A+ A-

Mr. Ego

- Helló Rob, gyere be. Már vártunk.
- Helló. Köszönöm
Klaus bevezette a régi barátot a házba.
- Szia Rob - üdvözölte Julie is, egy kedves öleléssel és két puszival - de rég láttalak.
- Szia Julie. Bizony nagyon rég volt az utolsó találkozás... Viszont te egyre szebb vagy, nem is értem Klaus, hogy bírt megtartani ennyi ideig - bókolt mosolyogva a férfi és átkarolta barátját.
- És te sem változtál semmit, még mindig egy nőcsábász vagy. Jól sejtem?
- Mondjuk inkább úgy, hogy nehezen tudok ellenállni a gyönyörű nőknek. – mondta mosolyogva.
- Aminek most meg is lett az eredménye. Sajnálom, hogy így alakult Maryvel. Bár te sosem voltál igazán monogám típus. Nem is értettem, hogy adhattad nősülésre a fejed.
- Most már tudjuk, hogy nem volt egy jó ötlet. De nem is bánom, hogy így alakult a helyzet.
- Pár perc és kész az ebéd. Addig üljetek le a nappaliban. Kipakolni ráérsz később is.
- Mi ez a nagy csend? Hol vannak azok az égetően rossz kölykök? - mutatott Rob egy fényképre a falon amin, két gyerek nyúz egy kutyát, aki szelíden tűri az apróságok sajátságos szeretetét.
- Kölykök? Azóta eltelt 6 év... Na nem mintha ez azt jelentené, hogy megjavultak, inkább csak megváltoztak. Lassan odáig jutunk, hogy külön időpontot kell kérnünk, ha látni akarjuk őket. Persze most sincs itt egyik sem, de nyugi a hasuk hazahozza őket mindig. - mosolygott Klaus. - Hamarosan találkozhatsz velük.
Az ebéd kellemes hangulatban telt és a kávéhoz visszamentek a nappaliba, mikor nyílt az ajtó és megérkezett a két gyerek.
- Csá. Van valami kaja? Éhen halunk... - dobta le a táskáját a fiú a nappali ajtajában és egyenesen a konyhába ment.
- Helló. - köszönt a lány is és követte az öccsét.
- Vendégünk van. Lehetnétek kicsit illedelmesebbek is. - morogta le őket az anyjuk. - Bocs Rob, de a fiatalság manapság ilyen.
- Semmi baj, tudom. Hagyd csak.
Közben a két gyerek unott arccal visszavánszorgott.
- Srácok, ő itt Robert. - kezdte a bemutatást apjuk - Találkoztatok már vele, de nem biztos, hogy emlékeztek rá mert elég rég volt. Pár hétig nálunk fog lakni, mert most költözött a városba és a házat, amit vett, fel kell újítani. A vendégszobában fog lakni, ha lehet ne zavarjátok.
- Helló, Sophie vagyok. - nyújtott kezet a lány a férfinak, akinek a nézésétől egyből zavarba is jött. Úgy nézett végig rajta a férfi, mint aki épp azt fontolgatná, passzolni fog-e este az ágyába. Legalábbis a lánynak ez az érzése volt.
- Én meg Tim. - nyújtotta közéjük kezét a fiú is.
- Helló, én pedig Rob vagyok. - Mutatkoztak be, majd az ifjúság újra a konyhában telepedett le.
- Hű, tényleg jól megváltoztak. Szinte már felnőtt mind a kettő. Sophie kész nő lett. - lepődött meg Rob.
- Valóban. Bár Tim még elég gyerek, de Sophie egész más. Ő nagyon érett a korához képest. Ami nem biztos, h túl jó... De azért igyekszünk rajtuk tartani a szemünk.
Rob közben próbálta kitalálni hány évesek lehetnek most, de Klaus mintha a gondolataiba látott volna.
- Sophie nemrég töltötte be a 18-at, Tim pedig 17 lesz.
- Csak 18? Én legalább 22-nek néztem. Akkor bizony már egész másképp kell hozzájuk állni.
- A szemedet is levedd róla, Casanova! – szólalt meg Julie viccesen fenyegetőzve – Ő a mi kislányunk, meg se próbáld megkörnyékezni!
- De Julie, tudhatnád, hogy az én kezeim közt lenne a legjobb helyen. - mosolygott Rob.
- Hogyne! Sürgősen verd ki a fejedből, különben hamar megszabadítalak a kedvenc testrészedtől.
- Nyugi, nem kell semmitől tartanotok. Majd ha már kész a ház és elköltöztem... – folytatta Rob nevetve.
Mindhárman nevettek, tudták, hogy Rob nagy játékos a hódítás terén, de biztosra vették emellett azt is, hogy nincs mitől félteniük Sophiet.
- Vigyázz, mert az anyatigris keményen odacsap! Nem viccel, ha a gyerekekről van szó! – súgta oda Klaus Robnak, amolyan figyelmeztetésként. – Egyébként, Sophie elég különc a fiúk terén. A magadfajták szóba sem jöhetnek nála. Már bocs, de nagyon válogatós. Nem sok barátja volt eddig. Igaz Julie?
- Igen. Se a korod, se az életstílusod nem passzol az ő elképzeléseibe. Szerencsére - mosolygott a nő. - De ennyit a gyerekekről. Klaus, mutasd meg Robnak a szobáját. - utasította férjét - Aztán Rob, ha szeretnél, pakolj ki és pihenj le, gondolom fáradt vagy. És persze érezd otthon magad!
- Rendben, nagyon köszönöm.
Rob beköltözött és megkezdődtek a mindennapok.
- Te, ki az a fazon ott apáddal? - kérdezte feltűnő érdeklődéssel Gina, Sophie barátnője, miközben hazafelé sétáltak.
- Ő Rob, tudod, aki most nálunk lakik. Már meséltem róla. Ez az a beképzelt farok.
- Csak azt felejtetted el megemlíteni, hogy ilyen baromi jó pasi.
- Jézusom, ne már! Az apánk lehetne... Még a tied is, hiába vagy négy évvel idősebb.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.63 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 deajk2008 2018. 01. 14. vasárnap 08:59
Hűha ez elég hosszúra sikeredett 9p...
#9 A57L 2018. 01. 13. szombat 06:26
Nagyszerű írás.10P
#8 cscsu50 2017. 12. 15. péntek 22:26
Jó, folytasd!
#7 listike 2017. 12. 10. vasárnap 07:54
Jó volt.
#6 veteran 2017. 12. 8. péntek 15:21
Csak 10 pont.
#5 sunyilo 2017. 12. 7. csütörtök 21:50
Egyszerű, de nagyszerű...
#4 tomi19 2017. 12. 7. csütörtök 19:00
Jó volt,10 pötty jöhet a folytatás...
#3 vakon54 2017. 12. 7. csütörtök 15:43
Ismeretlen nemrossz írás.
#2 sztbali 2017. 12. 7. csütörtök 11:40
Nem azaz igazán jó. 7 pont.
#1 Törté-Net 2017. 12. 7. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?