A kis nyuszi

Kezdeném a legelején. Egy 18 éves szegedi srác vagyok. A tinédzserkoromat eddig leginkább csak olyan dolgokkal töltöttem el, amit sose gondoltam volna.. régen azt hittem ilyenkorra lesz melóm, barátnőm, aki még csodák csodájára szeretni is fog, no meg valami jóképű helyes srác leszek, kisportolt, minden a helyén... szóval egy kis édes álomkép, na.

De épp minden az ellenkezője lett, (ki hitte volna? ) se barátnő, se munka, de még csak jóképű sem vagyok. Természetesen csak magamat hibáztathatom, a rinyálással már egy ideje felhagytam, mert tudtam, hogy nincs értelme hisztizni, mint egy 5 éves, aki nem kapja meg a csokiját. Magamnak kellett megtenni a lépéseket a céljaim felé, ezt senki sem teheti meg helyettem.

Nem olyan régen költöztünk be a városba, de ez a város mindig is tetszett, nem mint az a falu, ahol felnőttem, borzalmas volt. Gondolom ti is tudjátok, a tipikus pletykafészek, öregasszonyok akik élő kameraként szolgálnak, ez a való világ, amit ők játszanak a fejükben, nem az, ami a TV-ben megy.
Na szóval, a költözés szépen meg is volt, lassacskán be is illeszkedtünk az új közegbe.. jól van több a lehetőség is, mint egy hétköznapi faluban. Így hát volt is kedvem meló után nézni, és egyebek.., sétálni, kicsit tornázni, csak kisebb dolgok, hogy lemenjen vagy fél tonna rólam. És igen, az utolsó gebasz, még kövér is vagyok. Persze annyiból örültem ennek, hogy az emberek java része el is került, a szemembe se mertek nézni, mert valahogy tényleg olyan sorozatgyilkos fejem van, és azt hiszik hogy valami Olasz maffiózó fia vagyok, vagy valami, nevetséges, már-már a kézcsókokat és a kalapemelgetéseket várom. Ennyiből persze jó volt, amúgy sem vagyok egy nagyon beszédes típus idegenek felé, örültem, hogy kerülhettem a kontaktust. Persze félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok agresszív. Sőt...

Persze ennek az egésznek a hátulütője tényleg az volt, hogy így a lányok sem mertek közeledni felém, a legkisebb mértékig sem.. vagy ha meg is nézett 1-1 leányzó, azt annak tudtam be, hogy tuti csak hallucinálok, vagy undorból, vagy csak simán bátor ember.

Mindig is feketébe öltöztem, és csak a sötétben voltam elememben.. lehet, hogy már csak simán egy beidegződés, de valahogy a sötét megnyugtatott.