Csak gondoskodás

Az ébresztőórám hangjára és a ház ismerős csendjére ébredtem. Anya már három napja nem volt itthon. Céges továbbképzésen vett részt és a csend súlyosabbnak tűnt, anélkül hogy a hangja betöltötte volna a szobákat. Nyújtózkodtam, miközben már a fejemben lévő listán járt az eszem – mosás, reggeli, a testvéreim felkészítése az iskolára, majd később a saját óráim.
Kikászálódtam az ágyból, és lementem a földszintre topban és sortban. A fiúk még aludtak, így először apának készítettem kávét. Erősen és feketén szerette. Amíg főtt, összeszedtem a szennyes ruhákat a folyosón lévő szennyeskosárból, és betettem őket a mosógépbe. Betöltöttem a mosószert és a gép zümmögve életre kelt. Utána átmentem a konyhába, hogy tojást és pirítóst süssek.
Mire a fiúk pizsamában lebotorkáltak, minden készen állt. Segítettem nekik a müzlivel, és emlékeztettem őket, hogy mossanak fogat. Hangosak és rendetlenek voltak, de szerettem, ha minden gördülékenyen ment. Amikor apa lejött, már munkába öltözve, megreggelizett. Távozva megállt az ajtóban, és az asztalra nézett, a tiszta pultokra, a fiúkra, akik veszekedés nélkül ettek.
– Jó lány vagy! – mondta halkan.
A hangja halk volt, szinte rekedt, mivel nem használta sokat. A szavak melegséggel érkeztek a mellkasomba. Nem gyakran mondott ilyesmit, úgyhogy amikor mégis megtette, annak volt jelentősége. Éreztem, hogy az arcom kicsit felforrósodik, miközben lemosolyogtam a serpenyőre, amit súroltam.
Miután elmentek, kitakarítottam a konyhát, újra letöröltem a pultot, és elkezdtem hajtogatni a kimosott ruhákat. A mosások között leültem az asztalhoz a laptopommal, és a feladataimon dolgoztam. Már húszéves voltam, és egy online kurzuson vettem részt, így ez a megoldás jól működött számomra. Emellett élveztem, hogy gondoskodhattam róluk. A ház csendes maradt, kivéve a mosógépet és a szárítógépet. Délutánra a fiúk visszajöttek, és segítettem nekik a házi feladatban a konyhaasztalnál, miközben én befejeztem a saját olvasmányaimat.
Amikor apa hazaért, nem sokat szólt, csak biccentett a takaros nappali és a már készülő vacsora illata felé. De később, amikor a fiúk már ágyban voltak, és én az utolsó adag törölközőt hajtogattam, ismét megállt az ajtóban.
– Tényleg jó lány vagy! – mondta, ezúttal halkabban.