Vicky és Emma 2. rész

Vicky hallotta a szüleit felkelni. Csatlakozni akart hozzájuk reggelizni, de Emma átkarolta, visszahúzta magához és megcsókolta. A két lány visszaaludt. Amikor Vicky kilenc óra körül újra kinyitotta a szemét, a ház már teljes csöndben volt.
Felkelt és a konyhában narancslevet töltött magának.

– Milyen idő ígérkezik? – kérdezte a konyhába perdülő Emma.

Vicky kinézett az ablakon. A nap ragyogóan sütött és felhőknek nyoma sem volt.

– Szerintem kánikula lesz. – mondta.

Emma kinyitotta a hátsó ajtót és az áttetsző hálóingében kilépett a ház mögötti kertbe. Az arcát az ég felé fordítva és karjait oldalra kinyújtva azt mondta:

– Mesés ez a napsütés. El kell mennünk a tóhoz, mielőtt jönnek a felhők.

Vicky megpróbálta meggyőzni, hogy előbb reggelizzenek és azután döntsék el hogy mit csinálnak a nyári szünet első napján, de Emma nem hallgatott rá és felvonszolta a szobájába.

– Hol a bikinid?

– Nincs.

– Dehogynem. Tavaly láttam rajtad.

– Tavaly nem volt rajtam fürdőruha, mert a szünet alatt szinte végig esett az eső.

– Akkor tavalyelőtt láttam.

– Az már kicsi rám.

– Egy bikiniben pont az a lényeg hogy kicsi legyen.

Emma unszolására Vicky felpróbálta a régi bikinijét. A felső valóban kicsi volt, ám még mindig takart mindent. Az alsót tartó zsinórokat hosszabbra kellett venni, mert a lány ott is nagyobb lett. Emma segített és a háromszögeket a helyükön tartotta amíg Vicky újrakötötte a zsinórokat mindkét oldalon.

– Tökéletes! – mondta Emma miután végignézett barátnőjén.

Vicky vetkőzni kezdett.

– Mit csinálsz? – kérdezte Emma.

– Leveszem.

– Hagy magadon és vedd rá a ruhádat. Így nem kell majd ott átöltöznöd.

– És veled mi lesz?

– Útbaejtjük a házunkat és ott felveszem az enyémet.

Kéz a kézben sétáltak Emmáék házához. Ott Vicky meglepetésére a lány nem a saját szobájába ment, hanem a szülei hálószobájába. Az anyjának egész bikini-gyűjteménye volt. Amit Emma kiválasztott, az annak ellenére kevesebbet takart mint Vicky régi darabja, hogy felnőtteknek szánták. Emma felvette és megkérdezte:

– Mit gondolsz?

– Olyan vagy mint egy... – kezdte önkéntelenül Vicky, de a barátnője elégedetten ragyogó arckifejezése megakadályozta hogy a szándékozott “szajha” legyen a mondata befejezése.

– ... szupermodell. – mondta végül.