4 év alatt, amióta vége lett annak a nem túl jólsikerült házasságomnak, tulajdonképpen az időnkénti „barátnős” időszakon kívül teljesen egyedül éltem. Csak egy szempont volt, ami rontott a tökéletességen...
A fizetett szolgáltatások szóba sem jöhettek... Az utcán álló lányok gondolata is taszított. És ebben az időben még nem volt az interneten lehetőség az ilyen célú kapcsolatteremtésre. Ezért nélkülözés és sok-sok fájdalmas „koplalás” volt, ami a szexuális életemet jellemezte.
Anyagilag szerencsés voltam. Nagyszüleimtől jelentős vagyonhoz jutottam a rendszerváltás utáni kárpótlások által, és elég tehetségesnek bizonyultam ennek az örökségnek a kezelésében, forgatásában is. Fő bevételi forrásom az ingatlanok vásárlása-eladása, illetve bérbeadása volt Budapesten és vidéken.
Történetem egy pesti belvárosi ingatlan megvásárlásával, felújításával és annak kiadásával kezdődik. Szépen sikerült a lakás felújítása és berendezése... még azon is elgondolkodtam, hogy én magam költözöm bele. Csupán a gépjármű parkolás lehetőségének hiánya tántorított el tőle. A hölgy, akivel akkoriban együtt dolgoztam, nagyon gazdaságosan, de mégis ízlésesen és otthonosan alakította ki a rábízott lakások és irodák berendezését.
A kedvező ár és a szép ingatlan ellenére a hirdetésre mégsem jelentkeztek túl sokan. Ennek igazából nem jöttem rá az okára. Június legvégén, nagy nyári melegben érkezett egy ígéretes érdeklődés egy édesapától, aki egyetemista lányának keresett albérletet a szeptemberi szemeszteri időszaktól. Amikor pár nappal később megérkeztek, látszott rajtuk az intelligens vidéki emberek bizonytalansága a városi környezetben. Nem nálam jártak először, ez is látszódott a fáradságukon és az apuka türelmetlenségén. A lány nagyon fiatal és csendes volt. Szeméből különös értelem sugárzott felém, és a testtartásából előkelő jellem rajzolódott ki bennem. Ami igazán megfogott az a mosolya, ahogy a lakást körbejárva egyre inkább lelkesedni kezdett a bérlemény iránt. Szinte táncolva fedezte fel a nem túlságosan nagy tér lehetőségeit. Nem tudta... de nem is igyekezett letagadni, hogy tetszik neki az, amit lát. Miután megállapodtunk, vidáman surrant ki. Valamilyen oknál fogva sokáig gondoltam rá, ahogy ruhája ellebben mellettem a kijárat felé.